Készüljön fel a 2017. augusztus 21-i napfogyatkozásra: ismerje meg a teljes napfogyatkozások fizikai és planetáris okait.
A teljes napfogyatkozás egy kozmikus véletlen, amely a földi nézők számára lenyűgöző látványt nyújt. Amikor a Hold elhalad a Nap előtt, és teljesen eltakarja azt, olyan árnyékot vet bolygónkra, amely olyan sötétségbe taszítja a területeket, amely napközben olyan, mintha éjszaka lenne. Mi okozza ezt a rendkívüli jelenséget?
Egy teljes napfogyatkozáshoz több dolognak kell egyszerre bekövetkeznie. Először is, a Holdnak pontosan megfelelő méretűnek kell lennie ahhoz, hogy eltakarja a Napot. Ezután a Napnak, a Holdnak és a Földnek egyenes vonalban, vagy majdnem egyenes vonalban kell elhelyezkednie, úgy, hogy a Hold a Nap és a Föld közé kerüljön. Végül, hogy a teljes napfogyatkozást láthassuk, a Föld megfelelő pontján kell állnunk.
Szerencsénkre a mi Holdunk tökéletes méretű. Amikor elhalad a Nap előtt, pontosan eltakarja a Nap központi korongját, miközben a korona látványosan ragyog körülötte. A két égitest persze valójában nem egyforma méretű: a Nap átmérője 400-szorosa a Holdénak. De 400-szor messzebb is van tőlünk, és a méret és a távolság közötti kapcsolat miatt a Nap és a Hold azonos méretűnek tűnik. Ez egy csodálatos egybeesés, és nem szabad természetesnek venni – a Föld az egyetlen bolygó a Naprendszerünkben, amelynek holdja megfelelő méretű és távolságú ahhoz, hogy az általunk látott feltűnő napfogyatkozásokat okozza.
A Nap, a Hold és a Föld mozgása körülbelül 18 havonta egyszer hozza a három égitestet a megfelelő együttállásba. Ilyenkor történhetnek a napfogyatkozások. Ahogy a nappali Hold a Nap előtt halad el, részleges árnyékot (úgynevezett félárnyékot) kezd vetni a Földre. A napfogyatkozás csúcspontján a Nap fénye teljesen eltakarja, és a Hold teljes árnyékot vet, amelyet umbrának nevezünk.
Ez az ábra (amely erősen méretaránytalan) a Nap-Hold-Föld együttállást mutatja oldalnézetben. A félárnyék bármely pontjáról részleges napfogyatkozást láthatunk. Csak arról az aprócska területről, ahol a sötét umbra a Földet érinti, láthatjuk a Napot teljesen eltakarva, és teljes napfogyatkozásnak lehetünk tanúi.
A Hold teljes árnyéka azonban csak bolygónk egy kis részére esik. A Nap és a Hold egymáshoz illeszkedő méretezése azt eredményezi, hogy tökéletes együttállásuk csak egy korlátozott területről látható. Az a terület, ahonnan a teljes napfogyatkozás látható, soha nem több mint 167 mérföld széles, és általában kevesebb. Ezen a területen kívül csak részleges napfogyatkozást láthatunk, vagy egyáltalán nem.
Ez a terület nem statikus, mert a Hold és a Föld nem fix objektumok: a Hold a Föld körül kering, a Föld pedig a Nap körül, amellett, hogy forog a tengelye körül. Ezek a mozgások a napfogyatkozás alatt is folytatódnak, így a Földön az a pont, ahová a Hold árnyéka esik, görbe pályát rajzol ki a bolygón. Ez a totalitás útja, az egyetlen kilátópont, ahonnan a teljes napfogyatkozás szemtanúi lehetünk.
Noha a napfogyatkozások rendszeresen előfordulnak, a totalitás útja olyan rendkívül korlátozott, hogy nagyon kevés ember látott már teljes napfogyatkozást. Ha valaki egy helyben állva várná, hogy láthasson egyet, 300 évet vagy még többet is várhatna. 2017. augusztus 21-én teljes napfogyatkozás fogja átszelni az Egyesült Államokat, így emberek milliói láthatják személyesen. Tudja meg, hogyan láthatja.