Az alábbi helyzetek valamelyike ismerősen hangzik?
- A főnökének küldött e-mailt így kezdi: “Sajnálom, hogy zavarom, de…”
- Egy kolléga leteszi a papírjait a tárgyalóasztalra, felborítva a kávéját. “Bocsánat! Hadd szedjem el ezt a cuccot az útból!” – mondod, miközben elkezdesz takarítani.”
Meglehet, hogy te is beleestél már ebbe a túlzott bocsánatkérés csapdájába, vagy azon kaptad magad, hogy olyan dolgokért is “sajnálom”, amelyekért eleve nem érdemes bocsánatot kérni.
Ez egy rossz szokás, amely reflexszerű reakcióvá alakulhat át. Ez az önsorsrontó viselkedésminta nemcsak önnek lehet kimerítő, hanem a környezetében lévőknek is, beleértve a munkatársait, a főnökét és a családját.
- Miért kérünk olyan sokat bocsánatot?
- 5 mód, ahogy a túlzott bocsánatkérés árt a karrierjének
- Hogyan hagyd abba, hogy annyit mondd, hogy “sajnálom”: 3 Steps to Take
- Gondolkodj el azon, hogy a gyermekkorod vagy a korai fejlődésed hogyan járulhat hozzá a túlzott bocsánatkérésre való hajlamodhoz.
- A következőkben vizsgáld meg azokat a kontextusokat, amelyekben a “sajnálom”-impulzusod előjön.
- Kezdje el az indokolatlan bocsánatkéréseket pontos kijelentésekkel helyettesíteni, hogy közölje az álláspontját.
Miért kérünk olyan sokat bocsánatot?
Ez a bocsánatkérési késztetés a gyermekkorban gyökerezhet. Sok nőt (és férfit!) arra tanítanak, hogy tartsa fenn az udvariasság értékét. Szocializálódott a pszichénkbe, hogy kedvesnek lenni egyenlő a szerethetőséggel.
A túlzott bocsánatkérés lehet a tisztelet kimutatására irányuló őszinte vágy eredménye. Problémássá válhat azonban, ha mások véleményét és reakcióit túlzottan nagyra tartjuk. A régi szokások nehezen halnak meg, és sajnos ezek a jó szándékú próbálkozások, hogy tisztelettudóak legyünk, évekkel később szabotálhatnak minket.
A túlzott bocsánatkérésre való hajlam a konfliktusoktól való idegenkedésből eredhet. A bocsánatkérés néha a felelősségre vonás félrevezetett eszköze lehet annak érdekében, hogy egy problémát eltüntessünk – egy megelőző békefenntartó stratégia -, függetlenül attól, hogy eleve megérdemeljük-e a hibáztatást vagy sem.
A folyamatos bocsánatkérésnek negatív mellékhatásai lehetnek a karrierünkre, kezdve attól, hogy a hozzá nem értés látszatát keltjük, egészen odáig, hogy a kollégákat és a feletteseket idegesítjük az önmarcangoló stílusunkkal. A túlzott bocsánatkérés legártalmasabb és legmaradandóbb mellékhatása azonban az, hogy roncsolja az önképét.
5 mód, ahogy a túlzott bocsánatkérés árt a karrierjének
- Bizonytalanság és önbizalomhiány- Bocsánatot kér, ha a megbeszélt időpontban beugrik a főnöke irodájába (“Elnézést a zavarásért. Készen áll a beszélgetésre?”) nemcsak felesleges (a főnöke beleegyezett abba az időpontba, nem?), hanem önbizalomhiányt is sugallhat.
- Őszintétlenség- Ha valaki ismételten hazudik Önnek, már nem hiszi el, amit az illető mond. Elveszítik az arcukat. A “sajnálom” állandó mondogatása ugyanezt a hatást válthatja ki. Az indokolatlan bocsánatkérések nemcsak a beszédedet duzzasztják, és rontják a mondanivalód tisztaságát, hanem a mondat erejét is felhígítják, olyannyira, hogy álságosnak tűnhet.
- Hatalmatlanság- Ha te vagy az egyetlen, aki mindig bocsánatot kér, az hatalmi egyensúlytalanságot jelezhet, ami erodálhatja a kapcsolatot és vele együtt az önbecsülésedet is. Itt van az a pont, ahol a nők kettős kötöttséggel szembesülnek: azokat a női vezetőket, akik túl sokat kérnek bocsánatot, túlságosan félénknek tarthatják, és a vezetői képességek vélt hiánya miatt előléptethetik őket. Ugyanakkor ugyanakkor kritizálhatják őket agresszivitásuk miatt, ha közvetlenek.
- A külső megerősítéstől függően- A bocsánatkérés tudat alatt a megnyugtatás keresésének módjaként hathat. Amikor azt mondja: “Sajnálom”, azt reméli, hogy a munkatársa azt mondja: “Nincs miért bocsánatot kérnie”, vagy “Ó, nem, remek munkát végeztél a prezentáción”?
- Kompromisszumot köt a szakmai értékeivel – A vezetéshez gerincesség kell. Tudnod kell, hogy mit képviselsz. De a túlságosan bocsánatkérők hajlamosak arra, hogy mások felfogására összpontosítsanak arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen, a sajátjuk helyett. Amikor ez ismételten megtörténik, a személyes meggyőződéseid és értékeid – identitásod hatalmas részei – a süllyesztőbe kerülnek. Személyes küldetésének világos érzékelése nélkül a karrierje gyorsan tévútra kerülhet.
Ezek közül valamelyik ismerősen cseng? Ha igen, akkor jó eséllyel nem így szeretne megjelenni a munkahelyén, és nem is tükrözi pontosan a jellemét. Itt az ideje, hogy visszaszerezd az önbizalmadat az irodában, és felhagyj a mankóként használt bocsánatkéréssel.
Hogyan hagyd abba, hogy annyit mondd, hogy “sajnálom”: 3 Steps to Take
Gondolkodj el azon, hogy a gyermekkorod vagy a korai fejlődésed hogyan járulhat hozzá a túlzott bocsánatkérésre való hajlamodhoz.
Minél jobban megérted, hogy a korai programozásod hogyan járulhat hozzá a viselkedésedhez, annál több erőd lesz cselekedni és változtatni.
Tegyél egy kis kutatást az olyan kérdések körül, mint:
- Mi az első reakciód, amikor valaki azt mondja neked, hogy “nem”?
- A családodban tiltott volt a saját érdekedben való kiállás? Bátorították?
- Mikor fiatalabb voltál, elfogadható volt, hogy felszólalj és megoszd a véleményed?
- Milyen egyéb fontos tapasztalatok alakították a szemléletedet az önérvényesítéssel és a tekintély tiszteletben tartásával kapcsolatban, különösen a munkahelyeden?
A következőkben vizsgáld meg azokat a kontextusokat, amelyekben a “sajnálom”-impulzusod előjön.
Kezdd el azonosítani a viselkedést felerősítő triggereket, például bizonyos embereket, kontextusokat, hangulatokat vagy napszakokat. Figyeljen arra, hogy a túlzott bocsánatkérésre való hajlama egyes munkatársaknál jobban kijön-e, mint másoknál. Például az a rámenős, követelőző ügyfél, aki állandóan lehetetlen határidőket követel, lehet, hogy túlzásba viszi a stresszt (és a “bocsánatkérő” reflexét).
Kezdje el az indokolatlan bocsánatkéréseket pontos kijelentésekkel helyettesíteni, hogy közölje az álláspontját.
Először ez trükkös lehet. Gyakran mondom a klienseknek, akikkel dolgozom, hogy nem szégyen szóbeli újrakérdezést kérni, különösen a családdal és a barátokkal szemben. Ha például le kell mondania a barátjával tervezett boldog órát, és azon kapja magát, hogy megszokásból automatikusan bocsánatot kér, kapja el magát, és mondja: “Tudja, igazából azt akartam mondani, hogy… köszönöm a megértést. Ez egy őrült hét a közelgő határidőkkel, és értékelem, hogy rugalmas vagy”. Kész. Hát nem jobb érzés ez, mint a “bocsánat, bocsánat, én vagyok a legrosszabb, tudom” kiokádása?
Hosszú távon a bocsánatkérés, mintha ez lenne a munkád, többet árthat a karrierednek, mint használ. Függetlenül attól, hogy szándékában áll-e így megjelenni, vagy sem, a túlzott bocsánatkérés rossz képet vetíthet az ügyfelek, a kollégák és a felettesek felé – olyat, amely tévesen azt közvetítheti, hogy az elismerés iránti vágya felülkerekedik az önbecsülésén. Ha egyenesebben és világosabban beszél, megmutathatja képességeit, és közben magabiztosabbnak érezheti magát.