← Vissza a szolgáltatások listájához
Arthrofibrosis (Stiff Knee Syndrome)
Az arthrofibrosis egy súlyos állapot, amely olyan térdízületeket érinthet, amelyek nemrég sérültek, megműtötték őket, vagy mindkettőt. A folyamat akkor kezdődik, amikor a sérülés és/vagy műtét okozta traumás inger hatására a térdben kiterjedt, belső hegszövet képződik. Ezt követi a térd ízületi tokjának (a térdet körülvevő burokszalag) zsugorodása és összehúzódása. Néha még az ízületen kívüli, közeli inak is megmerevednek. Ez a belső és külső feszülési folyamat addig a pontig folytatódhat, amíg a combcsont (combcsont) és a sípcsont (sípcsont) közötti mozgás erősen korlátozottá válik. Az érintett betegek tartósan elveszíthetik a térd teljes kiegyenesítésének és/vagy hajlításának képességét.
Általánosságban elmondható, hogy az arthrofibrózis kialakulásának valószínűsége nő a térdízületi sérülés súlyosságával, a kapcsolódó műtét kiterjedtségével és a térd későbbi mozgásképtelenségének időtartamával. Azonban nem mindenkinél alakul ki arthrofibrózis, aki súlyos térdsérülést szenved, vagy akinél súlyos műtétet hajtanak végre. Egyesek hajlamosabbak ennek a problémának a kialakulására, mint mások. Genetikai tényezők nyilvánvalóan hajlamosítanak egyes betegeket az arthrofibrózis kialakulására azáltal, hogy a sérülésre és/vagy műtétre adott válaszként hipertrófiás (túlzott) belső ízületi hegszövet képződése öröklődik. Az ilyen egyének gyakran elég szilárdan gyógyítják a sebészeti szalagjavításokat és transzplantációkat, de “túlzottan” gyógyulnak, és túlzott mennyiségű, nem kívánt rostos heg képződik a térdükben. Ez lényegében túlságosan stabillá teszi a térdüket, olyannyira, hogy az merevvé válik, és hiányzik belőle a megfelelő ízületi mozgás. Az ilyen “erős hegképzők” szó szerint kitölthetik az egész térdízületi üregüket vastag, kemény hegszövettel. Ez eltünteti az ízületen belüli összes normális nyitott teret, mindent összetapaszt, és gyakorlatilag “befagyasztja” az ízületet (innen a hagyományos “fagyott ízület” kifejezés).
A “érzékeny” térddel vagy alacsony fájdalomküszöbbel rendelkező betegeknél szintén nagyobb valószínűséggel alakul ki ez a probléma, mivel ők a legtöbbeknél nehezebben tudják használni és mozgatni a térdüket sérülés vagy műtét után. Az ízületi mozgás és használat hiánya arra készteti a térdet, hogy nagyobb mennyiségű és kevésbé rugalmas hegszövetet képezzen, mint amilyen egyébként lenne, és lehetővé teszi, hogy a viszonylag nem használt (és így nem megnyúlt) környező térdkapszula összehúzódjon és megszoruljon, majdnem úgy, mint a “zsugorfólia”. A merev, arthrofibrotikus térd nagyon nehéz probléma az ortopéd sebész és a gyógytornász számára. Általában a műtéti kezelés és a műtét utáni kezelés speciálisan megtervezett, intenzív protokollját igényli.
Az arthrofibrotikus térd hagyományos kezelési módszere, amely nem lazult fel agresszív nyújtással és fizikoterápiás gyakorlatokkal, az volt, hogy a beteget altatásba helyezték, majd szó szerint felbontották és széttépték a korlátozó, belső hegszövetet az ízületben, kényszerítve a térdet a teljes hajlításra és kiegyenesítésre. A sebész ezt megerőltető, kézi ízületi manipulációval éri el. Az eljárást ezért anesztéziás manipulációnak, vagy “M.U.A.-nak” nevezték el, és ma is elterjedt. Súlyosan lefagyott térd esetén rendkívül megterhelő manipulációs erőkre lehet szükség a hegszövet felszakításához és az ízület újbóli mozgatásához. Ez kockázatot jelent egy olyan beteg számára, aki már hosszabb ideje nem tud nagy súlyt helyezni a lábára, mivel a combcsont és a sípcsont jelentős mennyiségű csont ásványi anyagot (kalcium-foszfátot) veszíthetett, és ezáltal meggyengülhetett. Ez növeli annak az esélyét, hogy az ízületi manipuláció idején véletlenül combcsont- vagy sípcsonttörés következik be. Az évek során előszeretettel végeztem artroszkópos, belső sebészi hegeltávolítást, hogy a térd manipulálása előtt a lehető legtöbb korlátozó hegszövetet eltávolítsam. Ez a megközelítés nem csak nagyon kevés heget hagy az ízületen belül, hogy újra rendeződjön és megszilárduljon, de csökkenti a térd mozgatásához szükséges manipulációs erőt is, így csökkentve (de nem megszüntetve) a comb- vagy sípcsonttörés esélyét.