(CNN) Kutatók feltárták az “őrült vadállatnak” nevezett korai emlős fosszíliáját, amely 66 millió évvel ezelőtt élt Madagaszkáron, és nem hasonlít egyetlen ismert, élő vagy kihalt emlőshöz sem.
Ez a körülbelül oposszum méretű emlős olyan furcsa tulajdonságok keverékével rendelkezett, amelyeket korábban még nem láttak együtt. Rávilágít az evolúciós furcsaságokra, amelyek akkor keletkezhetnek, ha az evolúció elszigetelten zajlik az olyan szigeteken, mint Madagaszkár, ahol más, a világon sehol máshol nem található élő és kihalt fajok élnek.
Az emlős a legteljesebb és legjobban megőrzött csontváza egy gondwanatheriának, vagyis egy olyan emlősnek, amely az ősi déli szuperkontinensen, Gondwanán élt, amely ma a déli félteke kontinenseit alkotja.
A 65 millió és 252 millió évvel ezelőtti mezozoikumból származó fosszíliák a Gondwanáról ritkák, és nagyrészt egyetlen koponyát, állkapocscsontdarabokat és fogakat tartalmaznak.
De ez az emlős, amely a csontváz alapján készült művészi ábrázoláson egy kicsit borznak tűnik, olyan jól megőrződött, hogy porcszövetet, apró csontokat és az élőlény rövid farkát is tartalmazza.
Ez az Adalatherium hui, egy gondwanatheri emlős jól megőrzött csontváza, amely 66 millió évvel ezelőtt élt Madagaszkáron. A kutatók az Adalatherium hui nevet adták neki, egy hibrid nevet, amely a madagaszkári “őrült” és a görög “vadállat” szót ötvözi. A hui a néhai Yaoming Hu, a tanulmány társszerzője a Stony Brook Egyetemen.
Azzal számolnak, hogy ez a különleges lény egy fiatal, körülbelül hét kilós állat volt. De az akkoriban élt többi gondwanai emlőshöz képest, amelyek egér nagyságúak voltak, elég nagy volt. És a dinoszauruszok és ősi krokodilok között élt, mielőtt az aszteroida becsapódása 66 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak végén mindet kiirtotta.
Ez is hihetetlenül furcsa volt.
“Annak ismeretében, amit az összes élő és kihalt emlős csontváz anatómiájáról tudunk, nehéz elképzelni, hogy egy olyan emlős, mint az Adalatherium kifejlődhetett; sok szabályt meghajlít, sőt megszeg” – mondta David Krause, a tanulmány vezető szerzője, a Denveri Természettudományi Múzeum gerinces paleontológia vezető kurátora & Science és a Stony Brook Egyetem professor emeritusa.
A tanulmány szerdán jelent meg a Nature című folyóiratban.
A csontváz számos furcsa vonást tartalmaz, amit a kutatók nem igazán tudnak megfejteni.
Az Adalatheriumnak például több lyuk volt az arcán, mint bármelyik ismert emlősnek – mondta Krause egy keddi sajtóértekezleten. Ezek a lyukak, az úgynevezett foraminák, utakat hoztak létre a vérerek és az idegek számára, ami hihetetlenül érzékeny ormányhoz vezetett, amelyet bajuszszőrök borítottak. Volt egy nagy lyuk is az ormánya tetején, amely egyetlen ismert, valaha élt vagy jelenleg élő emlőshöz sem hasonlítható.
A fogai sem hasonlíthatók semmi máshoz. Furcsa szerkezetük van, amit nem lehet megmagyarázni. Krause szerint a hátsó fogai “a világűrből származnak.”
Ez a rajz az Adalatherium csontvázát mutatja. Az állat gerince több csigolyát tartalmazott, mint bármelyik ismert emlősé a mezozoikumból. És furcsa módon járhatott, mert az állat elülső fele nem egyezik a hátsó felével. Az egyik hátsó lába pedig meghajlott.
Az alkarok és a vállak a macskákhoz és a kutyákhoz hasonlíthatók, vagyis a test alatt helyezkedtek el — nagyon szokatlan a korai emlősöknél, amelyek inkább hüllőkhöz hasonlóan jártak, mondta Simone Hoffmann, a tanulmány társszerzője és a New York Institute of Technology anatómia tanszékének adjunktusa.
A hátsó lábak azonban ellentétes mintázatúak, ami arra utal, hogy a lábak szétterültek, és a hüllőkhöz hasonlóan inkább szétterülő térdízületekkel rendelkeztek. Két mintázat egy állatban azt jelenti, hogy nagyon másképp járt, mint bármi ma élő állat, mondta Hoffman. De úgy vélik, hogy más mozgásformák mellett futásra is képes volt.
Adalatheriumnak erős, hosszú karmok is voltak a hátsó lábain, ami arra utal, hogy a hátsó lábaival ásott.
“Az Adalatherium a legfurcsább furcsaság” – mondta Hoffmann. “Megpróbálni kitalálni, hogyan mozgott, szinte lehetetlen, mert például az elülső része másról árulkodik, mint a hátsó része.”
Furcsa szigetállatok és hol találhatók
Krause és kollégái 25 éve vizsgálják az ősi Madagaszkáron élő szokatlan állatokhoz tartozó fosszíliákat. Ezt a fosszíliát 1999-ben találták egy üledékes medencében, Madagaszkár északnyugati részén. De csak nemrég vizsgálták meg.
Az említett medencében több expedíció során dinoszauruszok és más gerincesek, vagyis gerinces állatok csontjait tárták fel, amelyeket jól megőrzött és betemetett a medencében lévő ősi törmelékáramlás. De több ezer példányt kellett összegyűjteniük ahhoz, hogy egy maroknyi emlőskövületet találjanak, mondta Krause.
2010-ben találták meg egy gondwanatheri koponyáját. Ezt megelőzően a róluk szóló felfedezések nagyrészt fogakra és állkapocstöredékekre korlátozódtak.
A gondwanatheri fosszíliákat először Argentínában találták meg, majd ezt követték a felfedezések Afrikában, Indiában, az Antarktiszi-félszigeten és Madagaszkáron. A kutatók eleinte úgy vélték, hogy a lajhárokkal, hangyászsünökkel és armadillókkal állnak rokonságban. Most már tudjuk, hogy egy nagy evolúciós kísérlet részesei voltak, és a saját dolgukat csinálták, egy kísérlet, amely kudarcot vallott, és az eocénben, körülbelül 45 millió évvel ezelőtt véget ért” – mondta Krause.
Ha az “őrült állat” rokonságba hozható bármivel, akkor az a kutatók szerint a multituberkuláták, a kihalt rágcsálószerű emlősök egy csoportja, amely az északi kontinenseken élt.
A kutatók egy sziget elszigetelt környezetében való fejlődésnek tulajdonítják. Madagaszkár pedig már régóta sziget. Az indiai szubkontinenstől 88 millió évvel ezelőtt vált el, és azóta magára maradt.
Ez lehetővé tette, hogy a madagaszkári állatoknak és dinoszauruszoknak, mint például az Adalatheriumnak “bőven volt ideje kifejleszteni a sok nevetséges vonását” – mondta Krause.
Krause csapata számos más furcsa fosszíliát is talált Madagaszkáron, köztük egy Beelzebufo nevű óriási, páncélozott, ragadozó békát, egy Simosuchus nevű rövid orrú növényevő krokodilt és egy Masiakasaurus nevű bakfogú dinoszauruszt.
“Madagaszkár egy elég furcsa hely” – mondta Krause. “Az ottani növények és állatok sehol máshol a világon nem ismertek. Az evolúció a szigeteken bizonyos értelemben ehhez vezet.”
Amikor az állatok olyan elszigetelt területeken fejlődnek, mint a szigetek, meg kell küzdeniük a versennyel, a ragadozókkal és a táplálékforrásokkal. Ez azt eredményezi, hogy olyan fajokká fejlődnek, amelyek nem hasonlítanak a szárazföldi állatokra, beleértve a szokatlan formákat és méreteket.
A kutatók ezt “sziget-szabálynak” nevezik: a kis állatok mérete nő, ami a gigantizmus egy formája, míg a nagy emlősöké csökken.
Adalatherium valószínűleg a többi furcsa madagaszkári állattal együtt tűnt el 66 millió évvel ezelőtt, mielőtt a sziget populációja újrakezdődött volna az őshonos fajokkal, például a makikkal. A felfedezés azonban rávilágít azokra a lenyűgöző emlősökre, amelyek a ma ismertek előtt éltek. És csak további kutatások és felfedezések fogják kitölteni a fennmaradó réseket.
“Az Adalatherium csak egy darabja, de fontos darabja a déli félteke korai emlősök evolúciójának nagyon nagy kirakós játékának” – jegyezte meg Krause. “Sajnos a legtöbb darab még mindig hiányzik.”
Korrekció: A cikk egy korábbi verziójában a tanulmány társszerzője, Simone Hoffmann rossz tanszékét tüntették fel. Hoffmann a New York-i Technológiai Intézet anatómiai tanszékének adjunktusa.