A sarokfájdalom gyakori állapot, amely miatt a betegek gyakran fordulnak orvoshoz. Azt mondják, hogy a lakosság körülbelül 10 százalékát érinti a sarokfájdalom élete során.1 Ha nem kezelik, súlyos és bénító kellemetlenségeket okozhat, amelyek végül működési zavarokhoz vezethetnek. Számos lágyrész-, csont- és szisztémás rendellenesség válthat ki sarokfájdalmat. Konkrétabban, a gyakori okok közé tartozik például a plantáris fasciitis, a saroksarkantyú, a tarsalis alagút szindróma, a stressztörések, valamint az Achilles-íngyulladás.2
A költséghatékony kivizsgálás és a megfelelő diagnózis felállítása érdekében elengedhetetlen az alsó végtag pontos anamnézise és fizikális vizsgálata. A képalkotó vizsgálatok szintén hasznosak, ha fertőzés, stressztörés vagy trauma gyanúja merül fel. A fájdalom forrásától függően különböző kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre; ezért fontos a pontos diagnózis felállítása. A konzervatív kezelés magában foglalhatja a szájon át szedhető gyógyszereket, a fizikoterápiát és a tartós gyógyászati segédeszközöket. A fájdalom súlyosságától függően az injekciók és a sebészeti beavatkozás is szóba jöhet.3 Ez a cikk alapos áttekintést nyújt a különböző sarokfájdalmak diagnózisáról és a rendelkezésre álló kezelési lehetőségekről.
EPIDEMIOLÓGIA
A sarokfájdalomról azt mondják, hogy igen elterjedt a lakosság körében. Egy tanulmány kimutatta, hogy az Egyesült Államokban évente akár egymillió páciens fordul orvoshoz sarokfájás diagnózisa és értékelése miatt.3 Ez a leggyakoribb panasz, amelyet a láb- és bokaspecialisták látnak, becslések szerint a felnőttek 11-15 százalékát.4 Az átlagos életkor a 40-60 éves felnőtteké. Gyermekeknél és serdülőknél a leggyakoribb ok a sarokcsont apofízis (Sever-kór).5 A jelenlegi vizsgálatok ellentmondásos eredményeket mutattak a sarokfájdalom és a nemek közötti összefüggésről. A rendellenesség a mozgásszegény életmódot folytató, rutinszerű/manuális munkával foglalkozó és emelkedett BMI-vel rendelkező embereknél figyelhető meg. A futóknál észlelt lábsérülések negyedét teszi ki. A sarokfájás oka feltehetően multifaktoriális, intrinsikus és extrinsikus kockázati tényezőkből áll. Ezek közé tartozik a korlátozott dorsiflexió, a láb hosszának eltérése, a sarokpárna csökkent vastagsága, a láb túlzott pronációja, a vádli csökkent ereje, a hosszan tartó állás és a nem megfelelő lábviselet.6
Láb- és boka-anatómia
A sarokcsont a lábfej legnagyobb csontja. Kortikális csontját gyakran a tojáshéjhoz hasonlítják, mivel a csont nagyrészt spongiális, és ezért nem olyan merev, mint a lábfej többi csontja. A sarokcsontot háromdimenziós téglalapként képzelhetjük el, amelynek mind a hat felülete egyedi alakú/csatlakozású/ízületű. Így fel lehet osztani felső, alsó, középső, oldalsó, elülső és hátsó oldalra. Először a sarokcsont csontos felépítését tárgyaljuk, majd a környező lágyrészek és a neurovaszkuláris anatómia következik.7 A felső felületet három fazetta alkotja, amelyek együttesen a lábszárcsont alatti ízület sarokcsonti részét képezik. A hátsó, a középső és az elülső sarokcsont fazetták a megfelelő talaris fazettákkal artikulálnak. A sarokcsont hátsó fazettájához képest hátul helyezkedik el a nem artikulálódó felület. A hátsó és a középső facetta között alakul ki a sinus tarsi a sulcus calcanei és a sulcus tali kombinációjával, amely gyakran tartalmazza az interossealis szalagot, amely aztán laterálisan nyaki szalaggá válik. A medialis facet közvetlenül a sustentaculum tali felett fekszik, és gyakran csatlakozik az anterior facetához. Bunning és Barnett 492 calcanei-t vizsgáló tanulmányában a calcaneusokat A-C típusokba sorolja.8 Az A típus az, amelyben a középső és az elülső facetta különálló, a B típus, amelyben egyesülnek, és a C típus, amelyben mindhárom facetta egyesül. Az A típus előfordulási gyakorisága 36 százalék, a B típusé 63 százalék, a C típusé pedig 1 százalék. Az Extensor digitorum brevis izomhasa a calcaneus dorsolateralis aspektusából ered .7
A calcaneus postero-inferior felszínén két tuberositas van; egy nagyobb medialis és egy kisebb lateralis tuberositas. A medialis tuberositas a calcaneus fő aspektusa, amelyen keresztül a teherviselés történik. A medialis és lateralis tuberositasok azok a pontok, ahonnan a lábfej első rétegében lévő intrinsic izmok erednek. Ez az a pont, ahol a talpszalag is csatlakozik. A “sarokcsúcs” kifejezés, amelyet gyakran szinonimaként használnak a talpi fasciitissel, a medialis tuberculum csontos kiemelkedése, amely a talpi fascia feszítő erőinek következménye. Az elülső gumóból erednek a szalagok, amelyek a calcaneust a navicularishoz és a cuboidhoz kötik .7
A sustentaculum tali a calcaneus medialis oldalán lévő polcszerű nyúlvány, amely lehetővé teszi, hogy a Flexor Hallucis Longus ín a halluxus felé vezető úton áthaladjon alatta. A sustentaculum tali az a hely is, ahol a medialis boka egyik deltoid szalagja rögzül.7
A laterális felszínen a sarokcsont közepén található a peroneus tuberculum. Ez a csontos kiemelkedés az inferior peroneus retinacula inferior rögzítési helye, amely elválasztja a peroneus brevist (superior) és a peroneus longust (inferior). Edwards és munkatársai cikkében a tuberculumot 150 calcaneus 98 százalékában találták meg (első hivatkozás). A calcaneus inferior oldala közvetlenül a bőr alatt van.7,8
A calcaneus hátsó oldala harmadokra oszlik. A felső egyharmad nem artikulálódik és elülső szögben áll. Sok betegnél itt alakul ki a Haglunds-deformitás vagy “pumpapúp”. Közvetlenül az Achilles-íntól elöl, ezen a helyen található a retrocalcanealis bursa. A középső harmadban van egy gerinc az Achilles- és a Plantaris-ín rögzítésére. Az alsó egyharmad a calcaneus plantaris aspektusával érintkezik .9
Az elülső felület a calcaneo-cuboid ízület nyereg alakú ízületi felülete.9
A sarok lágyrész anatómiája felületileg főként zsírból áll, amely a járás párnázására szolgál. A talpi zsírpárna egyedülálló abban a tekintetben, hogy elasztinból álló lágyszöveti szeptumokból áll, ami nagyobb rugalmasságot biztosít a lökések elnyelésére. A talpi zsírpárna mélyén található a talpi fascia, amely az intrinsic izmok első rétege felett helyezkedik el. A talpi fascia egy vastag kötőszövet, amely a sarokcsont mediális és laterális gumóiból ered.9 A talpi fascia mediális, centrális (talpi aponeurozis) és laterális rétegekből áll. Az MPJ és a proximális ujjperceknél distalisan illeszkedik az elülső lábfej lágyszövetébe. A járási ciklus során, amikor a lábujjak dorziflexióban vannak, a plantáris fascia az úgynevezett felhúzási mechanizmusban tanítottá válik. Három dolog tartja fenn a lábfej boltozatát, a csontok felépítése után a plantar fascia a második legfontosabb. Bármi, ami a talpi fascia húzódását okozza, sarokfájdalmat okozhat.
Harvey Lamont cikkében a fascia összetételét vizsgálta, hogy kiderüljön, valóban van-e gyulladásos összetevője a sarokfájásnak. Azt találta, hogy a sarokfájós betegeknél a gyulladással szemben myxoid degeneráció volt tapasztalható. Ezért alkotta meg a plantar fasciosis kifejezést a fasciitisszel szemben, jelezve, hogy az etiológia degeneratív, nem pedig gyulladásos.7,8 A talpi fascia alatt található az első izomréteg, amely a sarokcsont mediális és laterális gumójánál ered. Az Abductor Hallucis és a Flexor Digitorum Brevis a medialis tuberculumból ered. Az Abductor digit mini a tuberculum lateralisból ered. A második izomréteget a quadratus plantae és a lumbricalis alkotja. A harmadik és negyedik izomréteg a lábközép tájékáról ered. Ezek az izmok az utolsó és legkevésbé befolyásolják a boltozat magasságának fenntartását.8,9
A sarok vérellátását medialisan az arteria tibialis posterior és lateralisan az arteria peronealis ágai alkotják. Az artériák mellett találjuk a venae comitantes-t, amelyek az artéria két oldalán párhuzamosan futnak. Mindkét artéria a medialis és lateralis calcaneus idegeket adja le. Az idegi eloszlás a nervus tibialis postero-medialisból áll, amely a nervus plantaris medialisra és lateralisra oszlik. A sípcsontideg a medialis calcaneushoz is ad ágakat. Az oldalsó talpi ideg az infracalcanealis idegből, más néven Baxter-idegből ered. Rundhuis és Huson 1986-os cikkében megjegyezte, hogy az infracalcanealis ideg gyakran ütközik beékelődésbe, mivel az abductor hallucis mély fascia és a quadrates plantea medialis pereme között halad.9,10 Sokan úgy vélik, hogy a Baxter-ideg kompressziója gyakran a sarokfájdalom oka. Baxter eredeti, 1989-es cikkében 69 olyan lábat vizsgált, amelynek sarokfájdalma konzervatív kezeléssel nem enyhült, és akiknél az ideg műtéti dekompresszióját végezték el. Megállapította, hogy a betegek 89 százalékának jó-kiváló eredményt ért el, 83 százalékuknál a fájdalom teljesen megszűnt. A sarok laterális oldalát a nervus suralis innerválja.10
BIOMECHANIKAI MEGJEGYZÉSEK
A láb normál biomechanikájának megértése betekintést nyújt a sarokfájdalomban megnyilvánuló különböző klinikai entitások patogenezisébe. A lábközépcsont alatti ízület, a lábközépcsont ízülete és a talpi fascia a lábfej normális működését irányító hátsó lábszerkezetek.
A talus és a calcaneus közötti három ízület alkotja a funkcionális lábközépcsont alatti ízületet. A szubtaláris ízület körüli mozgás a lábat inverziós, adductiós és plantarflexiós helyzetből everziós, abductiós és dorsiflexiós helyzetbe viszi. Ez egy olyan tengely körül történik, amely a transzverzális síkhoz képest körülbelül 42 fokkal, a sagittalis síkhoz képest pedig körülbelül 16 fokkal tér el. Állás közben a talus mozgását a calcaneuson egy csavarhoz hasonlították.11 A calcaneus everziója esetén a talus addukciója, plantarflexiója és elülső elmozdulása következik be.12
A lábközépízületet a talonavicularis és a calcaneocuboidalis ízület alkotja. Klasszikusan a lábközépcsontízületet kéttengelyű ízületként írták le, amelynek tengelyei párhuzamba kerülnek, amikor a lábközépcsont ízülete pronál.12 A tengelyek párhuzamossága mellett a lábközépcsontízület rugalmas, lehetővé téve egy kis mértékű szupinációt és pronációt. Ezzel szemben a lábközépcsont-ízület szupinációja esetén a lábközépcsont-ízület tengelyei eltérnek egymástól, és kevés mozgás áll rendelkezésre; így a lábközépcsont-ízület zárva van. Újabb munkák megkérdőjelezték ezt a modellt, Elftman elméletét inkább egy kényelmes hipotézisként írják le. A lábközépízület záródásának robusztusabb modellje jelenleg is kutatás tárgyát képezi.13
A talpi fascia a calcaneus plantaris medialis oldaláról ered, és elülső irányban halad, beilleszkedve az egyes ujjak talpi lemezébe. A lábujjak, különösen a nagylábujj kinyújtásával a talpi fascia megfeszül, ami szubtaláris szupinációt eredményez. E mechanizmus révén, egy csörlőhöz hasonlítva, a lábfej boltozata felfelé támaszkodik és stabilizálódik.14
A normál emberi járási ciklus során az alsó végtag váltakozó állás- és lendületi fázisokon megy keresztül. Az állásfázis tovább oszlik olyan intervallumokra, amelyeket a sarokütés, a középtartás és a lábujjlenyomás jellemez. Ezen intervallumokon való átmenethez a lábnak ütéscsillapítóként és merev karokként is képesnek kell lennie működni.15
A sarokütéskor a lábközépízület részben szupinált, és a talajra ható erők a lábközépízületet pronációs helyzetbe mozgatják, feloldva a lábközépízületet. Ebben a konfigurációban a lábfej el tudja nyelni a teherhordás okozta ütést, miközben középállásba mozdul. A középtartás során a lábszárcsont alatti ízület ezután újra felemelkedik, reteszelve a lábközépcsontot, így a lábfej merev karként működhet. A boka és a sarok plantarflexiójának kikapcsolásával a lábujjak kinyúlásra kényszerülnek, beindítva a felhúzó mechanizmust, amely által a lábfej boltozata tovább stabilizálódik. E mechanizmusok bármilyen elégtelensége általában a láb krónikus sérüléséhez és különösen sarokfájdalomhoz vezethet.15
TÖRTÉNET ÉS TÜNETEK
A diagnózis és a kezelési terv meghatározásához elengedhetetlen az alapos anamnézis a sarokfájós betegnél. A legfontosabb, hogy a beteg részletes kikérdezését kell elvégezni, hogy a fájdalmat pontosan lokalizálni lehessen akár a talpi, akár a lábközépi, akár a hátsó helyre.16 Ezután a fájdalom minőségét kell egyértelműen részletezni. Például a talpi fájdalomban szenvedő betegeket ki kell kérdezni a jelentős égő és bizsergő komponensről, ami idegbecsípődésre vagy neuromára utalhat. Ezenkívül meg kell kérdezni a fájdalom epizódjainak időzítését is. Gyakran előfordul, hogy a talpi fasciitisben szenvedő betegek alvás vagy más nyugodt időszakok után, az első terheléses lépéseknél jelentkezik a legsúlyosabb fájdalom. Ha azonban a kórelőzményben a betegek olyan fájdalmat írnak le, amely hosszan tartó terheléssel rosszabbodik, akkor a sarokpárna-szindrómát vagy a talpi szemölcsöt kell lehetséges kiváltó oknak tekinteni. Azokat a betegeket, akik nyugalomban is folyamatos fájdalomról számolnak be, ki kell vizsgálni csontos eltérés, például sarokcsont-feszüléstörés szempontjából.17
A betegeket, akik a sarokfájásukat a lábközépre lokalizálják, tovább kell kérdezni a lábközépfájás laterális vagy medialis lokalizációját illetően. A mediális elhelyezkedés gyakran társul a tarsalis alagút szindrómához. Ha azonban a kórelőzmény alapján a beteg a sarokfájás hátsó elhelyezkedéséről számol be, akkor a fájdalom elhelyezkedése az Achilles-ínhoz viszonyítva válik fontossá. Az Achilles-ín bemenetéhez közel elhelyezkedő fájdalom az Achilles-ín esetleges tendinopátiájának megfontolását igényli, az ín bemenetéhez közeli fájdalom pedig alkalmas a Haglund-deformitás értékelésére, egyidejűleg fennálló bursitisszel vagy anélkül.16,17
Mint más fájdalmas szindrómák esetében is, meg kell állapítani a tünetek időtartamát, és meg kell határozni a javulás vagy rosszabbodás pályáját. A fájdalomtünet esetleges perifériás vagy centrális kisugárzását tisztázni kell. A kezelőorvosnak érdeklődnie kell a korábbi orvosi, intervenciós vagy sebészeti terápiákról, valamint az egyes terápiák relatív sikeréről vagy sikertelenségéről. Minden egyéb releváns társbetegséget, például cukorbetegséget, érrendszeri elégtelenséget, reumatológiai betegséget, depressziót, mobilitást és étrendi vagy táplálkozási hiányosságokat is meg kell beszélni.16,17
Fizikai vizsgálat
A teljes boka, sarok és lábközép alapos fizikális vizsgálata kritikus fontosságú a megfelelő diagnózis felállításához. Az alapos vizsgáló először a lábbelit vizsgálhatja meg, hogy olyan kopási mintázatot keressen, amely összhangban lehet a túlzott pronációval vagy a túlzott szupinációval.18
A lábfej vizsgálatának fel kell tárnia az elszíneződést, a bőr vastagságát, a bőr felszakadását, a nyomáspontokat, az érrendszeri változásokat, a szőrnövekedést és a körömlemez vastagságát. Az érzékszervi vizsgálatnak fel kell tárnia minden olyan paresztéziás vagy zsibbadó területet, amely neuropátiára vagy radikulopátiára utalhat. 19 Ezután ellenőrizni és dokumentálni kell a boka aktív és passzív mozgásterjedelmét. Ha a boka dorziflexiója korlátozott, akkor az orvos elvégezheti a Silverskiold-tesztet. Ezt a vizsgálatot úgy végzik, hogy az egyik kézzel nyomást gyakorolnak a talppárna talpi felületére, a vizsgálótól távolodva, a másik kézzel pedig a sarokcsont hátsó felületét a vizsgáló felé húzzák, és a gastrocnemius feszességét vagy kontraktúráját vizsgálják.19,20 A sarokcsont feletti érzékenység és a lábujjak passzív dorziflexiójával járó fokozott fájdalom a sarokfájdalom egyik leggyakoribb okára, a plantáris fasciitisre utalhat. A lábujjak dorsalflexiója a lábfej everziójával (dorsiflexióseversiós teszt) megfeszíti a lábfej boltozatának húzómechanizmusát, és klasszikusan úgy gondolták, hogy fokozza a fájdalmat a plantáris fasciitisben.
Egyes szerzők megkérdőjelezték e teszt specificitását, de az irodalomban még mindig gyakran leírják. A lábujj ellenállt hajlításakor fellépő fájdalom fokozza a fájdalmat flexor hallucis longus tendonitis esetén.19
Nagyon sokszor fokozódik a fájdalom dorsiflexióval, ha ez a patológia jelen van. Súlyos esetekben a talpi fascia szakadására kell gondolni, ha a calcaneus tuberositasnál tapintható defektus van jelen, amelyet lokalizált duzzanat és ekchymosis kísér.18 Ha a lélek vagy a sarok tapintása tűhegyes és fájdalmas csomót mutat (a lámpavas jel), akkor a nervus calcaneus medialis neuromájára kell gondolni.19
Ha a hátsó sarokcsont tapintásakor fájdalom és érzékenység jelentkezik, akkor retro calcaneus vagy retro Achilles bursitisre kell gondolni. A retro calcaneus bursa a calcaneus és az Achilles-ín beidegződése között, míg a retro Achilles bursa az Achilles-ín és a bőr között helyezkedik el. Ezenkívül nyomást kell gyakorolni a tarsalis alagútra. Ha a beteg tünetei a tarsalis alagút felett történő ütögetéssel reprodukálódnak, akkor tarsalis alagút szindrómára kell gyanakodni. A tarsalis alagút a hátsó sarok medialis oldalán található, és a flexor retinaculum, a talus és a calcaneus határolja.18 Ebben a kórképben a tünetek a lábfej dorziflexiójával és everziójával is reprodukálhatók. Ezt általában dorsiflexiós everziós tesztnek nevezik. A pes planus fokozott abdukciót okoz az elülső lábfejnél, és növelheti a sípcsontidegre nehezedő feszültséget, ezáltal hajlamosítva a beteget a tarsalis alagút szindrómára. 21
Az Achilles-ínnak a calcaneuson való elhelyezkedése feletti fájdalom és érzékenység Achilles-ín tendinopathiára utalhat. Ha az Achilles-ín mellett, a boka medialis oldalán érzékenység található, akkor a tibialis posterior, a flexor digitorum longus és a flex vagy analysis longus tendinopathiáját kell figyelembe venni. Alternatívaként, ha az Achilles-ín melletti oldalsó oldalon a legnagyobb az érzékenység, akkor peroneus tendinopathiára kell gondolni. Ha a calcaneus medialis vagy laterális kompresszióra érzékenynek bizonyul, és a beteg diffúz sarokfájdalomra panaszkodik, akkor a calcaneus terheléses törését kell fontolóra venni.19,21
Differenciális diagnózisok a sarokfájdalomban
A sarokfájdalom lehet arthritises, neurológiai, traumás vagy egyéb szisztémás állapotok következménye, de leggyakrabban mechanikus eredetű (1. táblázat). A mechanikusan kiváltott sarokfájdalom leggyakoribb helye a talpi és a hátsó sarok. A talpi sarokfájdalom a leggyakoribb panasz a láb- és bokaspecialistáknál, a felnőttek 11-15%-ánál jelentkezik, és a talpi fasciitis, a saroksarkantyú szindróma vagy a talpi fasciosis következménye. Leggyakrabban reggel, a terhelés első lépéseinél jelentkezik a legrosszabbul, a nap előrehaladtával a tünetek átmenetileg javulnak, majd a nap végére ismét rosszabbodnak. A hátsó sarokfájdalom hátterében állhat Achilles-ínbeillesztési tendinopátia (vagy enthesopathia) vagy Haglund-féle deformitás (retrokalcaneális bursitisszel vagy anélkül). Az Achilles-encezopátia leggyakrabban alattomosan jelentkezik, és gyakran vezet krónikus hátsó sarokfájdalomhoz, amely duzzanattal jár, amit a fokozott aktivitás és a cipő sarokbetétje által okozott fokozott nyomás súlyosbít. A Haglund-féle deformitás leggyakrabban a 20-30 éveseket érinti, a fájdalom cipőviseléssel súlyosbodik, és enyhül mezítláb járás vagy nyitott sarkú cipő használata esetén.22
A sarokfájdalom további okai közé tartoznak a neurológiai okok, az ízületi gyulladás és a trauma. A neurológiai sarokfájdalom egy vagy több ideg beszorulása vagy irritációja miatt fellépő sarokfájdalom. Okai lehetnek elhízás, vénás elégtelenség, trauma vagy térfoglaló elváltozás. A leggyakrabban érintett idegek vagy idegágak a következők: hátsó sípcsonti ideg (tarsalis alagút szindróma), medialis calcaneus (sarokneuron), medialis plantáris, laterális plantáris, beleértve az abductor digiti minimi ágát, és suralis, beleértve az laterális calcaneust.
A neurológiai sarokfájdalom proximalisabb idegbecsípődési szindrómáknak is tulajdonítható, mint például S1 radiculopathia. Kettős zúzódási szindróma akkor fordul elő, ha egyidejűleg proximális és disztális idegbecsípődés áll fenn. A szisztémás artritiszhez kapcsolódó sarokfájdalom szeronegatív artritisz, arthritis psoriatica, Reiter-kór, diffúz idiopátiás vázhiperosztózis (DISH), rheumatoid artritisz, fibromyalgia és köszvény következménye lehet.23 A sarokcsontot ért akut trauma a sarokfájdalom leggyakoribb csontos oka, és általában magasból a sarokra esés következménye. A subtalaris ízületet érintő intraartikuláris törések a hátsó lábfejben diffúz fájdalmat okoznak, amely kevéssé lokalizálódik magára a sarokra, míg a kevésbé súlyos sérüléseknél a törés anatómiai területének megfelelő, fokálisabb tünetek jelentkeznek, mint például a sustentaculum tali vagy a plantaris calcaneus tuberculum sérülése, a tuber hátsó oldalának kitörése, vagy akár az inferior calcaneus spur törése.
A sarok ismétlődő terhelése következtében is előfordulhatnak stressztörések, amelyek leggyakoribb helye közvetlenül a lábszárcsont alatti ízület hátsó fácieséhez képest hátul és alul található.22 Feszültségi törések esetén a betegek a tünetek megjelenése előtt közvetlenül a járási aktivitás növekedéséről számolhatnak be. A lágyrész-trauma, mint például az akut plantaris fascia szakadás szintén oka lehet a sarokfájdalomnak.23
A sarokfájdalom egyéb, kevésbé gyakori okai közé tartoznak a jó- és rosszindulatú daganatok, a lágyrész- vagy csontfertőzések és az érrendszeri károsodások. Serdülőknél a sarokfájdalom egyik leggyakoribb oka a calcaneus apophysitis.22,23
A SAROK ÉS A LÁBOK DIAGNOSZTIKÁJA
A sarokfájdalom értékelésének első lépése a standard röntgenfelvétel. A csontsarkantyúból, ízületi gyulladásból és daganatból eredő fájdalom forrása a lábfej elülső-hátsó és sagittalis röntgenfelvételeivel ábrázolható. A sarki sarkantyúkat, a terheléses töréseket és a térfoglaló elváltozásokat ezzel a módszerrel lehet felmérni. Az 1.4. ábra a sarokfájdalommal küzdő betegénél nagyméretű saroksarkantyú jelenlétét mutatja. Miután elkészült ez a röntgenfelvétel, a páciensnek tanácsot adtak a megfelelő cipőviselésre vonatkozóan, és a fájdalmat sikerült kezelni. A lágyrészekben lévő meszesedés köszvény vagy érelégtelenség jele lehet, és megfelelő lépéseket lehet tenni a beteg felvilágosítása és kezelése érdekében.24
Ahol a standard röntgenfelvételek nem tárják fel a fájdalom forrását, ott fejlettebb képalkotó eljárásokra lehet szükség. A talpi fascia és annak a calcaneusra való behelyeződésének szonográfiás vizsgálata könnyen kimutatja a talpi fasciopathiához társuló jellegzetes kóros elváltozásokat.24,25 Ez egy nem invazív technika, amely viszonylag olcsó. Képzett ultrahangtechnikus végzi, és radiológus értelmezi. A vizsgálathoz nem társul fájdalom és nincs sugárzás. A talpi fasciopathia jellegzetes szonográfiás leletei közé tartozik a talpi fascia megvastagodott, hypoechoikus zsinórja, a normális fibrilláris mintázat elvesztésével. A megvastagodott fascián belül hypoechoikus fókuszok lehetnek jelen, amelyek a kollagén nekrózis gócos területeit tükrözik.26
A lábfej MRI-vizsgálata a legfejlettebb képalkotó mód, és a legtöbb információt adná. A vizsgálatok közül ez a legdrágább, és nem is invazív. Azok a betegek, akiknek ferromágneses implantátumaik vannak, például szívritmus-szabályozók vagy aneurizmaklipek, ellenjavallt e vizsgálat elvégzése. A csontos struktúrák, a porcok és a lágyrészek láthatóvá tétele az MRI-vel lehetséges.25 A talpi fascia vagy az Achilles-ín részleges és teljes szakadása ezzel a vizsgálattal kimutatható. A lágyrészek jelváltozása ödémára vagy fertőzésre utalhat. Porckopás és korai ízületi gyulladás látható a bokaízületben és a lábszár alatti ízületben. A lágyrészduzzanat és a folyadékgyülemek ezzel a vizsgálattal értékelhetők a legjobban. Ez a legteljesebb a vizsgálatok közül, és a legtöbb információt szolgáltatja.26
A sorozat 2. része a Practical NeurologyTM júliusi/augusztusi számában jelenik meg.
Kevin H. Trinh, MD vezető rezidens orvos, PM&R osztály, Hofstra North Shore – LIJ School of Medicine Manhasset, New York
Eduardo Chen, MD rezidens orvos. PM&R osztály, Hofstra North Shore LIJ School of Medicine, Manhasset, New York
Dana Sutton, MD rezidens orvos, PM&R osztály, Hofstra North Shore-Long Island Jewish Health System
Gerard DeGregoris III, MD a Manhattan Spine and Pain Medicine oktatási és kutatási igazgatója, New York, New York és a North Shore- LIJ, Lenox Hill Hospital, New York, New York, New York
Eddie Papa, DO rezidens orvos, PM&R, Hofstra North Shore LIJ School of Medicine, Manhasset, New York
Fergie-Ross Montero-Cruz, DO rezidens orvos, PM&R, Hofstra North Shore-Long Island Jewish School of Medicine
Nicholas Ciotola, DPM, MA PGY 1- Podiatric Medicine and Surgery Residency Program, Section of Podiatry, Ortopédiai Sebészeti Osztály, North Shore LIJ- Lenox Hill Hospital
Matvey Yagudayev, DPM PGY 1- Podiatric Medicine and Surgery Residency Program, Section of Podiatry, Department of Orthopaedic Surgery North Shore LIJ- Lenox Hill Hospital
William D. Spielfogel, DPM, FACFAS főorvos, lábgyógyászati részleg, ortopédiai sebészeti osztály és igazgató, lábgyógyászati és sebészeti rezidensprogram, North Shore-LIJ – Lenox Hill Hospital
Pierce J. Ferriter, MD, Ortopédiai Sebészeti Osztály, Lenox Hill Hospital
Steven Mandel, MD a Neurológia klinikai professzora , Neurológiai Osztály, Lenox Hill Hospital/Hofstra North Shore LIJ School of Medicine, Manhasset, New York
Steve M. Aydin, DO klinikai adjunktus, PM&R tanszék, Hofstra North Shore-LIJ School of Medicine, Manhasset, NY és a Manhattan Spine and Pain, New York, NY
1 mozgásszervi orvoslás igazgatója. Aldridge T. A sarokfájdalom diagnosztizálása felnőtteknél. Am Fam Physician2004; 70: 332-338.
2. Buchinder R. Plantar Fasciitis. New England Journal of Medicine 2004; 350: 2159-2166.
3. Crawford F, Atkins D, Young P, Edwards J. Steroid injekció sarokfájdalomra: bizonyíték a rövid távú hatékonyságra. Egy randomizált, kontrollált vizsgálat. Rheumatology 1999; 38: 974-977.
4. Thomas JL, Christensen JC, Kravitz SR, Mendicino RW, Schuberth JM, Vanore JV, Weil LS, Zlotoff HJ, Bouche R, Baker J. The Diagnosis and Treatment of Heel Pain: a Clinical Practice Guidline – Revision 2010. The Journal of Foot & Ankle Surgery 2010; 49: S1-S19.
5. Irving DB, Cook JL, Young MA, Menz HB. Az elhízás és a pronált lábtípus növelheti a krónikus talpi sarokfájdalom kockázatát: párosított eset – kontroll vizsgálat. Musculoskeletal Disorders 2007; 8:41.
6. Landorf KB, Menz HB. Plantaris sarokfájdalom és fasciitis. Clin Evid 2008; 1111.
7. Lamont, Harvey: A sarki sarokcsontok és a sarki lábszárak vizsgálata. “Plantar fasciitis: Degeneratív folyamat (fasciosis) gyulladás nélkül”. Journal of the American Podiatric Medical Association 93.3 (2003): 234-37.
8. Baxter, Donald. “A krónikus sarokfájdalom kezelése a laterális talpi ideg első ágának sebészi felszabadításával”. Clinical Orthopaedics & Related Research 279 (1992): 229-36.
9. Henry Gray (1821-1865). Az emberi test anatómiája. 1918
10. Bunning PSC, Barnett CH. “Acomparison of adult and foetal talocalcaneal articulations”. J Anat. 1965;99:71
11. Manter JT. A lábszárcsont alatti és a keresztirányú lábtőízület mozgása. Anat Rec. 1941;80:397.
12. Elftman H. A keresztirányú tarsalis ízület és annak szabályozása. Clin Orthop. 1960;16:41-6.
13. Okita N, Meyers SA, Challis JH, Sharkey NA. Középső lábközépízületi záródás: Egy régi paradigma új perspektívái. J Orthop Res. 2014;32(1):110-5.
14. Hicks JH. A lábfej mechanikája. II. A talpi aponeurozis és a boltozat. J Anat. 1954;88(1):25-30.
15. Haskell A, Mann RA. A lábfej és a boka biomechanikája. In: Coughlin MJ, Saltzman CL, Anderson RB, szerk. Mann’s Surgery of the Foot and Ankle. 9. kiadás. Philadelphia, PA: Elsevier Saunders; 2014:4-36
16. Do, P és Do JR, Diagnosis of Heel Pain Journal of American Academy of Family Physicians Volume 84, number 8 October 2011.
17. Aldridge T a sarokfájdalom diagnosztizálása felnőtteknél. Journal of the American Academy of Family Physicians 70. kötet 2. szám 2004. július.
18. Ahstrom, J A talpi fascia spontán szakadása. Am J Sports Med 1988; 16:306-7
19. Hossain, M Nem Plantar Fasciitis: a sarokfájdalom szindróma differenciáldiagnózisa és kezelése. Ortopédia és traumatológia 25;3 2011.
20. Alshami, A, et al. A talpi sarokfájdalom két klinikai tesztjének biomechanikai értékelése: a dorsziflexiós-eversziós teszt a tarszális alagút szindróma és a windlass teszt a talpi fasciitis plantaris esetében. Foot and ankle international 28;4 April 2007.
21. Schepsis AA, Jones H, Haas AL. Achilles-ín rendellenességek sportolóknál. AM J Sports Med 2002; 287-305.
22. Hossain, Munier és Nilesh Makwana. “Nem Plantar Fasciitis”: a sarokfájdalom szindróma differenciáldiagnózisa és kezelése. Ortopédia és traumatológia. Volume 25:3 pgs 198-206. 2011.
23. Thomas, James L. et al. The Diagnosis and Treatment of Heel Pain: A Clinical Practice Guideline-Revision 2010. The Journal of Foot and Ankle Surgery. Volume 49 pgs S1-S19. 2010.
24. Hoffman D, Bianchi S : A hátsó lábfej és a középső lábfej fájdalmának szonográfiás értékelése. Journal of Ultrasound Medicine 2013; 32:1271-1284.
25. Flynn J: Ortopédiai ismeretek frissítése 10 2013; 85-102.
26. Karabay N, Toros T, Hurel C. Ultrahangvizsgálat a plantáris fascitisben. J Foot Ankle Surg 2007; 14:442-446.
27. Tero A.H. Järvinen, MD, Pekka Kannus, MD, Mika Paavola, MD, Teppo L. N. Järvinen, MD, László Józsa, MD és Markku Järvinen, MD. Achilles-ín sérülések. Current Opinion in Rheumatology 2001, 13:150-155
28. K.M. Khan, B.B. Forster, J Robinson, Y Cheong, L Louis, L Maclean, J E Taunton. Van-e értéke az ultrahangnak és a mágneses rezonanciás képalkotásnak az Achilles-ín rendellenességek értékelésében? Egy kétéves prospektív vizsgálat. Br J Sports Med 2003;37:149-153.
29. Nicola Maffulli MD FRCS (Orth), Pankaj Sharma MRCS, Karen L Luscombe FRCS. Achilles-ínhüvelygyulladás: Aetiology and Management. J R Soc Med 2004;97:472-476
30. Rachelle Buchbinder, M.B., B.S., F.R.A.C.P. Plantar Fasciitis. New England Journal of Medicine 2004;350:2159-66.
31. Charles Cole, M.D., Craig Seto, M.D., és John Gazewood, M.D., M.S.P.H. Plantar Fasciitis: Evidence-Based: A diagnózis és a terápia áttekintése. American Family Physician 2005;72:2237-42, 2247-8
32. Ibrahim Turin,MD, PHD; Carlos Rivero-Melian, MD, PHD; Peter Guntner, MD; és Christer Rolf, MD, PHD. Tarsalis alagút szindróma: A műtét kimenetele régóta fennálló esetekben. Clinical Orthopedics and Research, Number 343, pp 151- 156.
33. Gregor Antoniadis, Konrad Scheglmann, Deutsches Ärzteblatt. Posterior Tarsal Tunnel Syndrome Diagnosis and Treatment, International 2008; 105(45): 776-81.
34. C. N. Van Dijk, L. S. L. Lim, P. M. M. Bossuyt, R. K. Marti. A fizikális vizsgálat elegendő a bokaficam diagnózisához. J Bone Joint Surg 1996;78-B:958-62.
35. S C Brooks, B T Potter és J B Rainey. A boka inverziós sérülései: klinikai értékelés és röntgenvizsgálat. Br Med J (Clin Res Ed). 1981 Feb 21; 282(6264): 607-608.
36. Priscilla Tu, DO és Jeffrey R. Bytomski, DO. A sarokfájás diagnózisa. American Family Physician. 2011;84(8):909-916.
37. Markus J. Sormaala, MD, Maria H. Niva, MD, PHD, Martti J. Kiuru, MD, PHD, MSC, Ville M. Mattila, MD, PHD és Harrik. Pihlajamaki, MD, PHD. A calcaneus mágneses rezonanciás képalkotással detektált stressz-sérülései katonai újoncoknál. The Journal of Bone & Joint Surgery – JBJS.ORG Volume 88-A – Number10 – October 2006
38. október. Daniel B. Judd, M.D. and David H. Kim, M.D. Foot Fractures Frequently Misdiagnosed as Ankle Sprains. Am Fam Physician 2002;66:785-94.
39. Maria H. Niva, MD, PhD, Markus J. Sormaala, MD, Martti J. Kiuru, MD, PhD, Riina Haataja, MSc, Juhani A. Ahovuo és Harri K. Pihlajamaki, MD, PhD. A boka és a lábfej csontterhelési sérülései Egy 86 hónapos mágneses rezonancia képalkotáson alapuló vizsgálat fizikailag aktív fiatal felnőttek körében. The American Journal of Sports Medicine, Vol. 35, No. 4 2007.
40. Andrew M McMillan, Karl B Landorf, Joanna T Barrett, Hylton B Menz és Adam R Bird. Diagnosztikus képalkotás a krónikus talpi sarokfájdalomban: szisztematikus áttekintés és metaanalízis. Journal of Foot and Ankle Research 2009, 2:32.
41. Alvarez-nemegyei J., Canoso J. Sarokfájdalom: Diagnózis és kezelés lépésről lépésre. Cleveland Clinic Journal of Medicine. Volume 73, #5, May 2006 pp 465-471
42. Donley B., Moore T., Sferra J., Gozdanovic B., Smith R. The Efficacy of Oral Nonsteroidal Anti-Inflammatory Medication (NSAID) in the Treatment of Plantar Fasciitis: A Randomized, Prospective, Placebo-Controlled Study. Foot and Ankle International, Volume 28, #1, January 2007, pp. 20-23
43. Wolgin M, Cook C, Graham C, Mauldin D. A talpi sarokfájdalom konzervatív kezelése: hosszú távú követés. Foot Ank Int 1994; 15: pp 97-102
44. Radford J, Landorf K, Buchbinder R, Cook C. Az alacsony színű taping hatékonysága a talpi sarokfájdalom rövid távú kezelésében: randomizált vizsgálat. BMC Musculoskeletalis Disorders, 2006. 7:64
45. Perhamre S, Lundin F, Klassbo M, Norlin R. A sarokcsésze javítja a sarokfájás funkcióját Sever-sérülésben: hatások a sarokpárna vastagságára, a csúcsnyomásra és a fájdalomra. Scandinavian Journal of Medicine and Science in Sports, Vol 22, Issue 4, 516-522, August 2012
46. Gill LH, Kiebzak GM. A plantáris fasciitis nem sebészi kezelésének kimenetele. Foot Ankle Int. 1996; 17:527-532
47. Kwong PK, Kay D, Voner RT, White MW. Plantaris fasciitis. A kezelés mechanikája és patomechanikája. Clin Sports Med 1988; 7: 119-26
48. Crawford I, Atkins D, Young P, Edwards J. Szteroid injekció sarokfájdalomra:a rövid távú hatékonyság bizonyítéka. Egy randomizált kontrollvizsgálat. Rheumatology. 1999;38:974-7
49. Schulhofer SD. Az ultrahangvezérelt kortikoszteroid injekció rövid távú előnyei plantáris fasciitisben. Clin J Sport Med. 2013;23:83-4.
50. Ball E, McKeeman H, Patterson C, Burns J, Yau W, Moore O, Benson C, Foo J, Wright G, Taggart A. Ann Rheum Dis. 2013;72:996-1002.
51. Acevedo JI, Beskin JL. Kortikoszteroid injekcióval járó plantar fascia szakadás szövődményei. Foot Ankle Int. 1998;19:91-7.
52. Sellman JR. Kortikoszteroid injekcióval járó plantar fascia ruptura. Foot Ankle Int. 1994;15:376-81.
53. Cotchett MP, Munteanu SE, Landorf KB. A triggerpontos száraz tűzés hatékonysága talpi sarokfájdalom esetén: randomizált, kontrollált vizsgálat. Phys Ther. 2014;94:1083-94.
54. Kalaci A, Cakici H, Hapa O, Yanat AN, Dogramaci Y, Sevinc TT. A plantáris fasciitis kezelése négy különböző helyi injekciós modalitással: randomizált prospektív klinikai vizsgálat. J Am Podiatr Med Assoc. 2009;99:108-13.
55. Ragab EM, Othman AM. Vérlemezkékben gazdag plazma a krónikus talpi fasciitis kezelésére. Arch Orthop Trauma Surg. 2012;132:1065-70.
56. Aksahin E, Dogruyol D, Yuskel HY, Hapa O, Dogan O, Celebi L, Bicimoglu A. A kortikoszteroid és a trombocitákban gazdag plazma (PRP) hatásának összehasonlítása a plantáris fasciitis kezelésében. Arch Orthop Trauma Surg. 2012;132:781-5.
57. Monto RR. A vérlemezkékben gazdag plazma hatékonysága versus kortikoszteroid injekciós kezelés krónikus súlyos plantáris fasciitisben. Foot Ankle Int. 2014;35:313-8.
58. CalderJDF, Saxby TS. A beékelődő Achilles-ín tendinosis műtéti kezelése. Foot Ankle Int. 2003;24(2):119-121.
59. Rigby RB, Cottom JM, Vora A. Korai terhelés Achilles-varrathíd technikával insertionalis Achilles tendinosis esetén: 43 beteg áttekintése. J Foot Ankle Surg. 2013;52(5):575-9.
60. DiGiovanni BF, Moore AM, Zlotnicki JP, Pinney SJ. A recalcitráns plantar fasciitis preferált kezelése az ortopéd lábsebészek körében. Foot Ankle Int. 2012;33(6):507-12. doi: 10.3113/FAI.2012.0507.
61. Kinley S, Frascone S, Calderone D, et al. Endoszkópos plantáris fasciotómia versus hagyományos saroksarkantyúműtét: prospektív vizsgálat. J Foot Ankle Surg. 1993;32:595-603.
62. Maskill JD, Bohay DR, Anderson JG. Gastrocnemius recesszió izolált lábfájdalom kezelésére. Foot Ankle Int. 2010;31(1):19- 23. doi: 10.3113/FAI.2010.0019.
63. Rush SM, Ford LA, Hamilton GA. A magas gastrocnemius recesszióval kapcsolatos morbiditás: 126 eset retrospektív áttekintése. J Foot Ankle Surg. 2006;45(3):156-160.
64. Labib SA, Gould JS, Rodriguez-del-Rio FA, Lyman S. Heel Pain Triad (HPT): A plantáris fasciitis, a hátsó tibialis dendon diszfunkció és a tarsalis alagút szindróma kombinációja. Foot Ankle Int. 2002;23(2):212-220.
65. Lentz, TA et al. Pain-Related Fear Contributes to Self-Reported Disability in Patients With Foot and Ankle Pathology, Archives of Physical Medicine and Rehabilitation, Volume 91, Issue 4, April 2010, Pages 557-561
66. oldal. Klein SE, Dale AM, Hayes MH, Johnson JE, McCormick JJ, Racette BA. Klinikai megjelenés és a fájdalom és funkció önbevallás szerinti mintázatai talpi sarokfájós betegeknél. Foot Ankle Int. 2012;33:693-698.
67. Kori SH, Miller RP, Todd DD. Kinziofóbia: a krónikus fájdalommal kapcsolatos viselkedés új szemlélete. Pain Management.1990;3:35-43.
68. Riskowski JL, et al.,A lábfunkció, a láb egészségének és a lábfájdalomnak a mérése. Arthritis Care Res (Hoboken). 2011 Nov;63 Suppl 11:S229-39. doi: 10.1002/acr.20554.
69. Martin, RL, et al., Sarokfájdalom-Plantar Fasciitis: Revision 2014. Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy 2014, Volume: 44 Issue: 11 Pages: A1-A33
70. Yi TI, Lee GE, Seo IS, Huh WS, Yoon TH, Kim BR. A talpi sarokfájdalom okainak klinikai jellemzői. Ann Rehabil Med. 2011;35:507-513.