Várakozási hatás meghatározása
Várakozási hatásról akkor beszélünk, ha egy személy, az észlelő, egy másik személyről, a célpontról alkotott téves hite arra készteti az észlelőt, hogy úgy cselekedjen, hogy a célponttól az elvárt viselkedést váltja ki. Például, ha Máriának azt mondják, hogy új munkatársa, János barátságtalan, akkor lehet, hogy visszafogottabban viselkedik vele, tartózkodik attól, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele, és nem vonja be őt a tevékenységekbe. John ezután azzal válaszolhat Mary távolságtartó viselkedésére, hogy hasonlóképpen nem kezdeményez vele beszélgetést vagy tevékenységet, ezzel megerősítve Mary elvárását, hogy a férfi barátságtalan. Az elváráshatás tehát az önbeteljesítő jóslatok egyik alkategóriája, amely interperszonális kontextusban jelentkezik.
Elváráshatás Háttér
Az önbeteljesítő jóslatokat régóta észlelik és tanulmányozzák a társadalomtudósok. A nagy gazdasági világválság bankcsődjeit gyakran hozzák fel klasszikus példaként: Egy pontatlan pletyka keringett arról, hogy egy bank hamarosan csődbe megy. Ez rohamot váltott ki a banknál, és az ügyfelek igyekeztek felvenni a pénzüket, mielőtt a bank kifogyott volna a pénzből. A bankok természetesen nem tartanak elegendő készpénzt ahhoz, hogy az összes betétet fedezzék, így a bank elleni roham végül csődbe kényszerítené a bankot, amely az ügyfelek hamis várakozásainak áldozatává válna.
A várakozási hatásokkal kapcsolatos kutatások Robert Rosenthal munkájával kezdődtek, aki a kísérletezők várakozásait vizsgálta. Rosenthal kimutatta, hogy néha a kísérletezők részben azért érhetik el eredményeiket, mert elvárásaik arra késztették őket, hogy a kísérleti résztvevőkkel elfogult módon bánjanak, kiváltva a feltételezett viselkedést. Ez a munka vezetett ahhoz a végső felismeréshez, hogy a kutatóknak úgy kell megtervezniük vizsgálataikat, hogy megakadályozzák a kísérletezői várakozási hatásokat. Szerencsére van egy egyszerű megoldás erre a problémára: Ha olyan vizsgálatokat végeznek, amelyekben a kísérletezők vakok a résztvevők kísérleti állapotára (azaz ha nem tudják, hogy mely résztvevők vannak a kísérleti vs. kontrollcsoportban), akkor lehetetlen, hogy torzítsák a résztvevők válaszait. A kettős vak kísérleti elrendezés ma is a kutatás arany standardja.
A várakozási hatások kutatása ezután más interperszonális kontextusok felé fordult. A klasszikus Pygmalion az osztályteremben vizsgálat kimutatta, hogy azok a tanulók, akikről a tanárok azt mondták, hogy akadémiai kiemelkedők (de akiket valójában csak véletlenszerűen jelöltek így), jelentős IQ-növekedést mutattak az iskolaév során azokhoz a tanulókhoz képest, akiket nem jelöltek akadémiai kiemelkedőnek.
A várakozási hatás jelenlegi kutatása
A várakozási hatások jelenlegi kutatása túlmutat annak puszta demonstrálásán, hogy előfordulnak, az elvárási hatásokat mérséklő elméleti és módszertani változók azonosítására és megértésére.
Más szóval, milyen típusú embereknél és milyen helyzetekben fordulnak elő nagyobb valószínűséggel várakozási hatások?
Az ezeket a kérdéseket vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy bár vannak egyéni különbségek, amelyek mérséklik a várakozási hatásokat, mint például az önbecsülés, a nem és a kognitív merevség, a szituációs tényezők, mint például az észlelő és a célpont relatív ereje és az, hogy mióta ismerik egymást, fontosabb előrejelzőinek tűnnek a várakozási hatásoknak. A várakozási hatás nagyobb valószínűséggel jelentkezik, ha az észlelő nagyobb hatalommal bír, mint a célpont (például tanár-diák kapcsolatban), és ha az észlelő és a célpont nem ismerik egymást korábban. Minél régebb óta ismerik egymást az egyének, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy az észlelők vagy téves elvárásokat alakítanak ki, vagy téves elvárások befolyásolják őket.
Az e területre vonatkozó legújabb kutatások nagy részét annak a kérdésnek szentelték, hogy meghatározzák, mennyire erősek az elváráshatások a természetben előforduló kontextusokban, szemben a laboratóriumi körülményekkel. A laboratóriumi kísérletek jellemzően nagyobb nagyságrendű várakozási hatásokat eredményeznek. A való világban a pontossági hatások (azaz amikor az észlelő által kialakított elvárások a célpont tényleges képességeit vagy tulajdonságait tükrözik) gyakoribbnak tűnnek, mint az elváráshatások, amelyek ritkábban fordulnak elő, vagy általában kisebb nagyságrendűek.
Egy másik fontos kérdés ezen a területen az elváráshatások közvetítésére vonatkozik; más szóval, milyen viselkedésmódok révén közvetítik az észlelők elvárásait a célpont felé? Bár a konkrét közvetítő viselkedések az interakció kontextusától függnek, a túlnyomó többség az affektus vagy az erőfeszítés dimenziójába sorolható. Az affektus az észlelő által létrehozott szocioemocionális légkörre utal, és elsősorban a melegséggel és barátságossággal kapcsolatos nonverbális jeleket foglalja magában. Így az a tanár, aki magas elvárásokat támaszt a diákkal szemben, többet mosolyog, barátságosabb hangnemet használ, és több szemkontaktust létesít a diákkal. Az erőfeszítés elsősorban az észlelő és a célpont közötti interakciók gyakoriságára és intenzitására utal. Egy tanár, akinek pozitív elvárásai vannak egy diákkal szemben, például megpróbál több anyagot és nehezebb anyagot tanítani az adott diáknak, több kérdést tesz fel, és több időt tölt a diákkal való beszélgetéssel.
Az elvárások hatásainak fontossága
Mivel a pontatlan elvárásoknak ilyen komoly következményei lehetnek, ez továbbra is a szociálpszichológiai kutatások egyik témája, amely mind módszertani, mind a valós életben jelentős jelentőséggel bír. Például annak ismerete, hogy a kísérletezők várakozásai akaratlanul is torzíthatják eredményeiket, jelentős javulást eredményezett a kutatók kísérlettervezésében és -végzésében, mind a pszichológiában, mind más területeken, például az orvostudományban.
Nagyobb társadalmi jelentőséggel bír annak megértése, hogy mások várakozásai milyen szerepet játszhatnak egy személy életének kimenetelének meghatározásában, kezdve az olyan banális eseményektől, mint hogy jól kijön-e egy új munkatárssal, egészen az olyan óriási jelentőségű kérdésekig, mint hogy végül sikeres vagy sikertelen lesz-e az iskolában. Ezért az, hogy az elvárásoknak önbeteljesítő következményei lehetnek, egyszerre figyelmeztető és reményteli üzenet. Figyelmeztető üzenet, mert a pontatlan negatív elvárások megakadályozhatják, hogy egy egyébként képes személy teljes potenciálját kibontakoztassa. Ez egyben a remény üzenete is, mert az egyén életében fontos személy – szülő, tanár, munkáltató – pozitív elvárásai olyan eredményekhez vezethetnek, amelyekről korábban csak álmodni lehetett.