Júda i. e. 1010-1002 körül; Júda és Izrael i. e. 1002-970 körül
c. 1040 BC
Bethlehem
c. Kr. e. 970
Jeruzsálem
Dávid háza
Máté és Lukács evangéliuma és a héber Biblia szerint Dávid volt Izrael 2. királya. Igazságos király, költő, zenész és elismert harcos volt. Dávid király (Kr. e. 1040-970 körül), a bibliai Zsoltárok könyvében szereplő zsoltárok megkomponálásáról is híres.
Dávid Júda feletti uralkodását i. e. 1010 és 1002 közé datálják, míg Izrael feletti uralkodását i. e. 1002 és 970 közé. Dávid Isai legkisebb fia volt, és korai éveinek nagy részét pásztorként töltötte. Júda földjén, Betlehemben született.
Isten elutasította Saul királyt
Isten megjelent Sámuel prófétának, és megparancsolta neki, hogy menjen Betlehembe, pontosabban Isai házába. Ott Isten megmutatta Sámuelnek Izrael jövendőbeli királyát. Ezután Sámuelnek fel kellett kenni a kiválasztott királyt. Sámuel elment Betlehembe, és tájékoztatta Isai házát a küldetéséről. Isai soha nem gondolta, hogy Dávidot királyként tartják számon, ezért azt mondta a másik 7 fiának, hogy menjen el Sámuel előtt. Sámuel azonban közölte vele, hogy Isten egyiküket sem választotta ki.
Ezért megkérdezte Isai-t, hogy van-e más fia. Isai elmondta neki, hogy a legfiatalabb egy kisfiú, aki juhokat gondozott. Sámuel elrendelte, hogy hozzák elé Dávidot. Amikor Dávid megérkezett, Isten szólt Sámuelhez, és azt mondta neki, hogy kenje fel Dávidot Izrael leendő királyává.
A felkenés után egy gonosz szellem Istentől elkezdte gyötörni Saul királyt. Egyik kísérője azt javasolta, hogy hozzanak egy jó zenészt a királyhoz, és zenéljen. Dávid híres zenész volt, ezért behívták a király udvarába, hogy zenéljen. Ettől kezdve, valahányszor a gonosz szellem gyötörni kezdte Sault, Dávid hárfán játszott, és a király jobban érezte magát.”
Dávid és Góliát
Az izraeliták háborúban álltak a filiszteusokkal az Elah völgyében. Isai időről időre elküldte Dávidot, hogy élelmet vigyen idősebb testvéreinek a csatában. Egy nap Dávid hallotta, hogy az egyik filiszteus, Góliát azt követeli az izraelitáktól, hogy küldjék el egyik katonájukat, hogy harcoljon ellene. Dávid közölte Saullal, hogy hajlandó harcolni Góliát ellen. Dávid testvérei ellenezték ezt, de Dávid nem félt Góliáttól. Saul megengedte Dávidnak, hogy harcoljon Góliát ellen.
Dávid fogott egy parittyát és egy követ, és elindult a csatatér felé, ahol Góliát várta az ellenfelét. Góliát meglepődött, amikor meglátta Dávidot, hiszen még kisfiú volt. Dávid a parittyát használva egy kővel homlokon vágta Dávidot, aki azonnal meghalt. Ezután fogta Góliát kardját, és lefejezte. Ez az izraeliták győzelmét jelentette, a filiszteusokat félelmükben menekülésre kényszerítette.
Vezérré válás
A csatagyőzelem után Saul király úgy döntött, hogy Dávidot állandóan a csapataiban tartja. Felajánlotta legfiatalabb lányát (Mikeát) is, hogy legyen Dávid felesége. Ezzel Dávid a vejévé vált. Ettől kezdve Dávid és Saul fia, Jonatán ettől kezdve jó barátok lettek. A király időről időre hadjáratokra küldte Dávidot, és mindig sikerrel járt.
Ezáltal Dávid nagyon népszerűvé vált az izraeliták körében, és az emberek nagyon szerették őt. A királynak nem tetszett Dávid népszerűsége, és úgy döntött, hogy megöli őt. Dávidot Jonatán figyelmeztette a király tervére, és a pusztába menekült, ahol megalakította követőinek egy csoportját, akik az elnyomottakért harcoltak. A filiszteus Achis király abban az időben Dávidnak adta Ziklag városát. Dávid azonban titokban továbbra is támogatta az izraelitákat.
Izrael királya
Akhisz király egy idő után harcba indult a Saul király által vezetett izraeliták ellen. A filiszteusok nem bíztak Dávid hűségében, és úgy döntöttek, hogy felmentik Dávidot a háborúból. A csata a Gilboa hegyénél zajlott, ahol a filiszteusoknak sikerült megölniük Sault és fiát, Jonatánt.
Dávid meggyászolta barátja, Jonatán halálát, majd Hebronba költözött, ahol felkenték Júda királyává. Saul fia, Ish-Bóset lett Izrael királya északon, és továbbra is harcolt Dávid ellen. Ish-Bóset meghalt az egyik csatában, és Izrael vénei Hebronba mentek, ahol felkenték Dávidot Júda és Izrael királyává. Dávid 30 éves volt, amikor Izrael királyává kenték.
A második felesége
Dávid továbbra is sok csatát nyert, köztük azt is, amikor meghódította a jebúszita erődöt, és fővárosává tette. Egy nap Dávid házasságtörést követett el Uriás feleségével, Betsabéval. Betsabé terhes lett, és Dávid nagyon aggódott. Dávid harcba küldte Uriást, és utasította seregét, hogy hagyja el Uriást a csatatéren. Uriás meghalt a csatában, és később Dávid feleségül vette Betsabét.
Isten Nátán prófétát küldte Dávidhoz, hogy elmondja neki, hogy nem örül annak, amit Uriással tett, és hogy ezeknek a tetteknek következményei lesznek. Miután Betsabé szült, a gyermek nagyon beteg lett, és a hetedik napon meghalt. Sokak várakozásával ellentétben Dávid örült és lakomázott a gyermek halála után. Absalom, Dávid fia, fellázadt apja ellen, és harcba indult Efraimnál. Sajnos Dávid egyik hadvezére megölte. Dávid nem örült a győzelemnek, inkább megrendült a bánattól. Dávid számára jobb lett volna, ha meghal Absalom helyett.”
Vénség
Dávid király egészen addig uralkodott Izrael felett, amíg öreg volt és ágyhoz kötött. Miután ágyhoz kötött lett, legidősebb életben maradt fia, Adónija kikiáltotta magát királynak. Bár Adónija volt Dávid természetes örököse, Betsabé és Nátán próféta attól féltek, hogy megöli őket; ezért könyörögtek Dávidnak, hogy Salamon legyen az utódja. Salamon Betsabé fia volt. Tervük sikerrel járt, és Salamont felkenték Izrael királyává. Halála előtt Dávid magához hívatta Salamont, és arra kérte, hogy ölje meg legrégebbi ellenségeit. Dávid arra is megeskette Salamont, hogy Dávid és Salamon lesz örökös Júda trónján örökre. Dávid Kr. e. 970-ben halt meg, miután 40 évig uralkodott Izrael felett.
Dávid királyt nemcsak a Biblia említi, hanem a Korán is. Az iszlám Dávidot az egyik legfontosabb prófétának tekinti, akit Allah küldött, hogy vezesse Izraelt. A Bibliában Dávidot a Zsoltárok könyvének szerzőjeként tartják számon, amelyet az isteni bölcsesség könyvének tekintenek.