Abstract
BACKGROUND AND OBJECTIVES: Az akut myeloid leukémiában (AML) szenvedő idős betegek prognózisa általában lesújtó, ugyanakkor a klinikai vizsgálatokba be nem vont idős betegek valódi túlélése nem ismert. A GIMEMA kooperatív csoport adatbázisában regisztrált 1005 >60 éves betegnél visszamenőlegesen értékeltük az agresszív kontra nem agresszív megközelítés hatását a túlélésre. TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK: Az A csoportba tartozó betegek (n=621) agresszív, míg a B csoportba tartozó betegek (n=384) nem agresszív kezelésben részesültek. A csoportok a kockázati tényezők megoszlása tekintetében különböztek: a B csoportba tartozó betegeknél magasabb volt a medián életkor, rosszabb volt a teljesítményállapotuk (PS) és nagyobb arányban fordult elő korábbi myelodysplasztikus betegség. EREDMÉNYEK: A teljes medián túlélés 7, illetve 5 hónap volt az A és B csoportban (p min 0,0001). A többváltozós elemzés során a következő tényezők szignifikánsan rövidebb túléléssel jártak együtt: életkor >71 év (RR=1,27; 95% CI=1,07-1,50), PS=2-4 (RR=1,44; 95% CI=1,24-1,68), fehérvérsejtszám > 10 000 ml (RR=1,37; 95% CI=1,06-1,75) és kezelést igénylő szívműködési zavar (RR=1,26; 95% CI=1,05-1,50). Az agresszív vagy nem agresszív kezeléshez nem társult különbség a túlélésben (RR=1,1; 95% CI=0,94-1,32). A legalább 70 éves, szívbetegség nélküli, de > 10 000/ml fehérvérsejtszámú betegeknél szignifikánsan jobb túlélést mutatott az agresszív kezelés (medián túlélés 7 vs. 3 hónap, p=0,011). ÉRTELMEZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK: A rosszabb prognózisú betegek nyilvánvaló szelekciója ellenére a B csoportban a két csoport közötti túlélésbeli különbség marginális volt. A többváltozós elemzés nem mutatott ki szignifikáns túlélési előnyt az agresszívan kezelt betegek esetében. Mindezek a megfontolások arra utalnak, hogy az idősebb AML-es betegek összességében valószínűleg nem profitálnak az agresszív kezelésből, így azt csak kiválasztott betegeknek szabad felajánlani.