Az elnök által kiadott szövetségi kegyelem csak a szövetségi törvényekre vonatkozik; polgári, állami vagy helyi bűncselekményekre nem vonatkozik. A szövetségi kegyelem szintén nem vonatkozik a vádemelési ügyekre. Az állami bűncselekményekre vonatkozó kegyelmeket a kormányzók vagy egy állami kegyelmi bizottság kezeli.
Az elnök kegyelmi jogkörének egyik korlátja a “vád alá helyezés eseteiben”. Ez azt jelenti, hogy az elnök nem használhatja a kegyelmet arra, hogy megakadályozza egy tisztségviselő felelősségre vonását, vagy hogy visszavonja a felelősségre vonás és az elítélés hatásait.
Elfogadás a címzett általSzerkesztés
Az Egyesült Államok kontra Wilson ügyben (1833) az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy a kegyelmet a címzett elutasíthatja, és a bíróságok általi hivatalos elismeréshez pozitívan el kell fogadnia. Ebben az ügyben George Wilson, akit az amerikai posta kirablásáért ítéltek halálra. Barátai hatására Andrew Jackson elnök kegyelmet adott Wilsonnak, de Wilson elutasította a kegyelmet, és a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az elutasítás érvényes volt, és a bíróság nem kényszeríthette rá a kegyelmet; következésképpen a kegyelmet “beadvány, indítvány vagy más módon” be kell mutatni a bíróságnak, hogy tényként és bizonyítékként lehessen figyelembe venni.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság Burdick kontra Egyesült Államok ügyben a többségi véleményt író Joseph McKenna társbíró szerint a kegyelem “a bűnösség vádját hordozza magában; az elfogadás annak beismerése”. A szövetségi bíróságok még nem tisztázták, hogy ez a logika hogyan vonatkozik azokra a személyekre, akik már elhunytak (mint például Henry Ossian Flipper, akinek Bill Clinton kegyelmet adott), azokra, akiket általános amnesztia következtében mentesítenek a büntetés alól, és azokra, akiknek a büntetését a büntetés átváltoztatása révén enyhítik (ami a nyelvezet semmilyen értelmében nem utasítható el). Brian Kalt, a Michigani Állami Egyetem jogászprofesszora azt állítja, hogy az elnökök néha (bár ritkán) ártatlansági alapon adnak kegyelmet, és azzal érvel, hogy ha egy elnök azért ad ki kegyelmet, mert úgy véli, hogy az illető ártatlan, akkor a kegyelem elfogadása nem jelentené a bűnösség beismerését.
Az elítélések maradványhatásaiSzerkesztés
Az elnöki kegyelem helyreállítja a kegyelemben részesített bűncselekmény következtében elvesztett különböző jogokat, és bizonyos mértékig csökkentheti az elítélésből eredő megbélyegzést, de nem törli vagy törli magát az elítélést. Ezért a kegyelemben részesülő személynek továbbra is fel kell tüntetnie az ítéletét (ítéleteit) minden olyan nyomtatványon, ahol ilyen információt kérnek, bár a személy azt a tényt is feltüntetheti, hogy kegyelemben részesült. Továbbá, mivel a büntetőítéletből eredő legtöbb polgári jogi fogyatékosságot – például a választójog és az állami közhivatalok betöltéséhez való jog elvesztését – nem szövetségi, hanem állami törvények írják elő, ezek csak állami intézkedéssel szüntethetők meg.
ÖnkegyelemSzerkesztés
Az elnök jogi és alkotmányos lehetősége, hogy saját magának kegyelmet adjon (önkegyelem), megoldatlan kérdés. A Watergate-botrány idején Nixon elnök ügyvédje azt sugallta, hogy az önkegyelem jogszerű lenne, miközben az Igazságügyi Minisztérium 1974. augusztus 5-én kiadott egy memorandum véleményt, amely szerint az elnök nem kegyelmezhet önmagának. Az 1974-es feljegyzés egy olyan forgatókönyvet vázolt fel, amelyben az Egyesült Államok alkotmányának huszonötödik kiegészítése alapján az elnök kijelentheti, hogy képtelen ellátni feladatát, és az alelnököt nevezheti ki ügyvezető elnöknek. A hivatalban lévő elnök ezután megkegyelmezhetne az elnöknek, és “ezt követően az elnök vagy lemondhatna, vagy folytathatná hivatalának ellátását”. Az informális Nixon-jegyzet csak 69 szóban, idézetek nélkül foglalkozik az elnöki önkegyelemmel, és hiányzik belőle a jogi elemzés, így nem mérvadó a kérdésben.
A kérdés 1998-ban, Bill Clinton elnök vádemelése során merült fel újra.
2017. július 22-én Donald Trump elnök így tweetelt: “Bár mindenki egyetért abban, hogy az amerikai elnöknek teljes jogköre van a kegyelemre, miért gondoljunk erre, amikor eddig az egyetlen bűn a LEAKS ellenünk. FAKE NEWS”, ami hírcikkek és online kommentárok sorozatát váltotta ki azzal kapcsolatban, hogy az elnök képes-e kegyelmet adni rokonainak, segítőinek és esetleg saját magának is a 2017-es különleges ügyészi vizsgálat kapcsán, amely végül arra a következtetésre jutott, hogy Donald Trump elnök ellen akkoriban nem lehetett vádat emelni.
Az önkegyelem alkotmányosságaSzerkesztés
Az önkegyelmezés elleni gyakori érvek között szerepelnek az önbíráskodás és önbíráskodás témái, az elnök törvények feletti állásának igazságtalan jellege, a közbizalom megsértése, a “grant” szó szerepeltetése a vonatkozó záradékban (az ember nem adhat magának valamit), a “kegyelem” meghatározása (mert az ember nem adhat magának megbocsátást), valamint az egyéb biztosítékok, például a politikai következmények elégtelensége. Az ilyen érvek azonban vitatottak, és mivel a Legfelsőbb Bíróság olyan alkotmánybírósági határozatokat hozott, amelyek megerősítették az elnök “korlátlan” kegyelmi jogkörét, az önkegyelem alkotmánymódosításra vagy a Legfelsőbb Bíróság önkegyelemről szóló határozatára lenne szükség ahhoz, hogy az önkegyelem alkotmányossága rendeződjön.
A kegyelmi jogkör alkotmányos kérdései több legfelsőbb bírósági ügyben is felmerültek. Az Ex parte Garland ügyben a Legfelsőbb Bíróság többsége kimondta:
“Az így átruházott hatalom korlátlan, az említett kivétellel. Minden, a törvény által ismert bűncselekményre kiterjed, és az elkövetést követően bármikor gyakorolható, akár a bírósági eljárás megindítása előtt, akár annak függőben tartása alatt, akár az elítélést és az ítéletet követően. Az elnök e hatáskörét a törvényhozás nem ellenőrzi. A Kongresszus nem korlátozhatja a kegyelem hatását, és nem zárhatja ki annak gyakorlásából a bűnelkövetők bármely csoportját. A rá ruházott jóindulatú kegyelmi előjogot semmilyen törvényhozási korlátozás nem korlátozhatja.”
A Marbury kontra Madison ügyben John Marshall főbíró így írt az elnöki hatáskörökkel kapcsolatban:
“he President is invested with certain important political powers … . amelyeket saját belátása szerint használhat, és csak hazájának tartozik elszámolással politikai jellege és saját lelkiismerete előtt… Bármilyen véleményt is lehet alkotni arról, hogy a végrehajtó hatalom milyen módon élhet a mérlegelési jogkörével, mégsem létezik, és nem is létezhet olyan hatalom, amely ezt a mérlegelést ellenőrizhetné… a végrehajtó hatalom döntése végleges.”
.