X-hip

Indikáció/technika

A csípőröntgenfelvétel elsősorban törés kimutatására/kizárására szolgál. A csípőröntgent gyakran választják kezdeti vizsgálatként krónikus csípőtünetek, pl. osteoarthritis esetén is.

Technika

A csípőízület különböző szögekből képezhető le. A standard csípőröntgenvizsgálat általában egy anteroposzterior (PA) és egy laterális képet tartalmaz. Ideális esetben az AP felvételen mindkét csípőízület látható (ami szigorúan véve medence röntgenfelvételt tesz belőle), hogy a másik csípővel való összehasonlítást lehetővé tegye. Az oldalirányú felvételek közül választható az axiolaterális felvétel vagy a békaláb oldalirányú felvétel. A különböző irányokat az alábbiakban részletesebben ismertetjük.

AP-kép

A páciens a hátára fekszik, és a röntgensugarak elölről hátrafelé haladnak át a csípőízületen (1. ábra). A combcsont anteverziójának elérése érdekében a lábat belülről 15˚ – 20˚-kal elforgatjuk. Ez meghosszabbítja a combnyakat (collum), javítva annak értékelhetőségét. Amikor a lábat kifelé forgatjuk, a trochanter major a nyak fölé nyúlik, és javítja a trochanter lesser képalkotását (2. ábra).

1. ábra. A csípő AP felvételének technikája.

2. ábra. Csípőfelvétel belső rotációval és külső rotációval. Vegye figyelembe, hogy a belső rotáció javítja a combnyak értékelhetőségét, mivel a trochanter major nem nyúlik a nyak fölé.

Laterális kép

A laterális képalkotásra különböző technikák léteznek. A leggyakrabban használt felvételek az axiolaterális felvétel, a békalábas laterális felvétel és a Lauenstein-kép.

Axiolaterális felvétel

A beteget a hátára fektetjük. Az érintetlen csípőt abdukáljuk és felemeljük (párnát/blokkot használva támasztékként), lehetővé téve az érintett csípő mediális nézetét (3. ábra). A röntgenkészüléket úgy helyezik el, hogy a röntgensugarakat pontosan a combnyakon keresztül irányítsák (vízszintes sugár), így optimális, akadálymentes képet érnek el, és minimálisra csökkentik a kisebb/nagyobb trochanter túlvetítését.
Az elsődleges előny az, hogy a beteg a fájdalmas lábat laposan hagyhatja. Trauma után vagy immobilis/posztoperatív betegeknél ezért az axiolaterális felvétel az első választás az oldalsó képalkotáshoz.

3. ábra. A csípő axiolaterális röntgenfelvételének technikája.

Békacomb laterális felvétel

A csípő abdukált (kb. 45˚), a térd flexióban van (kb. 30˚- 45˚). A lábfej a kontralaterális térd belső oldalán nyugodhat (4. ábra). A röntgensugarak a csípőízületen medialisról lateralisan haladnak át.
Ezzel a technikával mindkét csípőízületet le lehet képezni; ez az úgynevezett Lauenstein-kép (= békaláb-kép). A lábakat egymás mellé helyezzük (5. ábra). Ez a kép különösen hasznos a combcsontfejek alakjának és a fej/nyak átmeneteknek az értékelésére; pl. az epifiziolízis és a Perthes-kór (= avaszkuláris nekrózis) igazolására.

4. ábra. A békaláb oldalsó felvételének technikája.

5. ábra. A Lauenstein-kép technikája.

Figyelem: fontos, hogy ne készítsünk békaláb oldalirányú felvételt/Lauenstein-felvételt, ha törés vagy csípőficam gyanúja merül fel. Ez nagyon fájdalmas, és komplikálhatja a törést/luxációt.

Normális anatómia

A proximális combcsontot a proximális combnyak, a nagyobb/kisebb trochanter, a combnyak és a combfej alkotja. A csípőízület egy golyó (= combfej) és egy tok (acetabulum) ízület. Az acetabulumot három összeolvadt csontos struktúra alkotja: a csípőcsont, az ülőcsont és a szeméremcsont (a teljes csontos összeolvadás 20-25 éves korban valósul meg).
A gömbszalag (ligamentum teres) artériája látja el vérrel a combcsont fejét, de az elsődleges vérellátók a mély combartériából (a. femoralis profunda – AFP) eredő medialis/lateralis femoralis circumflex artériák (6. ábra).

6. ábra. A csípő érellátása.

A kerek szalag egy ízületen belüli szalagszerkezet, amely a combcsontfejet a csípőcsontvelővel (a combcsontfej foveáján keresztül) köti össze. A szalag pontos jelentősége és funkciója még nem teljesen tisztázott. Az egyik elmélet szerint a szalagnak stabilizáló funkciója van, és szakadása instabilitáshoz vezethet.
A csípőízületet szilárd ízületi tok veszi körül. A kapszula körülveszi a csípőízületet és a combnyak nagy részét (7. ábra), és számos szalag és izom további stabilitást biztosít.

7. ábra. A csípőízületi kapszula anatómiája.

AP Image

A trochantert a nagy és a kis trochanter alkotja. Mindkettő hátsó struktúra; a trochanter major a poszterolaterális oldalon, a trochanter lesser pedig a poszteromedialis oldalon található.
A csípő belső rotációjakor a trochanter major vetülete a combnyak fölé minimalizálódik, javítva a trochanter major és a combnyak kontúrjainak láthatóságát (8. ábra). A trochanter lesserrel éppen az ellenkezője történik; külső rotáció esetén javul a láthatóság, belső rotáció esetén pedig csökken.

8. ábra. A bal csípő AP képe külső és belső rotációban. Figyelje meg a combnyak és a nagyobb/kisebb trochanter láthatóságának különbségeit a különböző technikák alkalmazásával.

A combnyak és a trochanter major megbízhatóan értékelhető, ezért az AP felvételeket rutinszerűen 15˚ – 20˚ belső rotációban készítjük (lásd még a Technika fejezetet).
A normális combfej sima kontúrú és porccal borított (megjegyzés: maga a porc a röntgenfelvételen nem látható). A combfej mediális oldalán egy kis benyomódás található: a combfej fovea. A fovea nincs porccal borítva, és magában foglalja a kerek szalagot és a kerek szalagartériát.
Normális csípőízületben az acetabularis tető a teljes combcsontfejet befedi (jó fedés). Az acetabulum elülső és hátsó fala a combcsontfej fölé nyúlik, és PA-felvételen nem feltétlenül jól kivehető (9. ábra).

9. ábra. Normális anatómia a bal csípő AP-képén

Vonalak az AP-képen

Az AP-képen néhány hasznos vonal azonosítható a normális anatómia és a patológia megkülönböztetéséhez (10. ábra):

• iliopectinealis vonal/iliopubicus vonal: a csípőcsont belső oldalán húzódó vonal, amely a felső szeméremcsont (ramus pubicum superior) cranialis pereme mentén alul folytatódik.
• ilioischialis vonal: a csípőcsont belső peremén fut, alul (a könnycsepp alakzaton keresztül) az ülőcsont medialis oldala mentén folytatódik.
• Shenton-vonal: a felső szeméremcsont alsó részénél húzódó képzeletbeli vonal, amely a combnyak inferomedialis oldalán folytatódik.
• tear drop: a combfej medialis oldalán található és U-alaknak is nevezik. Az oldalsó vonalat az acetabulum kortikális pereme, a mediális vonalat pedig az acetabulum kortikális mediális pereme (= négyszögletes lemez, ahol az a kismedencével találkozik) alkotja, lásd még a 11. ábrát.
• Az acetabulum elülső/hátsó fala: ezeket a vonalakat az acetabulum anterior, illetve posterior pereme alkotja. A combcsontfej fölé nyúlnak, és nehéz lehet őket azonosítani.

A fenti vonalaknak sima és megszakítás nélkülieknek kell lenniük. Ha valamelyik vonal hiányzik vagy rendellenes, helyi patológiára kell gyanakodni, pl. törésre vagy csontlézióra.

10. ábra. Az iliopectinealis vonal, az ilioischialis vonal, a könnycsepp és a Shenton-vonal a bal csípő AP felvételén.

11. ábra. A könnycsepp radiológiai kialakulásának szemléltetése (U-ábra); egy AP felvételen sagittalis irányban látható, hogy az acetabulum kéregállománya és a négyszögletes lemez együttesen alkotják a könnycsepp-konfigurációt.

Trabecularis mintázat

A combnyakon szintén megfigyelhető a trabecularis mintázat. A csontban lévő trabekulák támasztékot nyújtanak a terhelés során, és a terhelés mértékével összefüggő mintázatban fejlődnek; a trabekuláció a nagyobb terheléssel járó területeken növekszik.
A combnyak alján (a három trabekuláris csoport között elhelyezkedő) röntgensugárzó terület található. Ez az anatómiai terület viszonylag korlátozott trabekulációt tartalmaz, és Ward-háromszögnek nevezik – nem tévesztendő össze az osteolitikus elváltozással (12. ábra).
A trochanter major és a combfej craniolaterális & inferomedialis része szintén a viszonylag korlátozott trabekuláció miatt kissé fényesebb; ez fiziológiás.
A normális csípőben a csont trabekulái megszakítás nélküliek és simák. Ha megszakadtak, törésre kell gyanakodni (lásd a Patológia fejezetet).

12. ábra. A combnyak és a combfej normális trabecularis mintázata.

Laterális kép

Axiolaterális képalkotás során a combnyak optimális képalkotására teszünk kísérletet (13. ábra).

13. ábra. Normális anatómia a bal csípő axiolaterális felvételén.

A békalábfelvétel különösen hasznos a combcsontfej alakjának és a fej-nyak átmenetnek az értékeléséhez (14. ábra).

14. ábra. Normális anatómia a bal csípő békaláb képén.

Ütközőlista

A csípőröntgenfelvétel értékeléséhez az alábbi pontok szolgálhatnak útmutatóként.

Általános:

1. Technika: mindent helyesen képeztek le; alkalmas-e az értékelésre? Meg lehet-e válaszolni a kérdést?
2. Csont ásványi sűrűség? Ossalis elváltozások?
3. Kéregvizsgálat; kéreg megszakadt? kéregpusztulás?
4. Normális trabecularis mintázat a combfej/nyakon?
5. Kóros iliopectinealis vonal, ilioischialis vonal, könnycsepp vagy Shenton vonal?
6. Csípcsontízület: helyzet? osteoarthritis? Aszimmetria a másik csípőhöz képest?
7. A csípőízületen kívüli rendellenességek?
8. Változások a korábbi vizsgálatokhoz képest?

Patológia

• Proximális combcsonttörés

• Avascularis nekrózis

• Acetabularis törés

• Csípcsont luxáció

• Osteoarthritis

• Csípcsontprotézis

Proximális combcsonttörés

Proximális combcsonttörés meglehetősen rendszeresen előfordul idős csontritkulásos betegeknél, és egyszerű esés is okozhatja. Fiatalabbaknál gyakrabban okozza őket nagy energiájú trauma.
A proximális combcsonttörés klasszikus klinikai megjelenése az érintett láb megrövidülése és exorotációja.

A proximális combcsonttörés jellemzői:

• a kisebb trochanter könnyebben azonosítható a láb exorotációja alapján
• a kéregnyúlvány megszakadása és/vagy a törési rés
• egy homályos, sűrű (“fehér”) vonal a lábszárban. beütött törés
• megszakadt csonttrabeculáció a combfejben/nyakon
• megszakadt Shenton-vonal

A proximális combcsonttöréseket a következőképpen lehet felosztani (ábra). 15):

1. femurnyaktörés (= intrakapszuláris törés)
2. pertrochanteres/intertrochanteres törés
3. a trochanter major és lesser trochanter izolált törése
4. subtrochanteres törés

15. ábra. A proximális combcsonttörés típusainak áttekintése

Intrakapszuláris törések

A combnyak a proximális combcsont leggyengébb pontja; ez egy intrakapszuláris törés, és tovább osztható szubkapszuláris, középnyaki és alapnyaki típusokra (15. ábra).
Az intrakapszuláris törésekhez az intrakapszuláris érsérülés nagy kockázata társul. Ez a combfej devaszkularizációját és végül avaszkuláris nekrózist okozhat. Mind a megszakadt vérellátás, mind a korlátozott intrinsic stabilitás következtében az intrakapszuláris törések az extrakapszuláris törésekhez képest a nonunion/malunion nagyobb kockázatával is járnak.

A combnyaktörések kategorizálására általában a Garden osztályozást használják (16. ábra):

• Garden I: inkomplett törés, amely a combfej némi valgusával jár. A valgus helyzet megszakítja/megzavarja a fej/nyak trabecularis mintázatát (17. ábra). Az I. típusba tartoznak a valgusbecsapódott törések is.
• Garden II: teljes subcapitalis törés diszlokáció nélkül. A fej anatómiai helyzete miatt a fej/nyak trabecularis mintázatában nincs zavar (18. ábra).
• Garden III: teljes subcapitalis törés némi diszlokációval. A fej némi varusszöget mutat.
• IV. kert: teljes subcapitalis törés teljes diszlokációval (19. ábra).

16. ábra. Garden osztályozása.

17. ábra. Kert I. combnyaktörés. Az AP felvételen különösen jól látható a kortikális megszakadás és az impaction (= homályos sűrű vonal). A trabecularis mintázat finom megszakadása és a combfej enyhe valgus helyzetben van.

18. ábra. Garden II combnyaktörés (teljes törés ficam nélkül).

19. ábra. Garden IV combnyaktörés típusa a combcsont cranialis diszlokációjával.

Extrakapszuláris törések

Pertrochanteres combcsonttörések a nagy és a kis trochanter között fordulnak elő. Ezek a törések gyakran jelentős diszlokációval járnak (az izomhúzás miatt is), ezért szinte mindig műtétet igényelnek (20. ábra).
A combfej avaszkuláris nekrózisának kockázata kisebb az intrakapszuláris törésekhez képest.
Ha nincs a trochanter lesser és a trochanter major külön törése, akkor az intertrochanteres combcsonttörés kifejezést használjuk.
A trochanter major izolált törését okozhatja közvetlen trauma.
A trochanter lesser izolált törése ritka, és fiatal korban az iliopsoas izom avulziós töréseként fordulhat elő. Fontos: felnőtteknél izolált trochanteris lesser törés esetén mindig óvakodjunk kóros töréstől (pl. csontáttét).

20. ábra. Pertrochanteriás combcsonttörés.

Subrochanteriális törés

Ezt a töréstípust általában nagy energiájú trauma okozza fiatal betegeknél. A törés a trochanterektől caudalisan helyezkedik el.
Létezhet kombinált intertrochanteriális/ szubtrochanteriális combcsonttörés is (a törés mind a kisebb/nagyobb trochantert, mind a szubtrochanteri régiót érinti), lásd a 21. ábrát. Az erős mechanikai erők gyakran destabilizálják a törést, és a belső rögzítés mellett döntenek.

21. ábra. Szétesett proximális combcsonttörés, amely kombinált intertrochanteralis/subrochanteralis combcsonttörésből áll.

Megjegyzés:
A proximális combcsonttörés nagyon finom lehet, különösen a becsapódott combnyaktörések esetében (22. ábra). A coxarthrosisban lévő osteophyták (“gallér-osteophyták”) könnyen összetéveszthetők a combnyaktöréssel (és fordítva).
Ha a csípőröntgenfelvételen erős klinikai gyanú mellett kétség merül fel, további elemzés céljából CT-vizsgálatot lehet végezni.

22. ábra. Példa egy figyelmen kívül hagyott, becsapódott combnyaktörésre. A tartós csípőtüneteket követő három hét elteltével készült új felvételen egyértelműen látható a combnyaktörés ficamodással (Garden III).

A törés típusa, a ficam mértéke és a beteg életkora fontos tényezők, amelyek meghatározzák a kezelést.
A valgusban becsapódott combnyaktörések (Garden I) viszonylag stabilak, és gyakran konzervatív módon kezelhetők (szintén a sebész tapasztalata/preferenciája alapján). A konzervatív stratégiában mindig figyelembe kell venni a másodlagos ficam kockázatát.
A műtéti kezelés során az oszteoszintézissel történő rögzítés (lemez-csavar kombináció vagy izolált csavarok) vagy a csípőízület protézis pótlása (fej-nyak protézis, teljes csípőprotézis) között lehet választani.

Avascularis nekrózis

A combnyaktörések közismert szövődménye a combfej avaszkuláris nekrózisa (AVN). Az ellátó artériák traumás károsodása osteonecrosist okoz.
Az AVN nem traumás formájának számos oka lehet, többek között hematológiai rendellenességek (például thalassemia és sarlósejtes betegség), krónikus kortikoszteroid-használat és krónikus veseelégtelenség.
A combfej AVN-jének radiológiai jellemzői (ábra. 23/24):

• I. stádium: normális/ enyhe osteopenia a csontfelszívódás jeleként
• II. stádium: osteopenia/sclerosis és/vagy subchondralis ciszták vegyes képe
• III. stádium: IV. stádium: a csípőízület másodlagos osteoarthritise

Megjegyzés: A röntgenfelvételek a kezdeti fázisban normálisnak tűnhetnek. Ekkor az MRI-n már láthatóak lehetnek a rendellenességek (ezt az eljárást ebben a tanfolyamban nem tárgyaljuk).

23. ábra. Az avaszkuláris nekrózis (AVN) stádiumai a csípőröntgenfelvételen. Megjegyzés: az I. stádiumban a csípőröntgenfelvétel teljesen normálisnak tűnhet.

24. ábra. AP felvétel a jobb csípőről. A jobb combfej avaszkuláris nekrózisa; szklerózis és subchondralis lucenciák vegyes képe, a combfej kérgi összeomlásával társulva (= III. stádium).

Acetabularis törés

Acetabularis töréseket általában nagy energiájú trauma okozza.
A acetabularis törések pontos osztályozása összetett (CT-vizsgálat szükséges!), és itt nem tárgyaljuk tovább. Nagyjából különbséget teszünk a hátsó és az elülső acetabulum törései között. Az ízületi felszín elmozdulása vagy egyenetlensége végül korai osteoarthritishez vezet (az osteoarthritis kockázata nagymértékben függ az acetabularis törés típusától).
A csípőcsonttörés jellemzői a medence/csípő röntgenfelvételén (ábra. 25/26):

• az iliopectinealis vonal/iliopubicus vonal törése
• az ilioischialis vonal törése
• a könnycsepp-konfiguráció törése vagy aszimmetriája (a kontralaterális oldalhoz képest)
• az elülső/hátsó falvonalak törése

25. ábra. AP felvétel a jobb csípőről. Acetabularis törés a jobb oldalon az iliopectinealis vonal és az ilioischialis vonal megszakításával/megszakításával. A fehér nyíl egy kiálló csonttöredékre mutat.

1. 
2. 
3. 
4. 
5. 
6. 
7. 
8. 
9. 
10. 
11. 
12. 
13. 
14. 
15. 
16. 
17. 
18. 
19. 
20. 
21. 
22. 

26. ábra. Az acetabulumtörés koronális irányú CT-vizsgálata (a 25. ábra betege). Vegyük észre, hogy a törésvonalak száma sokkal nagyobb, mint amit a medence röntgenfelvétel sugall.

Csípcsontluxáció

A csípőficam ritka, és általában nagy energiájú trauma okozza. Gyakori mechanizmus az úgynevezett “műszerfaltörés”; az autós a behajlított térdét a műszerfalnak ütközik. A hátsó csípőficam mellett gyakran előfordul a hátsó acetabulum törése is.
Majdnem minden esetben (90%) hátsó csípőficamról van szó.
A hátsó csípőficam radiológiai jellemzői (ábra. 27):

• a combcsontfej hátul és az acetabulum fölött van
• a nagyobb trochanter gyakran szabadon előreugrik (a combcsont belső rotációja következtében)
• a combcsontfej valamivel kisebb a kontralaterális oldalhoz képest, mert közelebb van a lemezhez (kisebb erősítési tényező a divergáló röntgenfelvételeknél)

A luxált csípőt a lehető leghamarabb át kell helyezni; a hosszan tartó csípőficam növeli a combfej esetleges avaszkuláris nekrózisának kockázatát.

27. ábra. Hátsó csípőficam.

Coxarthrosis

Az osteoarthritis egy komplex betegség, amelyet synovitis, porckopás, reaktív csontképződés (osteophyták) és subchondralis rendellenességek jellemeznek. A tünetek sokféleségével jár. A betegek progresszív, terhelésfüggő fájdalomra és/vagy csökkent csípőfunkcióra panaszkodhatnak. A csípő osteoarthritisét coxarthrosisnak nevezik.
A csontízületi gyulladás lehet elsődleges, nyilvánvalóan azonosítható ok nélkül. A másodlagos osteoarthritis pl. törés után alakul ki.
Az osteoarthritis radiológiai jellemzői (ábra. 28):

• Az ízületi tér szűkülése a porcvesztés következtében másodlagosan
• Subchondrális szklerózis (fokozott csonttermelés a porcvesztéssel járó fokozott nyomás következtében másodlagosan)
• Osteofitonképződés (az ízületi felület növelésére törekvő csont exosztózisok)
• Subchondrális ciszták (a subchondrális csont mikrotörései és a synovialis folyadék nyomása következtében).

28. ábra. A jobb csípő AP képe osteoarthritisben

Csípcsontprotézis

A csípőprotézis a rokkantságot okozó osteoarthritis egyik kezelési lehetősége. A legtöbb esetben az acetabulumot és a combcsontot is pótolják – ez a teljes csípőízületi protézis (THA). Mind a cementált THA, mind a cement nélküli THA választható.
Ha a törés a combnyakon van, és ha a beteg idősebb (és a várható élettartam korlátozott), elegendő lehet a fej-nyak protézis – a hemiarthroplastica (HAP). A HAP során csak a combcsont fejét távolítják el, és az acetabulum megmarad. Lásd a 29. ábrát.

29. ábra. Teljes csípőízületi protézis(THA) kontra hemiarthroplastica (HAP).

A csípőízületi protézisek luxációja

A csípőízületi protézisek egyik lehetséges szövődménye a luxáció (30. ábra). A normál csípőhöz hasonlóan a legtöbb csípőprotézis a hátsó rész felé luxálódik (lásd még a “Csípőluxáció” című szakaszt). Ez előfordulhat, ha valaki alacsony székről feláll, forgó mozgást végez vagy cipőt húz fel.
Enyhe izomlazítással a csípő általában visszahelyezhető. Ha nem, akkor az altatásban történő repozíciót lehet választani.
Ha a csípőluxáció ismétlődik, a csípőízületi protézis felülvizsgálata céljából ismételt műtétet lehet fontolóra venni.

30. ábra. A bal csípő AP és axiolaterális képe. A teljes csípőízületi protézis (THA) hátsó luxációja látható, ahol a fej a csésze mögött és fölött helyezkedik el.

A csípőízületi protézis kilazulása/fertőzése

Minden óvintézkedés ellenére előfordulhat, hogy a protézis fertőződik. A betegek tünetei homályosak és nehezen értelmezhetők.
A fertőzés a protézis meglazulása formájában jelentkezhet.
A protézislazulás jellemzői a csípőröntgenfelvételen:

• a protézis anyagát körülvevő > 2 mm-es átlátszó zóna
• protézisvándorlás

A csípőprotézis fertőzés jellemzői a csípőröntgenfelvételen (ábra. 31. ábra):

• homályos periprotetikai csontfelszívódás
• szabálytalan csontpusztulás és csonthártya reakció

31. ábra. Egy cementált hemiarthroplastica (HAP) AP képe. A homályos periprotetikai csontfelszívódás és a periosteális reakció a HAP fertőzésére utal. A jobb oldali kép a HAP behelyezése utáni első posztoperatív kép, amelyen még nincs jele fertőzésnek.

Megjegyzendő: az alacsony fokú fertőzések normális röntgenfelvételekkel rendelkezhetnek, vagy leválást szimulálhatnak.
A fenti jellemzők nagyon árnyaltak lehetnek, ezért a korábbi vizsgálatok alapos kiértékelése elengedhetetlen.
Súlyos fertőzés esetén a protézist el kell távolítani, és a csípőt fej és nyak nélkül kell hagyni; ez az úgynevezett girdlestone helyzet.

Periprotetikai törés

Törés bármely típusú protézisben előfordulhat. Általában ezek traumás törések (32. ábra). Törés kialakulhat műtét során is (pl. gyenge osteoporoticus csontban), ez azonban sokkal ritkább.
A törés típusától függően a műtéti beavatkozás mellett dönthetünk vagy nem.

32. ábra. Traumás periprotetikus törés a teljes csípőprotézis szárának magasságában.

Források

• B.J. Manaster et al. The Requisites – Musculoskeletal Imaging. 2007
• N. Raby et al. Baleset & Sürgősségi radiológia – Túlélési útmutató. 2005.
• K.L. Bontrager, J.P. Lampignano. A radiográfiai pozícionálás és a kapcsolódó anatómia tankönyve. 2014 (8. kiadás)
• Seung-Jae Lim, MD, Yoon-Soo Park, MD. Plain Radiography of the Hip: A Review of Radiographic Techniques and Image Features. Hip&Pelvis 2015.
• L. Cerezal et al. Anatomy, Biomechanics, Imaging and Management of Ligamentum Teres Injuries. Radiographics 2010

Author

Text & Képszerkesztés:

• drs. A van der Plas (MSK radiológus Maastricht UMC+)

20/12/2017 (angolra fordítva: 19/03/2018)