A viszketés, más néven pruritus, egy kellemetlen bőrérzés, amely a vakarózás vágyát váltja ki. Gyakran kellemetlen, szubjektív érzés, amely különböző pszichodermatológiai állapotokban az életminőség csökkenéséért felelős. A komorbid pszichiátriai állapotok, beleértve a depressziót és a szorongást, gyakran társulnak viszketési és vakarózási ciklushoz. A psziché és a viszketés közötti kölcsönös és bonyolult kapcsolatot széles körben tanulmányozták. A viszketés neurobiológiája magában foglalja a specifikus mediátorok, a viszketéssel kapcsolatos neuronális pályák és a viszketés központi feldolgozásának összetettségét. A viszketés és a psziché közötti kapcsolat három csoportba sorolható: pszichoszociális következményekkel járó viszketési betegségek, pszichoszociális tényezők által súlyosbított viszketési betegségek és viszketést okozó pszichiátriai rendellenességek. A viszketés és a fájdalom modulációja a legtöbb esetben együtt jár, és különböző anyagok, köztük hisztamin, interleukinok, proteáz-aktivált receptorok, tranziens receptor potenciál receptorok, opioidok és kannabinoidok bevonásával történik. A keratinociták és a fájdalmat és viszketést moduláló idegvégződések közötti szoros kölcsönhatás szintén fontos szerepet játszik. A pszichoszomatikus összetevőivel együtt járó viszketés kezelése a kiváltó okra irányul, és holisztikus megközelítést alkalmazva nemcsak a dermatológiai és szomatoszenzoros szempontokat, hanem a kognitív, érzelmi és pszichoszociális komponenseket is kezeli. A bőrgyógyászból, pszichiáterből, pszichológusból és szociális munkásból álló integrált multidiszciplináris csapat létfontosságú a viszketés sokrétű aspektusainak kezelésében.