A Journal of the AVMA 2017. május 10-i számában jelent meg Kendall E. Houlihan DVM, az Amerikai Állatorvosi Orvosi Egyesület (AVMA) állatjóléti részlegének kiváló cikke ” A literature review on the welfare implications of gonadectomy of dogs” címmel. Összefoglalva, eltekintve attól a helyes politikától, hogy ritka kivétellel minden menhelyi kutyát és kölyökkutyát ivartalanítani kell populációszabályozási intézkedésként, a kutyatartók számára, akik nem foglalkoznak kutyatenyésztéssel, kivételek indikálhatók.
Ezek a kivételek, ahol bizonyos fajtájú, méretű és nemű kutyák esetében nagyobb egészségügyi előnyökkel járhat, ha a gonadektomia/ ivartalanítás elmarad a tájékozott állatorvosi értékelés után. Dr. Houlihan-nak köszönhetően az állatorvosok most már jobban tájékoztathatják az egyes tiszta fajtájú, például csontrákra hajlamos ügyfeleket az ivartalanítás előnyeiről és hátrányairól, miután megállapították az ügyfelek alkalmasságát a nem ivartalanított kutyák kezelésére. Bár az ivartalanítás bizonyos fajták és nemek esetében növelheti más rákos megbetegedések, például a húgyhólyag, a bőr hízósejtes daganatai és a hemangioszarkómák kockázatát, összességében növeli a hosszú élettartamot. Úgy tűnik, hogy a limfómák a nem ivartalanított szuka kutyáknál a legkevésbé gyakoriak. Az ivartalanított kan és szuka kutyáknál kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki csontrák, mint a nem ivartalanítottaknál. Az ivartalanítás kiküszöböli a szaporítószervek rákos megbetegedéseinek lehetőségét, csökkenti az emlő- és emlőrák kialakulását, különösen, ha az ivartalanítás az első tüzelés előtt történik, és csökkenti a jóindulatú prosztata hiperplázia előfordulását. Az ivartalanított kutyák mindkét nemben hajlamosabbak a keresztszalag- (térd-) szakadásra, ami összefüggésbe hozható az elhízásra való hajlamossággal, míg a csípőízületi diszplázia gyakrabban fordul elő ivartalanított kanoknál, mint ivartalanított és ép szukáknál. A kan kutyák közötti agresszió gyakoribb, ha nincsenek ivartalanítva. A vizeletinkontinencia leggyakrabban ivartalanított szukáknál fordul elő, de általában gyógyszeres kezeléssel szabályozható.
Az ivartalanítás nyilvánvalóan számos egészségügyi és jóléti előnnyel jár a társállatként tartott kutyák számára, de vannak kivételek, amelyeket mind az állatorvosoknak, mind a kutyatartó ügyfeleiknek érdemes alaposan megfontolniuk. Ahogy Dr. Kendall személyes közleményében ( 6/6/17) megállapítja: “Mivel a lehetséges hatásokkal kapcsolatos kutatások folyamatban vannak, az állatorvosoknak továbbra is a szakmai ítélőképességüket kell használniuk, mérlegelve mindezen információkat az egyes állatok tulajdonviszonyainak, fajtájának, nemének és tervezett felhasználásának fényében. Számos ilyen állapot alacsony előfordulása és többtényezős jellege miatt nem valószínű, hogy a rutinszerű ivartalanítási gyakorlatra vonatkozó ajánlások lényegesen megváltoznának.”
Valamint kulturális megfontolások is vannak, a skandináv országokban az ivartalanítást nem támogatják, a jelentések szerint a kutyák 7 százalékát ivartalanítják. A norvég állatjóléti törvény világossá teszi, hogy sebészeti eljárásokkal csak akkor lehet az állatokat az emberek igényeihez igazítani, ha az feltétlenül szükséges.