Törzsünk története: Hominini

(“ember” / Flores)

INTRODUCTION

A Homo floresiensis fajhoz rendelt anyag kizárólag az indonéziai Flores szigetén található Liang Bua barlangból (lásd a 32.2. ábrát) származik (lásd a 32.3. ábrát). Aprócska mérete miatt az új faj nagy vihart kavart, amikor 2003-ban Mike Morwood és csapata felfedezte. Míg a fajnak tulajdonított eszközöket közel 100 kya-ra datálták, a csontvázmaradványokat 18 kya-ra és 95-74 kya-ra datálták (Brown et al. 2004).

Morwood et al. (1998) korábban már felfedezett egy sokkal régebbi lelőhelyet (840 kya), amelyet a H. erectusnak tulajdonítottak, de nem találtak hozzá kapcsolódó csontvázanyagot. Így a H. floresiensis őse jóval korábban érkezhetett.

PHYLOGÉNIA

Míg e különös faj körül viták vannak (lásd alább a Fizikai tulajdonságokat), a H. floresiensis feltehetően a H. erectus egy olyan csoportjától származik, amely a tengeren keresztül utazott Ázsia szárazföldjéről. A szigetre érve a szigethez alkalmazkodtak egy sziget- vagy sziget-törpeségnek nevezett folyamat révén. A szigeteken elszigetelődő nagytestű emlősfajok mérete idővel általában csökken (szemben a hüllőkkel és a kisemlősökkel, amelyek mérete növekedhet), mivel a kisebb egyedeknek kevesebb táplálékra van szükségük, és így nagyobb esélyük van a túlélésre és a szaporodásra, amikor korlátozott térrel és erőforrásokkal, valamint a ragadozók alacsony kockázatával kell szembenézniük. (Komodói sárkányok azonban jelen voltak.) Egy törpe stegodon (az ázsiai elefánt rokona) szintén lakott a szigeten, és zsákmányállatként szolgált, amit a lemészárlás nyomait mutató fiatal csontok bizonyítanak. Ezenkívül a modern “törpe” embercsoportok trópusi esőerdőkben élnek, ahol a kis testméret valószínűleg alkalmazkodott a szövevényes belső területeken való utazáshoz. Bár alacsonyak, a felületükhöz viszonyított tömegük alacsony, végtagjaik és végtagjaik pedig viszonylag hosszúak, akárcsak a kelet-afrikai magas népeké (pl. a maszájoké), hogy csökkentsék a metabolikus hőt és maximalizálják a verejtékezéssel történő hűtést. A homininok 12 kya-ig maradhattak fenn, amikor egy vulkánkitörés okozhatta kihalásukat, akárcsak a törpe stegodonokét. Mivel Flores nem volt lakott, amikor a portugál kereskedők a 15. században felfedezték, lehet, hogy soha nem éltek együtt a modern emberekkel (Wikipedia contributors 2015c, 2015d).

FELFEDEZÉS ÉS GEOGRÁFIAI TERÜLET

Mint említettük, Floresen csak egyetlen olyan lelőhely van, ahol H. floresiensis anyagot találtak, a Liang Bua barlang. Mike Morwoodnak és munkatársainak tulajdonítják ennek a fajnak a felfedezését, amely időben annyira új keletű, hogy a csontvázelemek még csak nem is fosszilizálódtak (Brown et al. 2004)! Kilenc egyed anyaga került elő. Az egyetlen teljes koponya, az LB1, egy 30 éves felnőtt nősténytől származik, amelyhez koponya utáni anyaguk is van. A “Flores kisasszonya” vagy “Flo” becenévre hallgató nő a faj típuspéldányaként szolgál (Brown et al. 2004)

FIZIKAI JELLEMZŐK

A mindössze ~3,5′ (1,06 m) magas és 35-79 font (16-36 kg) súlyú LB1 nagyon kicsi a H. erectushoz képest, a H. habilis alsó határára esik. Még hihetetlenebb a 380 köbcentiméteres agymérete. Enkefalizációs hányadosát mégis 2,5-4,6-ra becsülik. Ha összehasonlítjuk a H. erectus és a H. ergaster 3,6-4,3-as, valamint a H. habilis 3,6-4,3-as agyával, akkor az agya nem is olyan kicsi, mint amilyennek elsőre tűnik. A H. floresiensis morfológiájának más aspektusai is primitívek a Homo fajokhoz képest, mint például az ausztralopita-szerű csípő- és végtagjellemzők, különösen a váll és a csukló. A koponya és a fogak jellemzői (lásd a 32.4. ábrát) összhangban vannak a Homo státusszal, leginkább a H. erectushoz igazodnak, beleértve a több mentális foraminát (azaz az állkapocsban lévő kis lyukakat, amelyeken keresztül a trigeminus ideg több ága lép ki a csontból, hogy az arcot innerválja), míg nálunk csak egy van (Brown et al. 2004; Morwood et al. 2005). Posztkranialisan a végtagcsontok robosztusak voltak, a lábak pedig laposak és viszonylag nagyok (Jungers et al. 2008).

Míg a testméret a szigetszerű törpeség révén várhatóan csökken, az agyméret általában nem tart lépést vele, és így felhasználható a törpeség alátámasztására. Egyes kutatók azzal érveltek, hogy az LB1 egy modern ember mikrokefáliával, egy ontogenetikai rendellenességgel, amely kivételesen kicsi agyat és koponyát, valamint erősen korlátozott kognitív képességeket eredményez. A primitív csontváz jellemzői, a kulturális maradványok összetettsége és a prefrontális kéreg egy fontos asszociációs területének mérete (Falk et al. 2005) azonban nem támasztják alá a mikrokefália érvet.

Környezet és életmód

Flores elsősorban trópusi erdő volt abban az időben, amikor a H. floresiensis lakta a szigetet. A trópusi erdők, bár gazdagok biológiai sokféleségben, a táplálékfajok alacsony sűrűsége miatt rossz emberi élőhelynek számítanak. Más szóval, átlagosan sok különböző növény- és állatfajt találunk egységnyi területre vetítve, de mindegyikből nem túl sokat. A sziget kis területével kiegészülve a törpeség és az összetett kultúra valószínűleg magyarázza a fajok fennmaradását. Szerszámokat készítettek és használtak, amit az élesített szerszámok, a szerszámok előállításához előkészített magok, a gyártásukból származó törmelék, üllők stb. jelenléte bizonyít, a különböző fajok, például stegodonok, komodói sárkányok, patkányok és denevérek állatmaradványaival együtt (Morwood et al. 2005). Szerszámaik kicsik voltak, ami összeegyeztethető kis testméretükkel. Az égett csontok, a tűzzel megrepesztett kőzet és egy lehetséges tűzhely, amely égetett kövekből álló körből állt, azt mutatják, hogy használták a tüzet.

A nagy ragadozók és dögevők, mint a komodói sárkányok, köztudottan “eltakarítanak” mindent, ami elpusztul, gyakran nyom nélkül. Szerencsés tehát, hogy a H. floresiensis maradványai is megmaradtak.