A fejezet eddigi példái gyakran azt írták le, hogy az embereknek hogyan kell viselkedniük bizonyos helyzetekben – például élelmiszervásárláskor vagy buszra való felszálláskor. Ezek a példák azokat a látható és láthatatlan viselkedési szabályokat írják le, amelyeken keresztül a társadalmak strukturálódnak, vagy amelyeket a szociológusok normáknak neveznek. A normák határozzák meg, hogyan kell viselkedni annak megfelelően, amit egy társadalom jónak, helyesnek és fontosnak határozott meg, és a társadalom legtöbb tagja betartja őket.
A hivatalos normák megállapított, írott szabályok. Ezek olyan magatartásformák, amelyeket azért dolgoztak ki és állapodtak meg, hogy a legtöbb embernek megfeleljenek és szolgálják őket. A törvények formális normák, de ugyanígy a munkavállalói kézikönyvek, a főiskolai felvételi vizsgakövetelmények és a “futni tilos” táblák az uszodákban. A formális normák a legkonkrétabbak és a legvilágosabban megfogalmazottak a különböző típusú normák közül, és ezeket érvényesítik a legszigorúbban. De még a formális normák is különböző mértékben érvényesülnek, és kulturális értékekben tükröződnek.
Az Egyesült Államokban például a pénzt nagyra értékelik, ezért a pénzbűncselekményeket büntetik. Törvénybe ütközik a bankrablás, és a bankok nagy erőfeszítéseket tesznek az ilyen bűncselekmények megelőzése érdekében. Az emberek megóvják az értékes vagyontárgyakat, és lopásgátló eszközöket szerelnek be az otthonok és az autók védelmére. Egy kevésbé szigorúan betartott társadalmi norma az ittas vezetés. Bár ittasan vezetni törvénybe ütközik, az alkoholfogyasztás többnyire elfogadható társadalmi magatartás. És bár vannak törvények, amelyek büntetik az ittas vezetést, kevés olyan rendszer van, amely megelőzi ezt a bűncselekményt. Ezek a példák a formális normák érvényesítésének tartományát mutatják.
A formális normákból rengeteg van, de az informális normák – az általánosan és széles körben elfogadott viselkedési formák – listája hosszabb. Az emberek az informális normákat megfigyelés, utánzás és általános szocializáció révén tanulják meg. Néhány informális normát közvetlenül tanítanak – “Csókold meg Edna nénit” vagy “Használd a szalvétát” -, míg másokat megfigyeléssel tanulnak meg, beleértve a következmények megfigyelését, amikor valaki más megszegi a normát. De bár az informális normák meghatározzák a személyes interakciókat, más rendszerekre is kiterjednek. Az Egyesült Államokban a gyorséttermekben való viselkedésre vonatkozóan is léteznek informális normák. A vásárlók sorban állnak, hogy megrendeljék az ételt, és távoznak, ha végeztek. Nem ülnek le idegenekkel egy asztalhoz, nem énekelnek hangosan, miközben elkészítik a fűszereiket, és nem szundikálnak a fülkében. A legtöbb ember még az informális normák jóindulatú megszegését sem követi el. Az informális normák írásos szabályok nélkül diktálják a megfelelő viselkedést.”
Kísérletek a megértéshez
Harold Garfinkel (1917-2011) szociológus az emberek szokásait tanulmányozta, hogy kiderítse, a társadalmi szabályok és normák nemcsak a viselkedést befolyásolják, hanem a társadalmi rendet is alakítják. Úgy vélte, hogy a társadalom tagjai együttesen hozzák létre a társadalmi rendet (Weber 2011). Az 1967-ben megjelent Studies in Ethnomethodology (Tanulmányok az etnometodológiáról) című, ennek eredményeként született könyve az embereknek a közösségek társadalmi felépítéséről alkotott feltételezéseit tárgyalja.
Garfinkel egyik kutatási módszere a “jogsértő kísérlet” néven ismert, amelyben a kutató társadalmilag kínosan viselkedik, hogy tesztelje a társadalmi normák és a konformitás szociológiai fogalmait. A résztvevők nem tudnak arról, hogy kísérlet folyik. Ha azonban a betörés sikeres, ezek az “ártatlan szemlélők” valamilyen módon reagálni fognak. Ha például a kísérletvezető mondjuk egy üzleti öltönyös férfi, és leugrik a járdán, vagy fél lábon ugrál, a járókelők valószínűleg meglepett arckifejezéssel bámulnak rá. De a kísérletező nem egyszerűen “furcsán viselkedik” a nyilvánosság előtt. Inkább arról van szó, hogy kis mértékben eltér egy adott társadalmi normától, finoman megszegi a társadalmi etikett valamilyen formáját, és megnézi, mi történik.”
Az etnometodológiája elvégzéséhez Garfinkel szándékosan furcsa viselkedési formákat erőltetett a tudatlan emberekre. Ezután megfigyelte a reakcióikat. Gyanította, hogy a furcsa viselkedések meg fogják dönteni a hagyományos elvárásokat, de nem volt benne biztos, hogy hogyan. Például felállított egy egyszerű tic-tac-toe játékot. Az egyik játékost előre megkérte, hogy ne a dobozokba, hanem a mezőket elválasztó vonalakra jelölje az X-eket és az O-kat. A másik játékos, aki nem ismerte a tanulmányt, megdöbbent, és nem tudta, hogyan folytassa. A második játékos felháborodással, dühvel, értetlenséggel vagy más érzelmekkel kapcsolatos reakciói a társadalmi életet alkotó kulturális normák létezését illusztrálták. Ezek a kulturális normák fontos szerepet játszanak. Tudatosítják bennünk, hogyan viselkedjünk egymás társaságában, és hogyan érezzük jól magunkat a közösségünkben.
Az idegenekkel való nyilvános beszélgetésnek számos szabálya van. Nem baj, ha azt mondod egy nőnek, hogy tetszik a cipője. Nem rendben van, ha megkérdezed, hogy felpróbálhatod-e őket. Nem baj, ha beállsz valaki mögé a sorba a bankautomatánál. De nem szabad a válla fölött átnézni, miközben a tranzakciót végzi. Nem baj, ha valaki mellé ülsz a zsúfolt buszon. Furcsa egy idegen mellé ülni egy félig üres buszon.”
Néhány szabálysértés esetében a kutató közvetlenül kapcsolatba lép ártatlan járókelőkkel. Egy kísérletező beszélgetést kezdeményezhet egy nyilvános mosdóban, ahol általában olyan hevesen tiszteletben tartják egymás magánéletét, hogy nem vesznek tudomást mások jelenlétéről. Egy élelmiszerboltban a kísérletvezető kivehet egy élelmiszert egy másik személy bevásárlókocsijából, mondván: “Ez jól néz ki! Azt hiszem, megkóstolom.” A kísérletező leülhet egy gyorsétteremben másokkal egy asztalhoz, vagy követhet valakit egy múzeumban, és tanulmányozhatja ugyanazokat a festményeket. Ezekben az esetekben a járókelőkre nyomást gyakorolnak, hogy reagáljanak, és a kellemetlenségük jól mutatja, hogy mennyire függünk a társadalmi normáktól. A megszegési kísérletek feltárják és feltárják azt a sok íratlan társadalmi szabályt, amelyek szerint élünk.
A normákat tovább lehet osztályozni erkölcsöknek vagy népszokásoknak. Az erkölcsök (mor-ays) olyan normák, amelyek egy csoport erkölcsi nézeteit és elveit testesítik meg. Ezek megsértése súlyos következményekkel járhat. A legerősebb erkölcsöket törvények vagy más formális normák védik jogilag. Az Egyesült Államokban például a gyilkosságot erkölcstelennek tartják, és azt törvény (formális norma) bünteti. Az erkölcsöket azonban gyakrabban a közhangulat (informális norma) alapján ítélik meg és őrzik. Az erkölcsöket megsértő embereket szégyenletesnek tartják. Egyes csoportokból akár ki is kerülhetik vagy kitilthatják őket. Az amerikai iskolarendszer erkölcsei megkövetelik, hogy a diákok írásaiban a saját szavaikkal írjanak, vagy speciális formákat (például idézőjeleket és egy egész idézési rendszert) használjanak más szerzők említésére. Ha valaki más szavait úgy írja le, mintha azok a sajátjai lennének, annak van egy neve: plágium. E norma megsértésének súlyos következményei vannak, és általában kizárással járnak.
Az erkölcsökkel ellentétben a népszokások olyan normák, amelyeknek nincs erkölcsi alapjuk. A népszokások inkább a megfelelő viselkedést irányítják egy kultúra mindennapi gyakorlatában és megnyilvánulásaiban. Ezek jelzik, hogy egy másik személy üdvözlésekor kezet kell-e fogni vagy arcon kell-e csókolni. Meghatározzák, hogy nyakkendőt és blézert vagy pólót és szandált kell-e viselni egy rendezvényen. Kanadában a nők mosolyogva köszönhetnek a férfiaknak az utcán. Egyiptomban ez nem elfogadható. Az Egyesült Államok déli régióiban az ismerősökkel való összefutás azt jelenti, hogy megállnak beszélgetni. Udvariatlanságnak számít, ha valaki nem teszi, függetlenül attól, hogy mennyire elfoglalt. Más régiókban az emberek vigyáznak a magánéletükre, és értékelik az időhatékonyságot. Elég egy egyszerű fejbiccentés. Az Egyesült Államokban elfogadott népszokások közé tartozhat az is, hogy egy idegennek nyitva tartják az ajtót, vagy ajándékot adnak valakinek a születésnapjára. Az ezekre a népszokásokra vonatkozó szabályok kultúránként változhatnak.
Sok népszokás olyan cselekedet, amelyet természetesnek veszünk. Az embereknek gondolkodás nélkül kell cselekedniük ahhoz, hogy zökkenőmentesen átvészeljék a napi rutinokat; nem tudnak megállni és elemezni minden cselekedetet (Sumner 1906). Azok, akik kulturális sokkot élnek át, azt tapasztalhatják, hogy az enyhül, amint megtanulják az új kultúra népszokásait, és képesek lesznek gördülékenyebben haladni a napi rutinok során. A népszokások lehetnek apró illemszabályok, amelyeket megfigyeléssel tanulnak meg és utánoznak, de semmiképpen sem jelentéktelenek. Az erkölcsökhöz és a törvényekhez hasonlóan ezek a normák is segítenek az embereknek abban, hogy egy adott kultúrán belül meg tudják oldani a mindennapi életüket.
Gondold át
Milyennek gondolod a kultúrádat, ha nem létezne olyan dolog, mint a társadalmi “norma”? Szerinted káosz alakulna ki, vagy meg lehetne tartani a viszonylagos békét? Magyarázd meg.
GYakorlat
1. A legnagyobb különbség az erkölcsök és a népszokások között az, hogy
- az erkölcsök elsősorban az erkölcshöz kapcsolódnak, míg a népszokások elsősorban ahhoz, hogy egy kultúrán belül általánosak
- az erkölcsök abszolútak, míg a népszokások ideiglenesek
- az erkölcsök az anyagi kultúrára vonatkoznak, míg a folkways a nem anyagi kultúrára utal
- mores a nem anyagi kultúrára utal, míg a folkways az anyagi kultúrára utal