A tanulmány célja annak feltárása volt, hogy az emberi test hogyan alkalmazkodik a környezethez a hőmérséklet változásakor, valamint az objektív bőrhőmérséklet és a szubjektív hőértékelés közötti kapcsolat leírása. Figyelembe lehetett venni a rövid távú hőtapasztalat hatását, amely a percek és órák skáláján alapul, a hőérzet előrejelzésére. Általában a beltéri hőmérséklet beállítási pontja közel van a semlegeshez, ebben az állapotban a környezet és az emberi test közötti hőátadás alacsony szinten van. Ezért elsősorban a nem semlegesből semlegesbe történő változásokra összpontosítottunk, hogy megfigyeljük a hőérzet hatásait a semleges környezetben. Egy kamrakísérletet végeztünk 20 kísérleti személy bevonásával, öt körülményt alkalmazva. A kontrollcsoportot 26 °C-on tartottuk. A többi feltétel két fázisból állt, amelyekben az alanyok egy ideig meleg vagy hideg hőmérsékletnek voltak kitéve, majd egy 26 °C-os helyiségbe mentek, amely semleges környezetnek tekinthető. A bőrhőmérsékletet a mellkason, a felkaron és az alsó végtagon mértük. Az alanyokat megkértük, hogy töltsenek ki hőértékelő kérdőíveket a hőérzetről, a hőkomfortról és a hőelfogadásról. Az alanyok bőrhőmérséklete a különböző körülmények között változott. Azt találtuk, hogy még ha a rossz termikus környezetet kissé javítottuk is, az alanyok termikus elégedettsége jelentősen nőtt. Ez a tanulmány két módszert ír le a hőérzet előrejelzésére, és az eredmények hozzájárulnak az adaptív hőkomfort mechanizmusának megértéséhez.