A zeneelméleti alapismeretek megértése átfogó betekintést nyújt a zeneelmélet alapfogalmaiba: kottaírás, harmóniaszabályok, fülképzés stb. A zenei készségek megértéséhez és fejlesztéséhez szükséges legtöbb témát lefedi – természetesen a kedvenc gyakorlóeszközöddel, az EarMasterrel!
Ezt a fantasztikus információbányát Catherine Schmidt-Jones és mások írták, és eredetileg az OpenStax CNX-en jelent meg.
Tanfolyam bevezetése
Bár a “Bevezetés a zeneelméletbe” című tanfolyamhoz képest jelentősen kibővült, ez a tanfolyam még mindig csak a zeneelmélet legszükségesebb elemeit tartalmazza. A zene egy nagyon nagy tantárgy, és nagyon különböző lesz az a haladó elmélet, amelyet a hallgatók az alapok elsajátítása után folytatni szeretnének. A jazz iránt érdeklődő trombitás, a régizene iránt érdeklődő énekes, a klasszikus zeneszerzés iránt érdeklődő zongorista és a világzene iránt érdeklődő gitáros mind a zeneelmélet nagyon különböző aspektusaiban akar majd elmélyedni; bár érdekes módon, ha mindannyian nagyon jártasak lesznek a választott területükön, a végén még mindig nagyon is képesek lesznek megérteni egymást és együttműködni a zenei törekvésekben. A kurzus utolsó szakasza tartalmaz néhány olyan feladatot, amelyek általában nem számítanak “kezdő szintű” zeneelméletnek, de nagyon hasznosak a zene szinte minden területén és műfajában.
A kurzus fő célja azonban az, hogy olyan alaposan feltárja az alapvető zeneelméleti ismereteket, hogy az érdeklődő tanuló ezután könnyedén felvehessen bármilyen további elméletet, amit csak akar. A zenetörténet és a hangfizika annyiban szerepel, amennyiben ezek megvilágítják a zeneelméletet. Azok a hallgatók, akik az akusztikáról szóló részt (A fizikai alapok) érdektelennek találják, elsőre kihagyhatják, de aztán vissza kell térniük rá, amikor elkezdik megérteni, miért működnek úgy a zenei hangok, ahogyan működnek. Ne feledjük, hogy ennek a kurzusnak az a fő feltevése, hogy ha jobban megértjük, honnan származnak az alapok, akkor jobban és gyorsabban megértjük az összetettebb gondolatokat.
Az is segít azonban, ha nem felejtjük el, hogy a zeneelmélet egy kicsit olyan, mint a nyelvtan. A nyelveket azok találják ki, akik beszélik őket, akik hajlamosak arra, hogy többet törődjenek azzal, ami könnyű és aminek értelme van, mint a szabályok betartásával. Később a szakértők tanulmányozzák a legjobb beszélőket és írókat, hogy kiderítsék, hogyan használják a nyelvet. Ezek a nyelvelméleti szakemberek aztán szabályokat alkotnak, amelyek tisztázzák a nyelvtant és a helyesírást, és rámutatnak a szavak közötti kapcsolatokra. Ezek a szabályok csak iránymutatások, amelyek az elméleti szakemberek által felfedezett mintákon alapulnak, ezért általában minden szabály alól rengeteg “kivétel” van. Úgy tűnik, hogy az új nyelv kifejlesztésére tett kísérletek, amelyek során először a nyelvtant és a helyesírást találják ki, soha nem eredményeznek olyan nyelvet, amelyet az emberek hasznosnak találnak.
A zeneelmélet is mindig azután jön, hogy zeneszerzők és előadók egy csoportja már kialakított egy zenei hagyományt. Az elméleti szakemberek ezután tanulmányozzák az így létrejött zenét, és felfedezik, hogyan lehet azt jól megmagyarázni a közönségnek és más zeneszerzőknek és előadóknak. Így néha a “Miért van ez így?” kérdésre a válasz egyszerűen az, hogy “ez a legegyszerűbb az előadó számára”, vagy “ezt egy korábbi zenei hagyományból vették kölcsön”.
A zene esetében azonban a “miért”-ek némelyikére a választ a hang alapvető fizikájában találjuk meg, ezért e kurzus központi része az akusztika áttekintése a zenére vonatkoztatva. Azok a hallgatók, akik már ismerik a kottaírást és az alapvető zenei definíciókat, átugorhatják az első részeket, és kezdhetik a zene fizikai alapjainak bemutatását. Azok a felnőttek, akik már részesültek némi zeneoktatásban, tanárral vagy anélkül is végig tudják dolgozni ezt a tanfolyamot; egyszerűen használják a bevezető szakaszokat a nem világos vagy félig elfelejtett fogalmak átismétlésére. A fiatal tanulóknak és a kezdő zenészeknek egy tanárral kell végigmenniük rajta, akár osztálytermi, akár tanórai keretek között.
Még az angol nyelvű világon belül is elég sokféle zenetanítási hagyomány létezik, amelyek néha különböző kifejezéseket használnak ugyanazokra a fogalmakra. Az ebben a kurzusban előnyben részesített kifejezések többnyire az Egyesült Államokban általánosan használtak, de amikor egynél több fogalomrendszert használnak széles körben, akkor az alternatívákat is megemlítjük.