System of a Down

System of a Down
Banda neve	System of a Down
Csatlakozás a SOAD-hoz
Az alapítás éve	1994
Az alapító tagok	Serj Tankian, Daron Malakian, Shavo Odadjian, Andy Khachaturian (1994-1997)
A jelenlegi tagok	Serj Tankian, Daron Malakian, Shavo Odadjian, John Dolmayan (1997-jelen)

A System of a Down névadó debütáló albumára gondoltál?

A System of a Down (közismert nevén System vagy rövidítve SOAD) egy örmény-amerikai rockzenekar, amely 1994-ben alakult a kaliforniai Glendale-ben. Öt albumot adtak ki, és a mainstream rockrádiók egyik alapművévé váltak. Műveik négy Grammy-díj jelölést hoztak nekik, amelyek közül egyet el is nyertek.

A System of a Down politikailag nagyon aktív, és a dalaikban kifejtett liberális politikai nézeteikről ismertek, számos témával foglalkoznak, beleértve a drogok elleni háborút, a vallást és különösen a cenzúrát. Aktívan kampányoltak azért, hogy Törökország ismerje el az örmény népirtást, és ezt a témát gyakran feldolgozzák a dalaikban. A System of a Down tagja az Axis of Justice nevű nonprofit szervezetnek, amelyet a zenekar tagja, Serj Tankian alapított (Tom Morellóval, a Rage Against the Machine és az Audioslave tagjával együtt), és amelynek célja, hogy összehozza a zenészeket, a zene rajongóit és az alulról szerveződő politikai szervezeteket a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem érdekében.

Történet

Soil (1993-1995)

A System of a Down gyökerei a Soil együttesben (nem összetévesztendő a jelenlegi SOiL zenekarral), egy Los Angeles-i csapatban rejlenek, amelyben Serj Tankian énekes/billentyűs és Daron Malakian énekes/gitáros, valamint Dave Hakopyan (a Mt. Helium basszusgitárosa) basszusgitáros és Domingo Laranio dobos játszott. Shavo Odadjian a végéhez közeledve csatlakozott a Soilhoz gitárosként. Három év, mindössze egy élő koncert és egy jam session felvétel után a zenekar feloszlott. De 2017-ben újra összeálltak egy vadonatúj albumhoz, és jelenleg turnéznak.

Kezdetben (1995-1997)

A Soil feloszlása után Serj és Daron új bandát alapított, a System of a Downt. A név egy Daron által írt versen alapul. A vers címe “Victims of the Down” volt, de Shavo Odadjian, aki eredetileg a zenekar menedzsere és promótere volt, úgy döntött, hogy a “victims”-t “system”-re cseréli, nem csak azért, hogy sokkal szélesebb közönséget érjenek el, hanem azért is, mert a csapat azt akarta, hogy a lemezeiket ábécésorrendben a Slayerhez közelebb helyezzék el a polcokon. Amióta Shavo basszusgitárosként csatlakozott, a menedzseri feladatokat a Velvet Hammer Music and Management Group és alapítója, David “Beno” Benveniste vállalta magára. A zenekar ekkor talált dobost, Andy Khachaturian személyében. A System of a Down gyorsan elkészítette a korai, 1995-ös Untitled Demo Tap néven ismert felvételüket , melyen nagyon korai felvételek voltak a “Mr. Jack” (P.I.G. néven), valamint egy “Flake” című dal, és egy korai felvétel a “The Metro” című berlini dal feldolgozásáról. Úgy hírlik, hogy más kazetták is készültek, amelyek a “Friik”, a “36” és a “Roulette” korai felvételeit tartalmazzák. Két másik dal, az “X” és a “Honey” annak idején élő demók voltak, és nagyon korai koncerteken játszották őket. Ezt követően a zenekar három nyilvános demót vett fel, amelyek a Demo Tape 1-3 számozást kapták, mivel az 1995-ös korai demót csak jóval később fedezték fel. A demókon szereplő dalok közül sok végül felkerült a zenekar debütáló albumára. 1997 közepén Khachaturian egy kézsérülés miatt elhagyta a zenekart. Nem sokkal azután, hogy az új dobossal, John Dolmayan-nal a Whisky-A-Go-Go-ban és a Viper Roomban játszottak, a zenekar felkeltette Rick Rubin producer figyelmét, aki azt mondta nekik, hogy tartsák vele a kapcsolatot. Nagy érdeklődést mutatva, még az év vége felé felvettek egy újabb demót. Ez a demó azonban csak azért készült, hogy elküldjék a lemezkiadóknak. A kazetta csak évekkel később került a nyilvánosság elé, amikor is kiszivárgott az internetre. Rick leszerződtette a zenekart az általa vezetett American/Columbia Recordshoz, a SOAD az ő stúdiójában kezdett felvételeket készíteni. 1997-ben a SOAD elnyerte a Rock City Awards legjobb aláírt zenekarának járó díját.

Debütalbum (1998-2000)

1998 nyarán a System of a Down kiadta debütáló albumát, a System of a Downt. Mérsékelt sikert arattak, első kislemezük, a “Sugar” a rádiók kedvence lett, amit a “Spiders” című kislemez követett. Az album megjelenése után a System of a Down rengeteget turnézott, a Slayer előzenekaraként, majd az Ozzfest második színpadára is eljutottak. Az Ozzfestet követően a Fear Factory és az Incubus társaságában turnéztak, mielőtt a Sno-Core turné címszereplői lettek volna a Puya, Mr. Bungle, The Cat és az Incubus előzenekarával. A System a tervek szerint az 1999-es Family Values Touron játszott volna, de Fred Durst kirúgta őket, mivel nem tudta leszerződtetni a Taproot zenekart. Fred Durst azóta beismerte, hogy egy “komplett faszfej” volt ezzel a “mulasztással” kapcsolatban. A zenekar egyelőre nem nyilatkozott Durst érintettségéről vagy kommentárjáról. 2000-ben a csapat hozzájárult a Black Sabbath “Snowblind” című dalának feldolgozásával a Sabbath tribute albumhoz, a Nativity in Black 2.

Toxicity, Steal This Album! (2001-2003)

A csoport nagy áttörése akkor jött el, amikor a Toxicity című második albumuk az amerikai és kanadai listák első helyén debütált, és végül többszörös platina minősítést ért el. Az album azóta 6 millió példányban kelt el világszerte. A 2001. szeptember 11-i merényletek hetében még mindig a csúcson volt Amerikában, és a támadások okozta politikai környezet hozzájárult a “Chop Suey!” című slágerük körül kialakult vitákhoz, ami miatt le kellett venni a rádióból, mivel akkoriban politikailag érzékeny szöveget tartalmazott, mint például “Nem hiszem, hogy bízol az önigazságos öngyilkosságomban”. Ettől függetlenül a videó folyamatosan játszották az MTV-n, akárcsak a második kislemezt, a “Toxicity”-t. Még a “Chop Suey!” körüli viták ellenére is, amiért Grammy-jelölést kapott, a System of a Down 2001 végén és 2002-ben a “Toxicity”-vel és az “Aerials”-szal folyamatosan játszották az Egyesült Államokban. 2006 májusában a VH1 a Toxicity-t a 14. helyre sorolta a 40 legjobb metal dal között. 2001-ben a zenekar a Slipknot-tal turnézott az Egyesült Államokban. A turné sikerét látva a System és a Slipknot 2002-ben a Rammsteinnel közösen indult a Pledge of Allegiance turnéra. 2001 végén néhány kiadatlan szám felkerült az internetre. A csapat kiadott egy nyilatkozatot, miszerint a számok befejezetlen anyagok. Nem sokkal később a zenekar kiadta a dalok végleges változatait, amelyeket ugyanabban az időben vettek fel, de nem használták fel a Toxicityhez. Az eredmény a Steal This Album! lett, amely 2002 novemberében jelent meg. A Steal This Album! egy égethető CD-re hasonlított, amelyet filctollal jelöltek meg. Az albumból 50 000 különleges példányt is kiadtak különböző CD-designokkal, melyeket a zenekar egy-egy tagja tervezett. Az album neve Abbie Hoffman ellenkultúra-ellenes könyvére, a Steal This Book-ra utal, valamint üzenetként azok számára, akik ellopták a dalokat, és közzétették azokat az interneten. Az “Innervision” című dal promóciós kislemezként jelent meg, és folyamatosan játszották az alternatív rádiókban. A “Boom!” című dalhoz videoklipet forgattak Michael Moore rendezővel az iraki háború elleni tiltakozásként.

Mezmerize / Hypnotize (2004-2005)

2004 és 2005 között a csapat dupla albumot készített Mezmerize / Hypnotize címmel, a két rész hat hónap különbséggel jelent meg. Az első album, a Mezmerize 2005. május 17-én jelent meg, a kritikusok kedvező véleménye alapján. Az első helyen debütált az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és szerte a világon, így ez lett a System of a Down második #1 albuma. Az első heti eladások világszerte 800 000 példány fölé szöktek. A Grammy-díjas “B.Y.O.B.” című kislemezdal, amely megkérdőjelezi az amerikai katonai toborzás tisztességességét, felküzdötte magát a Billboard Modern Rock és Mainstream Rock listáján. A következő kislemez, a “Question!” Shavo Odadjian társrendezésében jelent meg a kliphez. A Mezmerize megjelenését követően a zenekar kiterjedt turnéra indult az Egyesült Államokban és Kanadában a The Mars Volta és a Bad Acid Trip támogatásával.

A dupla album második része, a Hypnotize 2005. november 22-én jelent meg. A Mezmerize-hez hasonlóan ez is az első helyen debütált az USA-ban, így a System of a Down lett a Beatles, a Guns ‘N Roses, valamint a rapperek 2Pac és DMX mellett az egyetlen előadó, akinek két stúdióalbuma debütált az első helyen ugyanabban az évben.

2006 februárjában a SOAD elnyerte a legjobb hard rock előadásért járó Grammy-t a “B.Y.O.B.”-ért, megelőzve olyan ismert előadókat, mint a Nine Inch Nails és Robert Plant. Második kislemezük a Hypnotize albumról, a “Lonely Day” márciusban jelent meg az Egyesült Államokban. A System of a Down a “Kill Rock ‘N Roll” és a “Vicinity of Obscenity” című dalokat adta ki következő promóciós kislemezként. A zenekar a 2006-os Ozzfest fő fellépője volt olyan városokban, ahol a turné alapítója, Ozzy Osbourne úgy döntött, hogy nem lép fel, vagy nem játszik a főszínpadon.

Hiatus (2006-2010)

2006 májusában a zenekar bejelentette, hogy szünetet tart. Daron Malakian megerősítette, hogy a szünet valószínűleg néhány évig fog tartani, de Shavo volt az, aki a Guitar magazinnak adott interjújában azt mondta, hogy legalább 3 évig fog tartani, de ragaszkodik ahhoz, hogy a banda nem fog feloszlani. Az MTV-nek így nyilatkozott: “Nem szakadunk fel. Ha ez lenne a helyzet, akkor nem csinálnánk ezt az Ozzfestet. Az Ozzfest után egy nagyon hosszú szünetet fogunk tartani, és a saját dolgainkat fogjuk csinálni. Több mint tíz éven át csináltuk a Systemet, és szerintem egészséges, ha pihenünk.” A texasi Houstonban tartott fellépésük során Malakian arra is szakított egy kis időt, hogy elmondja: “Sok pletyka kering arról, hogy feloszlunk. Nos, ne hallgassatok rájuk. Mi négyen itt, mi mindig is a System of a Down leszünk!”. Malakian azonban bejelentette, hogy Scars on Broadway néven zenekart alapít, amelyhez azóta Dolmayan is csatlakozott, és az ősz folyamán a debütáló albumon fognak dolgozni. Odadjian egy Achozen nevű projekten fog dolgozni a Wu-Tang Clanból ismert RZA-val, valamint az UrSession nevű weboldalán/lemezkiadóján. Tankian azt tervezi, hogy szólóművészként/producerként folytatja a lemezkészítést, első kislemeze az Empty Walls lesz az Elect the Dead című első albumáról, amely 2007. október 23-án jelent meg, míg Dolmayan a Scars on Broadway mellett egy online képregénybolt nyitását tervezi, amely 2007 novemberében kerülhet fel a netre.

A System of a Down utolsó fellépésére a szünet előtt 2006. augusztus 13-án került sor a floridai West Palm Beachen]]. “A mai este lesz az utolsó koncert, amit hosszú ideig együtt játszunk” – mondta Malakian a közönségnek a vasárnapi utolsó fellépésen. “Vissza fogunk térni. Csak azt nem tudjuk, hogy mikor.” A System of a Down dalait Carla Garapedian 2006-os filmjében, a “Screamers”-ben is felhasználták. A filmben megjelentek egy interjúban, amelyben arról beszéltek, hogy mennyire fontos segíteni az örmény népirtás tudatosítását és elismerését. A “Screamers” olyan nagyvárosok mozijaiban debütált, mint New York City, Detroit, Washington D.C., San Francisco, Fresno, Providence és Boston. Egy korábbi bemutató kizárólag Los Angelesben kezdődött 2006. december 8-án]. Emellett a “Lonely Day” a Disturbia című film soundtrackjén is megjelent. 2006-ban a System of a Down tiszteletét tette a Los Angeles Coliseumban megrendezett USC – Cal mérkőzésen a Los Angeles, CA-ban. A Trojan Marching Band Dolmayan és Odadjian mellett három System of a Down dalt adott elő: “Toxicity”, “Sugar” és “Hypnotize”.

Tankian nemrég azt mondta, hogy már évek óta szeretne “szólólemezen” dolgozni. Ami a zenekar jövőjét illeti, azt mondta, hogy nem tudja, hogy a System of a Downnak vége vagy sem. Azt is kijelentette, hogy “talán néhány év múlva” a banda “szeretne egy újabb albumot készíteni. Ezt most lehetetlen megmondani. Ez majd később lesz; akkor majd meg tudjuk mondani, hogy mi történhet.”

A közelmúltban kiderült, hogy Shavo Odadjian basszusgitáros rendezi a hardcore punk zenekar, a Bad Brains visszatérésének első videóját.

A 2007-es Grammy-díjra a System of a Down-t jelölték a legjobb hard rock előadásra a “Lonely Day” című dalért, de a Wolfmother és a “Woman” című dalukkal szemben alulmaradtak.

Shavo Odadjian nemrég azt mondta a Launch Radio Networks-nek, hogy a System of a Down “él és virul”.

“Csak most nem dolgozunk együtt. Először mintha szétváltunk volna, de tudod, testvérek vagyunk, ember, egymásért golyót is bevállalunk. Szóval ez olyan, mintha egy idő után hiányoznánk egymásnak, és te, az egyik srác megteszi az első lépést, aztán a másik elkezd telefonálni….ez egy óriás, ember. A System of a Down az én mentőövem. Soha nem fog elmúlni. Nem tudnánk 10 évig lemezt csinálni – ez nem fog megtörténni, de csak azt mondom, hogy tudnánk – és erősen visszatérünk.”

Reunion és jövő (2011)

Amikor 2008 februárjában megkérdezték, hogy terveznek-e újraegyesülést valamikor a jövőben, Daron Malakian elismerte, hogy a System of a Down talán soha többé nem áll össze. Ezt mondta:

“Nincs szó arról, hogy a System bármit is csinálna. Nem tervezzük, hogy bármit is csináljunk. Ha valaki egy új System lemezre várja a lélegzetét, az el fog kékülni és elájul. Ez még nagyon messze van, ha egyáltalán megtörténik. Nem is beszélünk róla – egyikünk sem. Ez (Scars on Broadway) most az én bandám.”

A Kerrang magazinnak adott 2008 áprilisi interjúban Daron Malakian gitáros és John Dolmayan dobos (akik nemrég alapítottak új bandát Scars on Broadway néven) nyilatkoztak a zenekar jövőjéről. Amikor azt mondták, hogy “Mindannyian tudni fogjuk, mikor jön el az ideje.”

Dolmayan hozzátette: “Majd csak megtörténik.”

Malakian így folytatta: “Igen. Jó érzés lesz és boldogság. Jobban tudom tisztelni ezt a helyzetet, mint azt a helyzetet, amikor két ember azt mondja: “Az énekes megdugta a barátnőmet!” meg ilyen baromságokat. Nem, ember. Az énekes különleges ember számomra, és én is az vagyok neki. És így ért véget a kapcsolatunk. Ugyanígy Shavoval, ugyanígy Johnnal. És ez mindig is így lesz. Nagy része volt az életemnek. Hosszú ideig voltunk együtt a színpadon, ember. Szar dolgokon mentünk keresztül zenekarként és barátokként — együtt aludtunk lakókocsikban!”

A System of a Down nagy érdeklődést mutatott Örményország képviselete iránt a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon, amit jövőre Oroszországban rendeznek meg. A zenekar szólistája, Serj Tankian azonban egy nemrégiben Finnországban tett látogatásán nyíltan kijelentette, hogy ennek egy feltétele lesz: ha az Eurovíziót arra is felhasználhatják, hogy a sokat vitatott örmény népirtás kérdését a nyilvánosság elé tárják. “Az ESC kiváló lehetőség lenne arra, hogy ezt a témát megismertessük. Ezen komolyan el kell gondolkodnunk”. 2010. november 29-én a System of a Down bejelentette, hogy 2011-ben újraegyesítő turnéra indul Európában.

Stílus és hatások

A System of a Down zenéjének stílusbeli változatossága és kísérletező kedvének mértéke miatt nehéz leírni. Bár minden egyes albummal továbbfejlesztették a hangzásukat, a System of a Down nagyrészt egyetlen stílust tartott meg az egész munkásságuk során. Ez a stílus a legkülönbözőbb műfajok elemeit és hatásait vegyíti, mint például az alternatív rock, punk rock, népzene, pszichedelikus rock, klasszikus metal, szimfonikus metal, thrash metal, funk metal és progresszív rock. Még némi elektronikus hatás is hallható az olyan dalokban, mint az “Old School Hollywood”. Ez nehezen kategorizálhatóvá tette őket, ami arra késztette a sajtót, hogy több különböző műfaji megjelöléssel írja le őket, többek között alternatív metal.

A zenekar sokféle hangszert használt, többek között elektromos mandolint, bariton elektromos gitárt, akusztikus gitárt, oudot, szitárt és tizenkét húros gitárt.

Az élő koncerteken emellett különböző billentyűs hangszereket és szintetizátorokat is használtak. A drop C hangolást kizárólag az első három albumon használták, a későbbi lemezeken többnyire a drop Cisz hangolásra támaszkodtak. Az énekstílusuk is meglehetősen egységes maradt az évek során. A zenekar gyakran használt váltakozó éneket, váltogatva a majdnem üvöltés, majd egy lágyabb típusú éneklés között. Emellett gyakran ugyanazokat a harmóniákat és akkordstruktúrákat használják a dalaikban az énekben, ami egy sajátos hangzást ad nekik.

A zenekar a közel-keleti zenét említette egyik hatásaként, és több beszámolóban is megemlítette, hogy nagyra értékelik a Beatlest és a Kisst. Saját stílusukról Odadjian így nyilatkozott: “Nem hiszem, hogy úgy hangzunk, mint bárki más. Én a System of a Down-t tartom magunkénak.” Dolmayan pedig így nyilatkozott: “Bárkihez hasonlíthatsz minket, akihez csak akarsz. Engem nem érdekel. Az összehasonlításoknak és a címkéknek nincs hatása erre a zenekarra. A tény az tény: mi azok vagyunk, akik vagyunk, ők pedig azok, akik ők.”

A zenekar tagjai

Jelenlegi tagok

• Serj Tankian – ének, billentyűs hangszerek, ritmusgitár
• Daron Malakian – ének, szólógitár
• Shavo Odadjian – basszusgitár, háttérvokál
• John Dolmayan – dobok, ütőhangszerek (1997-2006; szünet)

Korábbi tagok

• Andy Khachaturian – dobok, ütőhangszerek (1995-1997)

Színpadi és stúdió statiszták

• Harry Perry – ritmusgitár (élőben játszott ritmusgitárt az Ozzfest 2006 turnén)
• Abe Cunningham – dobok (dobolt a “Science” élő előadásán Sacramentoban, Kalifornia, 2005. október 1.)
• Charlie Benante – dobok (dobolt a “Bounce” élő előadásán élőben az Allstate Arénában 2005. szeptember 30-án)
• Ben Weinman – gitár (gitározott az “Aerials” élő előadásán élőben a Festimadon Madridban, Spanyolországban 2005. május 28-án
• Kirk Hammett – gitár (gitározott az “Aerials” élő előadásán élőben a Hollywood Palladiumban 2003. november 15-én).
• Arto Tunçboyacıyan – ének, további hangszerek (Toxicity és Steal This Album!)
• Joey Jordison – dob (dobolt élőben 2001. október 31-én)
• Rick Rubin – zongora (Sugar E.P., System of a Down és Toxicity)
• RZA (Wu-Tang Clan néven) – ének (a Loud Rocks Compilation “Shame” című számában és a Lonely Day EP-n szerepelt)
• Lynn Strait – ének (a “War?” élő előadásán szerepelt)
• Lynn Strait – ének (a “War?” live at The Roxy Los Angeles, CA August 22, 1998)
• Vanik Vartanian – dobok (dobolt az “Arto” live at The Roxy Los Angeles, CA August 22, 1998)

Discography

Főcikk: System of a Down diszkográfia.

Stúdióalbumok

Kiadás dátuma	Cím	Márka	U.S. Billboard csúcs	RIAA minősítés
Június 30, 1998	System of a Down	Amerikai	#124	Platina
Szeptember 4, 2001	Toxicity	Amerikai	#1	3× platina
November 26, 2002	Steal This Album!	American/Columbia	#15	Platina
Május 17, 2005	Mezmerize	American/Columbia	#1	Platina
november 22, 2005	Hypnotize	American/Columbia	#1	Platina

Ez az oldal a Wikipédia Creative Commons licencelt tartalmát használja (szerzők megtekintése).