Zószer (aktív kb. i. e. 2686) a Harmadik dinasztia első királya volt, amely Egyiptom első aranykorát, az Óbirodalmat vezette be.
Zószer emlékművein mindig “Hórusz Neteryerkhet” néven szerepel. Az úgynevezett Turini Királyok Kánonjában, egy hieratikus papiruszon, amely körülbelül II. Ramszesz uralkodásának idejéből származik, egy új korszak (Harmadik dinasztia, i. e. 2686-2613) megalapítójaként betöltött jelentőségét a nevének kivételes, vörös tintával való írása jelzi. A torinói lista szerint 19 évig uralkodott, de ez az időszak túl rövidnek tűnik ahhoz, hogy hatalmas emlékművét, a lépcsőpiramist felállíthassa. A ptolemaioszi történetíró, Manetho 29 éves uralkodási időt tulajdonít neki.
Zoser fő hírnevét a Szakkarában, az ókori főváros, Memphisz fölött álló Lépcsőpiramisa adja. Ennek megtervezéséért és megépítéséért Zoszer építésze, Imhotep volt a felelős. A görögök által Imúthész néven ismert férfi az egyiptomiak későbbi nemzedékei számára legendássá vált, akik nemcsak építészként, hanem tudós orvosként és csillagászként is tekintettek rá. A szaita korszakban (i. e. 663-525) istenítették, és a görögök saját orvosistenükkel, Aszklepiosszal (Aeszkulápiosz) azonosították.
A Lépcsőpiramis volt a domináns építménye egy nagy kőépület- és udvarkomplexumnak, amelyet Zoszer túlvilági életével kapcsolatos különféle szertartásokra szántak. Alapjának méretei kelet-nyugati irányban körülbelül 411 láb, észak-déli irányban pedig 358 láb voltak. Végső formájában hat egyenlőtlen szakaszban 204 láb magasra emelkedett. A piramis alépítménye egy mély aknából áll, amely hozzáférést biztosít a folyosók és helyiségek olyan labirintusához, amelyhez hasonló az Óbirodalom más piramisaiban nem található.
A piramist és a hozzá tartozó épületegyüttest masszív kőfal vette körül, amely észak-déli irányban körülbelül 597 méter, kelet-nyugati irányban pedig 304 méter területet fedett le. Az épületek külső burkolatához a Nílus keleti oldalán lévő turai kőbányákból származó mészkövet, a belső magokhoz pedig helyi követ használtak.
A felső-egyiptomi Bêt Khallâfban lévő nagy téglából épült mastaba szintén Zoser számára készülhetett, valószínűleg kenotáfiumként. A Sínai-félszigeten lévő Wadi Maghârában található egy dombormű, amely Zosert ábrázolja, amint a térség beduinjait lesújtja. A Nílus első kataraktusában lévő Sehêl szigetén egy hosszú, ptolemai kori sziklafelirat meséli el, hogy Imhotep tanácsára Zoszer véget vetett az Egyiptomot sújtó hétéves éhínségnek azzal, hogy a Nílus áradását irányító Elephantine-i Khnum kosfejű istennek ajándékozta a görögül Dodekaschoinos néven ismert alsó-núbiai területet. E felirat történelmi pontossága vita tárgyát képezi.
További olvasmányok
A lépcsőpiramis-komplexum kialakulását és főbb jellemzőit tárgyalja Earl Baldwin Smith, Egyptian Architecture as Cultural Expression (1938). Imhotepről és pályafutásáról lásd Jamieson B. Hurry, Imhotep: The Vizier and Physician of King Zoser (1928). A Bêt Khallâf-i mastabát az ásató, John Garstang, Mahasna and Bêt Khallâf (1903) írja le. □