Egy új tanulmány szerint a korán diagnosztizált autizmus spektrumzavarral (ASD) diagnosztizált gyermekek egy része idősebb korában elveszítheti a tüneteket. További kutatások segíthetnek a tudósoknak megérteni ezt a változást, és utat mutathatnak a hatékonyabb beavatkozások felé.
Az ASD több, egymással összefüggő agyi rendellenességet foglal magában, amelyek tünetei az enyhétől a súlyosig terjednek. Az ASD-ben szenvedő embereknek általában gondjaik vannak a szociális interakciókkal és a kommunikációval. Az ASD körülbelül minden 88. gyermekből egyet érint.
A korábbi ASD-vizsgálatokban dokumentálták az optimális kimenetelt – ezt a kifejezést akkor használják, ha a tünetek az élet későbbi szakaszában megszűnnek. Kérdéses maradt azonban, hogy a tünetek eltűntek-e, vagy az eredeti diagnózis volt téves.
A Storrs-i Connecticuti Egyetem Dr. Deborah Fein vezette kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az optimális kimenetel megfigyelhető-e azoknál a gyermekeknél, akiknél az ASD diagnózisa 5 éves koruk előtt megerősítést nyert. Az optimális kimenetelű résztvevőknek jelenleg normál oktatási osztályba kellett járniuk, és dokumentált jelentéssel kellett rendelkezniük korábbi diagnózisukról egy autizmusra szakosodott orvostól vagy pszichológustól. Az értékelés megerősítése érdekében a jelentéseket úgy szerkesztették, hogy a viselkedés leírásán kívül minden információt eltávolítottak belőlük. Ezután egy ASD-diagnosztikai szakértő vizsgálta felül őket.
Három csoport vett részt, az optimális kimenetelű csoportban 34 gyermek volt. Életkor, nem és nonverbális IQ szerint illeszkedtek 44 magasan funkcionáló ASD-s gyermekhez és 34 tipikusan fejlődő kortársukhoz. A résztvevők 8 és 21 év közöttiek voltak. Az NIH Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) által finanszírozott tanulmány a Journal of Child Psychology and Psychiatry 2013. februári számában jelent meg.
Az optimális kimenetelű csoportban úgy tűnt, hogy a magasan funkcionáló ASD-sek csoportjánál valamivel enyhébb szociális problémák jelentkeztek korai életkorban. Mindkettőnek azonban hasonló kommunikációs és ismétlődő viselkedési tünetei voltak.
A jelenlegi állapotuk értékeléséhez a kutatók standard kognitív és megfigyelési teszteket, valamint szülői kérdőíveket használtak. Ez az értékelés megállapította, hogy az optimális eredményt elérő gyermekek nem mutattak nyilvánvaló hiányosságokat a nyelv, az arcfelismerés, a kommunikáció vagy a szociális interakció terén.
A kutatók most e gyermekek mélyrehatóbb összehasonlítását tervezik, beleértve a strukturális és funkcionális agyi képalkotó vizsgálatokat. Remélik, hogy jobban megértik, mely ASD-s gyermekeknél lehet optimális az eredmény és miért.
“Minden ASD-s gyermek képes fejlődést elérni intenzív terápiával, de a jelenlegi tudásunk jelenlegi állása szerint a legtöbbjük nem éri el azt a fajta optimális eredményt, amit mi vizsgálunk” – mondja Fein. “Reményeink szerint a további kutatások segítenek majd jobban megérteni a változás mechanizmusait, hogy minden gyermek a lehető legjobb életet élhesse.”