A császármetszésnek van néhány lehetséges előnye, mondta Dr. Neil S. Seligman, a New York-i University of Rochester Medical Center szülész-nőgyógyásza.
A legtöbb császármetszést a terhesség 39. hetében tervezik, így az orvosok a szülés után perceken belül tudják, hogy a csecsemőnek szüksége van-e műtétre olyan problémák miatt, mint a veleszületett szívbetegség.
A tervezett császármetszés csökkenti a szülési sérülések, például az asphyxia (oxigénhiány), a válldystocia és a törések kockázatát is, mondta Seligman.
Az, hogy a császármetszéses műtétek valóban megelőzik-e a medencefenék rendellenességeit (például a prolapsust vagy az inkontinenciát), még mindig kissé ellentmondásos. Azokban az esetekben, amikor a nőket a terhesség előtt inkontinencia miatt műtötték, a császármetszés előnyösebb lehet az újbóli sérülések elkerülése érdekében.
A császármetszésnek azonban vannak kockázatai – különösen, ha a nőnek további terhességei vannak.
A császármetszéssel járó kockázatok közé tartozik a vetélés és a placenta previa (amikor a méhlepény elfedi a méhnyak nyílását).
A császármetszésen átesett nőknél emellett a placenta accreta (amikor az erek mélyen belenőnek a méhfalba, és a szülés során nem válnak le könnyen) és a placenta abruptio (amikor a méhlepény leválik a méhszájról) kockázata is megnő.
A placenta accreta esetében a szülés után méheltávolítást kell végezni, jegyezte meg Seligman.
Egy ritka szövődményt, az úgynevezett császármetszéses hegterhességet, a méhen kívüli terhesség egy olyan típusát, amely a régi császármetszéses szülés hegén alakul ki.
A császármetszésből származó hegszövet megnehezítheti a későbbi szüléseket, mert növeli a bél- vagy hólyagsérülések, valamint a túlzott vérzés kockázatát.