A késő klasszikus korban legalább két nem p’urhépecha etnikum élt a Pátzcuaro-tó körül: a nahuatl nyelvet beszélők Jarácuaróban, és néhány chichimecan kultúra az északi parton, a nahua népesség a második legnagyobb.
A Relación de Michoacán szerint a P’orhépecha egy Taríacuri nevű látnok vezetője úgy döntött, hogy a Pátzcuaro-tó körüli közösségeket egyetlen erős államba tömöríti. 1300 körül vállalkozott az első hódításokra, és fiait, Hiripant és Tangáxoant Ihuatzio, illetve Tzintzuntzan urává tette, ő maga pedig Pátzcuari városából uralkodott. Taríacuri halálakor (1350 körül) a Pátzcuaro-tó körüli összes nagyobb központot az ő családja irányította. Fia, Hiripan folytatta a terjeszkedést a Cuitzeo-tó környékére.
Hiripan és később testvére, I. Tangáxuan elkezdte intézményesíteni a tributáris rendszert és megszilárdítani a birodalom politikai egységét. Létrehoztak egy közigazgatási bürokráciát, és felosztották a meghódított területek felelősségét és az onnan származó adót a főurak és a nemesek között. A következő években előbb a taraszkai sierrát, majd a Balsas-medencét is beolvasztották az egyre inkább központosított államba.
Tzitzipandáquare cazonci uralma alatt számos területet meghódítottak, hogy aztán az azték terjeszkedéssel szemben lázadások vagy stratégiai visszavonulások miatt ismét elveszítsék azokat. A taraszk állam 1460-ban Zacatulánál elérte a Csendes-óceán partját, előrenyomult a Toluca-völgybe, és az északi peremen a mai Guanajuato állam területéig is eljutott. Az 1470-es években az aztékok Axayacatl vezetésével elfoglaltak egy sor taraszk határ menti várost, és közeledtek a taraszk központi területhez, de végül vereséget szenvedtek. Ez a tapasztalat arra késztette a taraszk uralkodót, hogy tovább erősítse az azték határt katonai központokkal a határ mentén, például Cutzamalában. Azt is megengedte, hogy az aztékok által szülőföldjükről elűzött otomik és matlatzincák letelepedjenek a határvidéken azzal a feltétellel, hogy részt vesznek a taraszkföldek védelmében. 1480-tól az azték uralkodó, Auitzotl fokozta a taraszkokkal való konfliktust. Támogatta a taraszkföldek elleni támadásokat más, az aztékokkal szövetséges vagy nekik alárendelt népcsoportok, például a matlatzincák, a chontalesek és a cuitlatecek részéről. A caconzi Zuangua vezette taraszkánok visszaverték a támadásokat, de a további taraszkán terjeszkedés megállt egészen a spanyolok megérkezéséig, két évvel a független taraszkán állam utolsó caconzija, Tangáxuan II. uralkodásának idején.
