Az irodalomelméletben a szöveg minden olyan tárgy, amely “olvasható”, legyen ez a tárgy egy irodalmi mű, egy utcatábla, az épületek elrendezése egy városrészen vagy ruházati stílusok. Jelek összefüggő halmaza, amely valamilyen informatív üzenetet közvetít. Ezt a jelhalmazt az informatív üzenet tartalma szempontjából tekintjük, nem pedig a fizikai formája vagy a médium szempontjából, amelyben megjelenik.
Az irodalomkritika területén, a “szöveg” egy adott írás eredeti információtartalmát is jelenti; vagyis egy mű “szövege” a betűknek az az ősi szimbolikus elrendezése, ahogyan eredetileg megkomponálták, eltekintve a későbbi változtatásoktól, rontásoktól, kommentároktól, fordításoktól, paratextusoktól stb. Ezért amikor az irodalomkritika a “szöveg” meghatározásával foglalkozik, akkor az eredeti információtartalom megkülönböztetésével foglalkozik attól, amit hozzáadtak vagy elvontak ebből a tartalomból, ahogy az egy adott szöveges dokumentumban (azaz a szöveg fizikai reprezentációjában) megjelenik.
Mivel az írás története megelőzte a “szöveg” fogalmát, a legtöbb szöveg nem ennek a fogalomnak a figyelembevételével íródott. A legtöbb írott mű a szövegelmélet által leírt típusok egy szűk körébe tartozik. A “szöveg” fogalma akkor és akkor válik relevánssá, ha és amikor egy “koherens írásos üzenet elkészült, és arra hivatkozni kell, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között jött létre.”