A Wisconsini Egyetem és a Yale Egyetem tudósainak tanulmánya szerint a késő kréta időszakból származó kis, növényevő, kupolás fejű dinoszauruszok, az úgynevezett pachycephalosauridák a fejükön lévő kupolákat használták a területért és a társakért folytatott küzdelemhez.
A Pachycephalosaurid Pachycephalosaurus wyomingensis rekonstrukciója koponyaelváltozással (Peterson JE et al)
A paleontológusok évtizedek óta hevesen vitatják a pachycephalosauridák kupoláinak adaptív jelentőségét. Egyesek szerint a szexuális szelekció eredménye, mint a fajfelismerés adaptációja, mások szerint a fajon belüli harcban használt fegyver.
“Két elsődleges hipotézis van a kupola funkciójának magyarázatára” – magyarázta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Joseph Peterson a Wisconsini Egyetemről és munkatársai a PLoS ONE nyílt hozzáférésű folyóiratban megjelent tanulmányukban.
“Az első szerint a kupola egy megjelenítő szerkezet volt, és vagy szexuálisan kiválasztott megjelenítő szerkezetként vagy fajfelismerésként funkcionált. Ezek a magyarázatok problematikusak, mert a kupola nagyon nagy anyagbefektetést igényel egy bemutató szerkezethez, és mert a kupola alakjának durva hasonlósága a különböző fajok között, valamint a rendkívüli alakváltozások a fiatal és felnőtt egyedek között viszonylag hatástalanná tették volna a kupolát a fajfelismerés szempontjából.”
“A második hipotézis szerint a kupola szerkezete mechanikai funkciót töltött be, pontosabban, hogy a megvastagodott kupolát a fajon belüli agonisztikus harcokban használták, amikor a pachycephalosauridák összeütötték az oldalukat vagy a fejüket. A hipotézist, miszerint a kupola fegyverként funkcionált, számos bizonyíték támasztja alá.”
A második hipotézis tesztelésére Dr. Peterson csoportja megvizsgálta a pachycephalosauridák koponyáin és koponyakupoláin található patológiák eloszlását és gyakoriságát.
Hipotetikus fej-fej interakciók a pachycephalosauridák között. Fent: bölényszerű fejlapátolás nagy, széles kupolájú példányoknál, mint például a Pachycephalosaurus wyomingensis. Középen: ovis-szerű összeütközés a Prenocephale prenesben. Alul: capra-szerű széles oldalsó ütögetés magas dómú és nagy szarvú példányoknál, mint például a szubadult Pachycephalosaurus (Peterson JE et al)
A több mint 14 dinoszauruszfaj 109 dómjának vizsgálata a patológia rendkívüli magas előfordulását mutatta ki.
“A dómok körülbelül egyötödénél találtak olyan elváltozásokat, amelyek csontvelőgyulladásra utalnak. A csontvelőgyulladás számos különböző folyamat eredménye lehet, de a legvalószínűbb ebben az összefüggésben a koponyát ért trauma, amelynek következtében a koponya feletti szövetek sérülése a csontszövet fertőzéséhez vezet. A pachycephalosauridáknál észlelt nagy gyakoriságú patológia ezért összhangban van azzal a hipotézissel, hogy a kupolát a fajon belüli harcban használták. Más összefüggésben is nehéz megmagyarázni.”
A tudósok további támogatást találtak a fejtörés-hipotézisre, amikor a ma élő fejtörő emlősöket vizsgálták.
Megvizsgáltak 30 bovid faj, például házi kecske, bighorn és dall juh, amerikai bölény csontvázát, hogy feltárják a gyógyult törések és sérülések eloszlását.
“A kihalt szarvasmarhafélék sérüléseivel való összehasonlítások szemléltetik a sérülések és elváltozások eloszlásának a viselkedéssel összefüggő változékonyságát, és azt sugallják, hogy a kihalt állatok sérüléseinek eloszlása ezért hasonlóan felhasználható a kihalt taxonok viselkedésére való következtetésre” – írták.
Bibliográfiai adatok: Peterson JE, Dischler C, Longrich NR. 2013. Cranial pathologies of Distributions Provide Evidence for Head-Butting in Dome-Headed Dinosaurs (Pachycephalosauridae). PLoS ONE 8 (7): e68620; doi: 10.1371/journal.pone.0068620
.