Intro to the American Criminal Justice System
A legtöbb országtól eltérően az Egyesült Államok büntető igazságszolgáltatási rendszerét nem egyetlen, mindent átfogó intézmény képviseli. Inkább szövetségi, állami és különleges joghatósági szintű büntető igazságszolgáltatási rendszerek, például katonai bíróságok és területi bíróságok hálózatából áll. A büntetőjogi törvények ezeken a szinteken eltérőek, bár ezek mind az Egyesült Államok alkotmányán alapulnak.
A szövetségi büntető igazságszolgáltatási rendszer olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek nemzeti szintűek: többek között hazaárulás, kémkedés, magas rangú kormányzati tisztviselők elleni merénylet. Eközben az állami büntető igazságszolgáltatási rendszerek olyan bűncselekményekkel foglalkoznak, amelyek az adott államban történtek, vagy bizonyos helyzetekben nyilvánvaló érintettséggel bírnak. Ugyanez a folyamat érvényes a különleges joghatóságokon belüli büntető igazságszolgáltatási rendszerekre is.
A büntető igazságszolgáltatási rendszer összetevői
Mint minden mechanizmus, a büntető igazságszolgáltatási rendszer is magában foglalja a különböző részeinek összehangolt működését. Az ideális eredmény az, hogy az elkövetők megfizetnek és megbánják bűncselekményeiket, miközben az áldozatoknak kárpótlást nyújtanak. A büntető igazságszolgáltatási rendszer három összetevője:
Bűnüldözés
A bűnüldözés kerekei akkor kezdenek el őrölni, amikor bűncselekményt észlelnek. A felderítésre akkor kerül sor, amikor az érintett bűnüldöző szerv (rendőrség vagy szakosított ügynökség) bejelentést kap az áldozattól vagy tanútól, vagy elfogja a bűncselekmény elkövetőjét. Ezt követően a bűnüldöző szervek ellenőrzik a szolgáltatott információkat, és folytatják a nyomozást.
A bűnüldözési feladatok közé tartozik: a feltételezett elkövetők letartóztatása, a bizonyítékok összegyűjtése és megőrzése, az indíték megállapítása, valamint a rendőrségi/letartóztatási jelentések kitöltése a nyomozás eredményeinek feltüntetésével. A feladatok közé tartozik: az elkövetők, az áldozatok és a tanúk jogainak védelme; és a rendőrségi eljárások lefolytatása a törvényben előírt szabályokon belül.
A szövetségi szinten a büntetőjog egyes területeire kijelölt bűnüldöző szerv. Ilyen például az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma, amely az emberkereskedelem problémájával foglalkozik. Egy másik az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma (DOJ), amely olyan ügynökségekből áll, mint az FBI, amely rendőri hatáskörrel rendelkezik a jelentős országos hatású bűncselekmények, például terrorcselekmények esetében.
Mindeközben az állami és egyéb helyi önkormányzati rendőri szervezetek struktúrájukban, valamint elnevezésükben is különböznek. A küldetésük azonban ugyanaz, mint a többieké: a törvények betartatása, a béke és a rend fenntartása az általuk szolgált közösségekben, valamint a választóik biztonságának és védelmének biztosítása.
Bíráskodás
A büntetőügy elbírálása bírósági eljárásokat foglal magában. Egyszerűbben fogalmazva, az ítélkezés azt a jogi folyamatot jelenti, amelynek során a bíróság ítéletet hirdet az ügyben érintett feleknek. A büntető igazságszolgáltatási rendszer bűnüldözési komponenséhez hasonlóan a bíróságok szövetségi, állami és különleges joghatósági szinten szerveződnek.
Elítéltetés- Az elbírálás folyamata akkor kezdődik, amikor a bűnüldöző szerv a rendőrségi/letartóztatási jelentést benyújtotta az ügyésznek. Az ügyész viszont eldönti, hogy az incidens büntetőeljárássá gyarapodik-e vagy sem, amelyben a feltételezett elkövető ellen vádat emelnek. Nem ritka, hogy az ügyész ejti vagy teljesen elutasítja a vádat, többek között a következő okok miatt: bizonyítékok hiánya és gyenge rendőrségi nyomozás. Az ügyész az áldozat és ennek megfelelően az állam (társadalom vagy közösség) oldalára áll, amelyet a bűncselekmény szintén érintett.
Vád alá helyezés- Ha az ügyész úgy dönt, hogy vádat emel a feltételezett elkövető ellen, az elbírálási folyamat a vádemelésig halad. A vádemelés során a gyanúsítottnak felolvassák az ellene felhozott vádpontot/pontokat. A gyanúsított (most már vádlott) jogi képviselő segítségével bűnösnek vagy ártatlannak vallja magát.
Tárgyalás – A vádemelés a gyanúsított bűnösségének megállapítására irányuló tárgyalásba torkollik (ha nem vallotta magát ártatlannak). Bűnös ítélet esetén az elkövetőt elítélik, és a bíróság meghatározza a büntetést.
A tárgyalást olyan vita jellemzi, amelynek két oldala van: a vád és a védelem. Az egyik oldalon a vád képviseli a sértett és , tulajdonképpen a társadalom (vagy állam) érdekeit, amelyet az elkövető a gyanú szerint megsértett. Másrészt a védelem az elkövető ártatlanságát bizonygatja, és azon fáradozik, hogy az elkövetőt felmentsék.
A tárgyalás gyakran fellebbezéssel végződik, amelyben a hátrányos helyzetű fél (vád vagy védelem) megpróbálja eltolni az előnyt. Ilyenkor az ügyet egy magasabb bíróságra emelik, amely vagy helybenhagyja, vagy hatályon kívül helyezi a korábbi döntést.
Elítélés- A bírósági ítélet megfelel az ítéletnek, amely az előző tárgyalás eredményeként bűnösnek talált elkövetőre kiszabott büntetés. Az ítéletet a bíró szabja ki, aki az elítéltek megbüntetése során az előírt irányelveket, normákat és korlátozásokat követi.
Halálbüntetés- Az Egyesült Államok törvényei általában lehetővé teszik a halálbüntetés kiszabását olyan elítéltek esetében, akik szörnyű bűncselekményeket követtek el, bár a halálbüntetés gyakorlata eseti alapon történik.
Az 1988. évi szövetségi halálbüntetési törvény elvileg halálra ítél minden olyan elkövetőt, akit emberölésért ítéltek el. A gyakorlatban azonban a halálbüntetés inkább kivétel, mint szabály. A halálraítélt terroristák többsége például még nem kapta meg büntetését.
Végrehajtás
A büntető igazságszolgáltatási rendszer harmadik eleme a büntetés-végrehajtás. Bár reformot és rehabilitációt feltételez, a javítóintézetek minden elítélt bűnözőt felölelnek, beleértve a halálraítélteket is.
A szövetségi és állami büntető igazságszolgáltatási rendszerek a “javítóintézetet” a sokak által keménynek és könyörtelennek tartott “penológia” helyettesítésének tartják. Mindenesetre a javítóintézeti komponens kezeli a bebörtönzött elítélteket és a feltételesen szabadlábra helyezetteket, valamint azokat, akiket csupán olyan büntetésekkel sújtanak, amelyek nem igényelnek szabadságvesztést, de akiknek mégis felügyeletre van szükségük.
A javítóintézeti hálózat magában foglalja az állami és magán működtetésű intézményeket, a személyzettel és más érdekeltekkel együtt, és igazgatásának törvényes normákhoz kell igazodnia. A folyamat magában foglalja a reform- és rehabilitációs programokat, amelyek célja, hogy az alkalmas elítélteket felkészítsék a társadalomba való visszatérésre és a társadalomba szabad emberként való visszailleszkedésre.