“vallás: 1 a (1). Isten vagy a természetfeletti szolgálata és imádata (2): elkötelezettség vagy odaadás a vallásos hit vagy vallásgyakorlat iránt b: a vallásos 2: vallásos állapot: a vallásos attitűdök, hiedelmek és gyakorlatok személyes készlete vagy intézményesített rendszere. 3 archaikus: lelkiismeretes megfelelés: MEGGYŐZŐDÉS 4: egy ügy, elv vagy hitrendszer, amelyhez buzgón vagy hittel ragaszkodnak”.” -Webster’s Seventh New Collegiate Dictionary (1967) “A vallás olyan kommunikációs rendszer, amelyet természetfeletti lények alkotnak, és amely meghatározott viselkedési mintákhoz kapcsolódik”. -H. H. Penner “A vallás az embernek a létezésének értelmébe való bevonódása, és az ember bevonódásának mélysége a vallásának mélysége”. -James L. Christian “A vallás a szent érzése”. -Sir Julian Huxley “A vallás az ember végső aggodalma a végső iránt”. -Paul Tillich “A vallás az ember teljes aggodalma az Ember világa iránt”. -Arnold Toynbee
A vallás desztillálható bármely hitrendszerre, amely kifejezetten a hitre támaszkodik, de ha megkérdeznénk tíz teológust, hogy mi a “vallás”, 12 különböző választ kapnánk. Ez azért van, mert a vallás összetett téma, a “vallás” pedig csak egy szó. Mint minden szó, ez is jelenthet bármit, amit csak akarunk, de egy vitában fontos, hogy megértsük, hogyan használják a szót.
A vallás sok általános definíciójával van egy probléma. Ha arról van szó, hogy hogyan viszonyulunk Istenhez, akkor a buddhizmus, a konfucianizmus és a sámánizmus magja kimarad, mert kevés mondanivalójuk van Istenről. Sok keresztény azt állítja, hogy mivel a vallás egy formalizált ismeretrendszer, a kereszténység nem vallás, mivel az egy Krisztussal való kapcsolat. Ez ellentmond a bibliai szerzőnek, Jakabnak, hiszen ő azt állította, hogy a kereszténység “tiszta vallás és szeplőtelen Isten előtt”. Az általa használt görög szó a threkeia, vagyis “szertartás, istentisztelet, vallás” volt.”
Míg a “szent” és a “hit” fogalmak a nyugati vallásban egészen alapvetőek, addig a Keleten nem azok, így az ezeket a fogalmakat tartalmazó definíciók nem lesznek elegendőek. Emellett az olyan definíciók, mint Tillich és Toynbee definíciói túl sokat foglalnak magukban e könyv céljai szempontjából. Mondhatnánk, hogy a filozófia az embernek a végső iránti aggodalmának tanulmányozása, Toynbee definíciója pedig magában foglalhatná a vízvezetékszerelést és a badmittont, amelyek közül egyik sem fog szerepelni ebben a munkában.
A filozófia korai napjaiban úgy tartották, hogy egy szónak van egy alapvető jelentése – egy definíció, amely a szó minden használatának lényegét megragadja. Ez talán kissé naiv. Nagyon kevés szónak van egyetlen jelentése, és a legtöbbnek többféle jelentése van, amelyeknek nagyon kevés közük van egymáshoz. Például a kalap lehet valami, amit a fejünkön viselünk, vagy lehet egy szimbólum, amit a statisztikában használunk, vagy lehet egy dob. A német filozófus, Wittgenstein más álláspontot képviselt. A különböző szóhasználatoknak nincs lényegi jelentése, hanem inkább családi hasonlósága van. Általában nehéz megmondani, hogy egy család tagjai miért hasonlítanak egymásra, de általában nem egy bizonyos tulajdonságról van szó, hanem egy sor olyan tulajdonságról, amelyek vagy mind jelen vannak ugyanabban az egyénben, vagy nem, de mégis elég sok van belőlük a család bármelyik tagjában ahhoz, hogy a hasonlóság végig megmaradjon. A vallás családjába tartozó fogalmakkal fogunk dolgozni.
Megkerülöm ezeket a szemantikai trivialitásokat, és a vallás következő definícióját használom: “annak tanulmányozása és/vagy gyakorlása, amit általában vallásnak tartanak – személyes vagy szervezett – vallásnak”. Ez magában foglalja a kereszténységet, a buddhizmust, a sámánizmust és azt, hogy Polly néni beszélget a drágán elhunyt Fred bácsival. Ide tartozik a mágia és a boszorkányság, a remeték és a bölcsek.”
És a “teológia” kifejezés etimológiai szándékának teljes tudatában (a szavak jelentése az idők folyamán általában eltér az eredeti jelentésüktől), úgy fogom értelmezni a szót, hogy egyszerűen “a vallások tanulmányozása.”
Van még néhány szó, ami itt fontos lesz. A “tanítás” a vallási hiedelmek rendszerének formalizálása.
A “dogma” olyan tanítás, amelyet egy valláson belül általánosan elfogadottnak tartanak.
A “hitvallás” olyan hiedelmek összessége (a szó jelentése “hiszem”), amelyek egy vallás központi elemei – olyan hiedelmek, amelyek megkülönböztetik egy vallási csoport tagjait más emberektől.
A “filozófia” jelentésével is tisztában kell lennünk. Jelenthet egy általános életszemléletet, mint például a “mi az életfilozófiád?”. Én valami kicsit formálisabbra gondoltam. A filozófia mint intellektuális törekvés jellemzően egyszeri megfontolásokra vonatkozik. A tudomány például a fizikai világ vizsgálata vagy az abból nyert ismeretek. A tudomány filozófiája viszont azzal foglalkozik, hogy az emberek hogyan közelítik meg a tudományt – hogyan gondolkodunk a fizikai világról, hogyan lehetünk biztosak az ilyen ismeretekben, és hogyan kell (etikailag) megközelítenünk és használnunk az ilyen ismereteket.
A vallásfilozófia vagy vallásfilozófia tehát nem az Istenről vagy a különböző vallási hitrendszerekről szóló információkkal foglalkozik, hanem azzal, hogy miért kell foglalkoznunk ilyen dolgokkal, ha és hogyan tudhatunk róluk, és hogyan gondolkodnak róluk az emberek. Lesz itt egy kis keveredés olyan dolgok között, amelyek nem egészen filozófia, de némileg kapcsolódnak hozzá. Írni fogok például a vallás pszichológiájáról is. továbbá megvizsgáljuk majd a vallásnak más tudományágakkal, például a tudománnyal, a politikával és a művészettel való kapcsolatát.