Karakterleírási példák: 7 lecke híres könyvekből

A jelentős szerzők karakterleírási példái hasznos leckéket adnak nekünk a karakterek megírásához. Íme 7 karaktervázlat híres regényekből, amelyek megmutatják, hogyan kell fizikai és érzelmi jellemzést készíteni:

A karakterek személyiségének leírása a megjelenés segítségével

Az erős karakterleírások több szinten is működnek. Amikor leírja, hogyan néz ki egy karakter, gondoljon arra, hogy a megjelenés hogyan világítja meg a személyiséget.

Margaret Atwood Booker-díjas regényében, A vak bérgyilkosban például Atwood elbeszélője, Iris a történet elején a húga, Laura halálára emlékezik. Atwood az öltözködésének leírásával világosan érzékelteti Laura zaklatott személyiségét:

“El tudtam képzelni Laura sima ovális arcát, szépen feltűzött kontyát, a ruhát, amit viselhetett: ingváll, kis kerek gallérral, józan színben – tengerészkék vagy acélszürke vagy kórházi folyosó-zöld. Bűnbánati színek – kevésbé olyan, amit ő választott magára, mint inkább olyan, amibe bezárták. (4. o.)

Atwood leírása részletekbe menően konkrét, és Atwood leírásában utalásokat találunk Laura depressziós természetére (a “józan” és “bűnbánati” színek).”

A karakterleírások több szereplő szemszögéből

A többszöges jellemzés azért hatékony, mert kezdjük látni, hogy a történet egyes szereplői hogyan kapcsolódnak és értik meg a többieket. Ez mélyebbé és összetettebbé teszi a karaktereket és kapcsolataikat.

Itt van Virginia Woolf, aki Mrs Ramsay férjének barátját, Charles Tansley-t írja le a To The Lighthouse-ban:

‘ ránézett. Olyan nyomorult példány volt, mondták a gyerekek, csupa púp és üreg. Nem tudott krikettezni; piszkált; csoszogott. Szarkasztikus vadállat volt, mondta András. Tudták, hogy mit szeretett a legjobban – örökké fel-alá járkálni, fel-alá, Ramsay úrral, mondogatva, ki nyerte ezt, ki nyerte azt…” (11. o.)

Woolf a tömör, világos fizikai leírást (“csupa púp és üreg”) kombinálja azzal, amit a gyerekek Tansleyben hiányosnak látnak. A fizikai leírást kiegészíti a hiányosságaival (hogy rosszul sportol, valamint a manírjaival és a járásmódjával). Woolf a Tansley-ról alkotott általános benyomást Andrew szubjektív szemléletével gazdagítja, több perspektíván keresztül további részleteket vázol fel.”

Metaforákat használjunk a karakterek jellemzésére, és lehetőség szerint kerüljük az absztrakciókat

Az Arundhati Roy Booker-díjas The God of Small Things című művében Roy karaktere, Estha egy traumatikus eseményt követően befelé húzódik, és nem beszél. Roy ebben a jellemábrázolási példában sokkal hatásosabban használja a metaforát, mintha azt mondaná, hogy “Estha szomorú volt”:

“Amint a csend megérkezett, megmaradt és elterjedt Esthában. Kinyúlt a fejéből, és mocsaras karjaiba zárta… lopakodó, szívó csápjait végigküldte a koponyája belsején, végigporszívózott emlékezetének domborulatain és mélységein, kioldotta a régi mondatokat, lecsapta őket a nyelve hegyéről. (11-12. oldal)

Estha hallgatásának élősködő, élő lényként való leírásával Roy közvetíti Estha lelki állapotát, miközben elkerüli az üres, elvont kifejezéseket.

A karakterek bemutatása emlékezetes legyen

A viktoriánus író, Charles Dickens a jellemzés mestere. Amikor Dickens bemutat egy karaktert, jellemzően több részletet is közöl az olvasóval. Dickens a testi megjelenés mellett a tikokat és hiányosságokat is beleveszi, hogy a karakter velünk maradjon.

Itt írja le Dickens a hencegő, öntelt Mr. Bounderbyt a Nehéz időkben:

“Gazdag ember volt: bankár, kereskedő, gyáros, meg miegymás. Nagydarab, hangos ember, bámészkodó tekintettel és fémes nevetéssel. Durva anyagból faragott ember, akit mintha azért feszítettek volna ki, hogy ennyi legyen belőle… Egy ember, aki állandóan hirdette régi tudatlanságát és régi szegénységét azon a harsány, beszélő trombitaszerű hangján keresztül. Egy ember, aki a szerénység zsarnoka volt. (18. o.)

Dickens jellemrajza több okból is emlékezetes. Először is, párhuzamos mondatokat épít fel, amelyek így kezdődnek: “Egy férfi…” Az ismétlésnek ez az eleme megragad az emlékezetben. Másodszor, Dickens a homályos részletektől, Bounderby foglalkozásának leírásától a külsejének és hangjának részletein át visszatér az általánoshoz (“Egy ember, aki a szerénység Bullyja volt”). Ezáltal a karakter megjelenése, manírjai és nyilvános személyisége élővé válik.”

A karakterek leírása a cselekvés segítségével

A karakterek leírásának expozíciós csomóinak elkerülése érdekében a karakterek természetét és háttértörténetét a cselekvés segítségével mutassa be. A Nobel-díjas Toni Morrison pontosan ezt teszi a Jazz című regénye nyitóoldalán:

“Ismerem azt a nőt. Régebben egy madárrajjal élt a Lenox Avenue-n. Ismerem a férjét is. Belezúgott egy tizennyolc éves lányba, egy olyan mély, kísérteties szerelemmel, ami annyira elszomorította és boldoggá tette, hogy lelőtte, csak hogy fenntartsa az érzést. Amikor az asszony, Violetnek hívják, elment a temetésre, hogy megnézze a lányt, és felvágja a halott arcát, a földre dobták, és kivágták a templomból. Aztán futott, keresztül a sok havon, és amikor visszaért a lakásába, kivette a madarakat a ketrecükből, és kitette őket az ablakon, hogy megfagyjanak vagy repüljenek, köztük a papagájt is, aki azt mondta: “Szeretlek”. (3. o.)

Morrison nyitó jellemrajza kiváló, mert sokat elárul Violet múltjáról. Violet gyászát egy nagyon konkrét esemény (a megcsalt szeretője meggyilkolt szeretőjének temetése) segítségével mutatja be. Morrison nem azt mondja, hogy “Violet-et a gyász őrületbe kergette, még egy halott lány elcsúfításáig is eljutott, amikor a szeretője megcsalta őt”. Ehelyett már az első oldalon megmutatja, hogy Violet eljátssza a gyászát.”

A karakterek bemutatása azon keresztül, amit mondanak (és amit kihagynak)

A karakterek beszélgetés közbeni leírása egy másik módja annak, hogy életre keltsd a karaktereidet. A párbeszéd nagy előnye, hogy a karakterek egymásnak mondott szavait szembeállíthatod a rejtett, ki nem mondott érzéseikkel. J. D. Salinger ezt a Franny és Zooey című novellájában a főiskolás pár, Lane és Franny közötti jelenetben teszi meg:

“Hirtelen előrehajolt, karját az asztalra tette, mintha ezt a dolgot ki akarná vasalni, istenemre, de Franny előtte szólalt meg. Ma pocsékul vagyok – mondta. Ma nagyon rosszul vagyok. Azon kapta magát, hogy úgy néz Lane-re, mintha egy idegen lenne, vagy egy linóleum márkát reklámozó plakát, a metrókocsi folyosóján túl’. (19. o.)

Salinger váltogatja az elbeszélés fókuszát ebben a párbeszédben a két szereplő között (mindkét szereplő vágyait és frusztrációit látjuk). Azzal, hogy megmutatja, mit mond egymásnak Zooey és Lane, és mit tartanak titokban, hihető érzetet kelt, hogy mindkettőjüknek privát belső világa van, amit a szavaik nem mindig tudnak megfelelően kifejezni.”

Használja az összehasonlítást a karakterek közötti kulcsfontosságú különbségek kiemelésére

Sok feltörekvő szerző küzd azzal, hogy az egyes karaktereket megkülönböztethetővé tegye. Minden főszereplőnek saját hanggal, megjelenéssel, világnézettel és motivációkkal kell rendelkeznie.

A karakterek megkülönböztethetőségének egyik módja az összehasonlítás. George Eliot Middlemarch című klasszikus regényében világosan megkülönbözteti a két nővért, a jámbor Dorotheát és a világiasabb, földhözragadtabb Celiát:

“A vidéki vélemény az új fiatal hölgyekről, még a parasztok körében is, általában Celiát támogatta, mivel olyan kedves és ártatlan külsejű volt, míg Miss Brooke nagy szemei, akárcsak a vallása, túl szokatlannak és feltűnőnek tűntek. Szegény Dorothea! Hozzá képest az ártatlan külsejű Celia tudós és világlátott volt’. (9. o.)

Mivel Dorothea jámbor természete döntő fontosságú Eliot cselekménye szempontjából, “világlátott” nővérének fóliázása még inkább felhívja a figyelmünket erre a fontos jellemvonásra.

Végezetül vezessen naplót az ön által szeretett regényekből kimásolt jellemrajzokról. Amikor kedvelsz vagy nem kedvelsz egy karaktert, kérdezd meg, hogy miért. Hogyan használja a szerző az öltözéküket, szavaikat és tetteiket a személyiségük bemutatására?

Ha segítségre van szükséged a jellemrajzok elkészítéséhez és a karakterek életszerűvé tételéhez, használd most a Now Novel ötletkeresőjének “Karakter” rovatát.