A növényeknek olyan táplálékra van szükségük, amely energiát biztosít különböző anyagcsere-tevékenységeikhez. A növények nem tudnak egyik helyről a másikra vándorolni táplálék után kutatva, mint az állatok. Egy helyben állnak és maguk állítják elő a táplálékukat. Tudjuk, hogy a zöld növények autotrófok, azaz saját maguk szintetizálják táplálékukat a fotoszintézis folyamatával. A klorofill jelenlétében a növények a napfény energiáját használják fel arra, hogy szén-dioxidból és vízből táplálékot állítsanak elő. A növények a növényi sejtek kloroplasztiszaiban található klorofill miatt zöldek.
Azt a folyamatot tehát, amelynek során a zöld növények a klorofill jelenlétében a napfény energiájának felhasználásával szén-dioxidból és vízből saját táplálékukat, például glükózt állítanak elő, fotoszintézisnek nevezzük. Ez a folyamat a növény leveleiben zajlik.
A fotoszintézishez szükséges nyersanyagok a következők:
1. Szén-dioxid
2. Víz
Most megértjük, hogyan jutnak a növények szén-dioxidhoz
A növények leveleinek felületén nagyszámú apró pórus található, amelyeket sztómáknak vagy sztómáknak neveznek. A fotoszintézishez a zöld növények szén-dioxidot vesznek fel a levegőből. A szén-dioxid a növények leveleibe a felületükön található sztómákon keresztül jut be. Minden egyes sztómapórust egy pár őrsejt vesz körül. A sztómák pórusainak nyitását és zárását kizárólag az őrsejtek szabályozzák. Amikor víz áramlik az őrsejtekbe, azok megduzzadnak, meggörbülnek, és a pórus kinyílik. Másrészt az őrsejtek vizet veszítenek; összezsugorodnak, egyenessé válnak és bezárják a sztómapórust. A növényi levelek sejtjeiből is nagy mennyiségű víz távozik a nyitott sztómapórusokon keresztül. Amikor tehát a növénynek nincs szüksége szén-dioxidra, és vizet akar takarékoskodni, a sztómapórusok záródnak.
