Elősítő kontra A/V-vevő: Melyiket vegyük meg | The Master Switch Elősítő kontra A/V-vevő: Melyiket vegyük

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit itt a TMS-nél kapunk, hogy valaki A/V-vevőt vagy erősítőt vásároljon-e a berendezéséhez. Először meglepődtünk, hogy milyen sok e-mailt kaptunk egy olyan kérdéssel kapcsolatban, amelyről azt gondoltuk, hogy meglehetősen alapvető kérdés. Mint kiderült, ez nem is olyan egyszerű. Az audioipar nem végzett túl jó munkát a válasz egyértelművé tételében, mert miért kínálna egyértelműséget, ha helyette használhatna szakzsargont? Ezért úgy döntöttünk, hogy összeállítunk egy rövid útmutatót, amely bemutatja, hogy mikor használjon erősítőt, és mikor A/V-vevőt. Rengeteg extra információval is szolgálunk arról, hogyan hozhatja ki ezekből a legtöbbet!

Mi az az erősítő?

Kezdjük az egyszerű résszel. Az erősítő a hangrendszer egy olyan eleme, amely nemcsak a hangszórókat látja el energiával, hanem lehetővé teszi a hangforrás kiválasztását és a hangerő szabályozását is. A legegyszerűbb formában egy sztereó erősítő két csatornát kezel, a bal és a jobb csatornát, amelyek mindkettőből áll a hallott hang. Nem tudsz hangszórókat vagy fejhallgatókat táplálni valamilyen erősítő nélkül – beleértve a vezeték nélküli fejhallgatókat is, amelyek saját belső erősítővel rendelkeznek.

Az egyik fontos megjegyzés, hogy az erősítőket passzív hangszórók – vagyis olyan hangszórók – táplálására tervezték, amelyek magától az erősítőtől kapják az áramot, és nincsenek közvetlen tápegységhez csatlakoztatva. Aktív hangszórókhoz nem kellene erősítőt csatlakoztatni. Ezeket powered hangszóróknak is nevezik, mivel mindegyikükhöz már egy belső erősítőnek kell csatlakoztatnia és illesztenie a meghajtóhoz (belső hangszóróhoz). Azonban minden szabály alól van kivétel, és ha egy meglévő rendszert szeretne bővíteni, akkor valóban csatlakoztathat egy további erősítőt és hangszórókat. Az alábbiakban mindezt elmagyarázzuk.

Mi az A/V vevőegység?

Az A/V (Audio/Video) vevőegység egy erősítő szteroidokon. A hagyományos erősítőn található szokásos két csatorna helyett a vevőegység öt, hét, 11 vagy akár 13 különböző csatornán képes hangot kiadni. Képes a videoadatok kezelésére is, általában HDMI-kapcsolaton keresztül. Míg megjelenésében nem sokban különbözik a hagyományos erősítőktől – többnyire nagy fekete dobozokról van szó -, a különbséget az általa kínált teljesítmény, a csatornák száma és a funkciók puszta választéka jelenti. Az A/V-vevőkészülékek sokkal nagyobb valószínűséggel kínálnak olyan funkciókat, mint a szobakorrekció, a Bluetooth, a vezeték nélküli funkciók és még sok más.

Mindezek mellett azt várná, hogy az A/V-vevőkészülékek drágábbak, mint a hagyományos erősítők, igaz? Tévedés. Lehetnek elképesztően drága sztereó erősítők és nagyon olcsó vevőkészülékek, mint például a Pioneer VSX-532, amelyet általában 300 dollár alatt adnak el. A fizetendő ár nem a kimeneti csatornák számáról szól, amelyeket a gyártók nagyon egyszerűen hozzáadnak, hanem az általános hangminőségről, a belső alkatrészek minőségéről és még sok másról.

Mikor használjunk A/V-vevőt vs. mikor használjunk sztereó erősítőt

Most már valószínűleg kitalálta, hogy milyen helyzetekben lenne megfelelő bármelyik típusú erősítő használata. Ha csak egy hifi-berendezést szeretne létrehozni, két hangszóróval és esetleg egy mélynyomóval, akkor sztereó erősítőt választana. Ennek oka, hogy valójában nincs szüksége két csatornánál többre. Ha azonban olyan otthoni szórakoztató berendezést szeretne létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy filmeket vagy sorozatokat nézzen térhatású hangzással, akkor célszerűbb lenne egy A/V vevőegységet választani. Ehhez a beállításhoz több hangszóróra lesz szüksége, és így több csatornára is szükség lesz a tápellátásukhoz. Ebben az esetben egy sztereó erősítő nem lenne megfelelő.

Igen, vannak bizonyos kivételek ez alól a szabály alól is, amikor egy már telepített vevőegységgel rendelkező beállításba további erősítőket is beépíthet. De általánosságban elmondható, hogy hifihez sztereó erősítőt használsz, házimozihoz pedig A/V vevőegységet. Ez tényleg ilyen egyszerű.

Integrált vs. előerősítők vs. végfokok

Mielőtt továbbmennénk, szeretnénk egy figyelmeztető szót szólni. A legtöbb ember számára az ebben a fejezetben szereplő információ túl sok lehet. Ez nem azért van, mert túlságosan bonyolult – valójában eléggé egyszerű -, hanem azért, mert az előerősítők és a végfokok útjára lépni elég költséges folyamat lehet. A legtöbb esetben egyszerűen nem éri meg. Ha azonban mégis többet szeretne megtudni az erősítők működéséről, akkor olvasson tovább. Ez mindjárt jó lesz.

Az eddigiekből elég egyértelmű, hogy mind a sztereó erősítők, mind az A/V-vevőkészülékek az erősítők típusai, néhány alapvető különbséggel a jellemzőikben és abban, hogy hány csatornára adnak ki. Ha ez így van, akkor a belső áramkörükben is kell, hogy legyen némi közös vonásuk. Itt találkozunk az előerősítők és a végfokok fogalmával. Az előerősítő és a végfok együttesen átveszi a hangforrás nyers jelét, amely túl alacsony szinten van ahhoz, hogy Ön hallja, és felerősíti azt, hogy elég hangos legyen ahhoz, hogy meghallgassa. Emellett néhány jó tulajdonsággal is felruházzák, például gazdagsággal és mélységgel.

Közelebbről: az előerősítő nem csak a bemeneti kiválasztást végzi el helyetted, kiválasztva, hogy melyik hangot melyik forrásból vegyük, hanem tisztán felerősíti a hangot egy olyan szintre, ahol a végerősítő átveheti a feladatot, és minden erejét felhasználva elfogadható szintre emeli a hangot. Szinte mindig két különálló berendezésként érkeznek – két nagy fekete doboz. Vagy legalábbis általában fekete. Az erősítők tervezői nem túl fantáziadúsak, ha a tervezésről van szó.

Gondolj erre úgy, mint egy jó szállodára. Az előerősítő az a személy a recepció mögött, aki bejelentkezik hozzád. Kiderítik, hogy ki vagy, honnan jöttél, és melyik szobába kell menned. Ha jól végzik a munkájukat, akkor az élményt is élvezetessé teszik (a mi metaforánkban ez az előerősítő, amely egy kicsit felerősíti a hangjelet). Ezután a portás – egy olyan fickó, akinek elég izmos ahhoz, hogy elbírja a csomagjaidat – felvisz a szobádba. Ez a végerősítő. A szoba ebben az esetben az Ön füle. Továbbá, ha egyszer egy king-size ágyat és egy pezsgőfürdőt találsz a füledben, akkor valószínűleg orvoshoz kellene menned.

Gyakran találkozol azzal, hogy a sztereó erősítőket integrált erősítőként emlegetik, általában olyan helyeken, amelyek élvezettel dobálják a zsargont a gyanútlan hallgatókra. Az integrált erősítő egy olyan doboz, amely beépített előerősítőt és végfokot tartalmaz. A fentiek mindegyikét elvégzi, anélkül, hogy két különálló berendezésre lenne szükség. A legtöbb erősítő, amit a piacon lát – mind a sztereó, mind a vevőegység – integrált lesz. Ez azt jelenti, hogy nem kell aggódnia amiatt, hogy külön dobozokat vásároljon az előerősítő és a végfok feladatainak ellátására. Tökéletes példa erre a Peachtree Audio nova300 (teljes ismertető itt) – ne riadjon vissza, ha ezt nem engedheti meg magának, hiszen rengeteg más jó termék létezik az ár töredékéért.

Előerősítők és végfokok használata hifi rendszerekben

Ha ezt tudja, akkor kezdhet igazi szórakozásba. Ha megvan a hely és a költségvetés, akkor igazán epikus hangzást érhet el, és olyan rendszert hozhat létre, amely lehetővé teszi az egyes komponensek cseréjét, és így finom irányítást biztosít. Tegyük fel például, hogy a tökéletes hifi rendszert szeretné beszerezni. Választhat egy jó sztereó erősítőt, vagy választhat egy egyedi előerősítőt, és párosíthatja egy egyedi végerősítővel.

Egy jó példa lehet a Yamaha Aventage MX-A5000 végerősítő a Yamaha Aventage CX-A5100 előerősítővel. Ez két fantasztikus (bár drága) audioeszköz, amelyek együtt alkotják az erősítő rendszerét. Most már csak egy zeneforrásra van szükséged (például Spotify vagy Tidal), amelyet aztán az előerősítődre fogsz vezetni. Az előerősítő csatlakozik a végerősítőhöz, a végerősítő pedig a hangszórókhoz, és már csak hátra kell dőlnie és élveznie kell.

Előerősítők és végfokok használata a házimozihoz

most jön az igazán érdekes rész. Tegyük fel, hogy elégedetlen vagy a vevőegységed hangjával, és szeretnéd jobban kontrollálni a házimozi hangzását. Szükséged lesz egy nagy szobára és némi komoly pénzre. De amikor egy nagy hollywoodi akciófilmet játszik a valaha hallott legjobb hangberendezésen keresztül, ez abszolút megéri.

Először is: dobja el a vevőegységet. Nem lesz rá szükséged. Helyette egy úgynevezett térhatású hangprocesszorra van szükséged. Ez lényegében egy nagyon összetett előerősítő, amely audio- és videoadatokat egyaránt képes kezelni. Nem végez komoly erősítési feladatokat, hanem légiforgalmi irányítóként irányítja, hogy hová kerül az összes hang. Valami olyasmi, mint a Monoprice Monolith HTP-1 16 szépen megfelel. Ez körülbelül 4000 dollárba kerül, de aztán megint azt mondtuk, hogy ez az útvonal elég drága…

Nyilvánvaló, hogy a processzor és a hangszórók között szükséged lesz valamilyen erősítőre. Érdemes befektetni dedikált teljesítményerősítőkbe, például a Pass Labs és a D’Agostino cégektől (a veséidet már eladtad, ugye?). Ha tényleg elégedett, akkor akár két végerősítőt is használhat hangszórónként, egyet-egyet a bal és jobb csatornához. Ezeket az erősítőket monoblokk végerősítőknek nevezik.

Létezhet azonban egy ravaszabb megoldás is. A sztereó erősítők nagy titka az, hogy tulajdonképpen duplán is működhetnek végerősítőként. Valami olyan, mint a Sonos Amp (teljes áttekintés itt) ideális lenne erre a célra. Nemcsak rendkívül megfizethető, 600 dollár alatti áron, de a végfok szerepét is képes betölteni. Ráadásul több erősítőt is egymásra rakhat, ami sokkal rendezettebb beállítást tesz lehetővé. A Sonos Amp sok egyéni házimozi telepítő egyik titkos fegyvere. Tehát, ha az egyedi komponensek útján gondolkodik, mindenképpen rosszabbul járhat.

Tovább olvasás

Amint elképzelheti, rengeteg minden más is beletartozik egy nagyszerű hifi rendszer vagy házimozi beállításba. Összeállítottunk néhány darabot, amelyek olyan szempontokkal foglalkoznak, amelyekről úgy gondoljuk, hogy tudnia kell, és mindig lesznek még továbbiak is.

Az is érdekelheti, hogyan lehet jól összehangolni a hangszórókat és az erősítőt (vagy erősítőket). Végül is nem csak arról van szó, hogy csatlakoztatjuk őket és reménykedünk a legjobbakban. Több dolgot is tehetsz, hogy ne csak a hangszóróidat ne fújd ki, hanem a hangminőséget is maximalizáld. Itt van a teljes útmutató, amely olyan dolgokat magyaráz el, mint az impedancia és a teljesítmény, méghozzá könnyen érthető módon.

A beállítás során is problémákba ütközhet. Ez aligha meglepő, tekintve az érintett elemek számát. Szerencsére a legtöbb gyakori problémának közös megoldása van, és ezek mindegyike könnyen megvalósítható. Tekintse meg a leggyakoribb házimozi problémákról szóló teljes útmutatónkat itt.

Vissza a tetejére

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.