Sakk cím

A sakkmester általában olyan ügyes játékos, aki általában a legtöbb amatőrt legyőzi. A sakkozók körében a kifejezést gyakran rövidítik mesterre, a jelentés a szövegkörnyezetből egyértelmű.

A sakkvilágszervezet, a Fédération Internationale des Échecs (FIDE) megalakulásával a “nemzeti mester” címeknél magasabb rendű címeket hoztak létre. A FIDE 1950-ben létrehozta a “nagymester” és a “nemzetközi mester” címeket, amelyek követelményeit az évek során egyre inkább formalizálták. 1978-ban a FIDE létrehozta az alacsonyabb rangú “FIDE mester” címet.

A mester cím korai használataSzerkesztés

A feljegyzett sakkozás kezdeteitől kezdve, az első sakkszervezetek megalakulásáig a mester kifejezést nem hivatalosan alkalmazták, egyszerűen a népszerű elismerésről volt szó. Az erős játékosok játékukkal bizonyították erejüket, és szerezték meg a sakkmesterek informális hírnevét.

Amint a sakk a 19. század második felében egyre jobban elterjedt, a megnevezést szervezetek kezdték kiosztani. A kor egyik legrangosabb eseménye a DSB kongresszus volt, amelyet először a Deutscher Schachbund (Német Sakkszövetség) szervezett 1876-ban. A DSB szabványa a mester cím elnyeréséhez a Meisterdrittel volt, azaz a DSB-kongresszuson rendezett bemutatóversenyen a játszmák legalább egyharmadát meg kellett nyerni. A Hauptturnier vagy “tartalék” verseny győztese jogosult volt a következő kongresszus premier versenyén indulni, és esélyt kapott a Meisterdrittel elérésére.

FIDE címekSzerkesztés

• Nagymester (rövidítve GM, néha International Grandmaster vagy IGM) címet kapnak a világklasszis sakkmesterek. A világbajnok mellett a nagymester a legmagasabb cím, amit egy sakkozó elérhet. Mielőtt a FIDE odaítélné a címet egy játékosnak, a játékosnak egyszerre legalább 2500-as Elo sakkértékkel (lásd alább) és három kedvező eredménnyel (úgynevezett normával) kell rendelkeznie más nagymesterek részvételével zajló versenyeken, beleértve a pályázó országától eltérő országok versenyzőit is. Vannak más mérföldkövek is, amelyeket egy játékos elérhet a cím elnyeréséhez, mint például a junior világbajnokság megnyerése.
• Nemzetközi mester (rövidítve IM). A feltételek hasonlóak a GM-hez, de kevésbé igényesek. Az IM cím megszerzésének minimális minősítése 2400.
• FIDE mester (rövidítve FM). A FIDE Master cím megszerzésének szokásos módja, ha egy játékos legalább 2300-as FIDE minősítést ér el.
• Candidate Master (rövidítve CM). Hasonló az FM-hez, de legalább 2200-as FIDE minősítéssel.

A fent felsorolt címek mindegyike nyitott férfiak és nők számára. Külön, csak nőknek szóló címek is léteznek, mint például a Woman Grandmaster (WGM). Nona Gaprindashvili 1978-tól kezdődően sok nő is kiérdemelte a nem különálló GM címet.

A FIDE a döntőbírói és edzői címeket is kiosztja.

Nemzeti címekSzerkesztés

Egyes nemzeti sakkszövetségek olyan címeket osztanak ki, mint a “National Master” (NM). A nemzeti sakkszövetségek szabadon határozhatják meg az ilyen címekre vonatkozó előírásokat, amelyeket a FIDE nem ismer el. A különböző országokban a “mester” címek odaítélésének feltételei eltérőek, de általában olyan kritériumokon alapulnak, mint egy bizonyos besorolás elérése (általában 2200 Elo körül), az előírt számú versenyeredmény (“normák”) elérése egy bizonyos szinten, vagy az ország nemzeti bajnokságában való kiemelkedő szereplés. Egyes esetekben ez kiterjedhet a (például) prominens sakkigazgatóknak, üzleti mecénásoknak vagy politikusoknak odaítélt tiszteletbeli címekre is. A FIDE Mester (FM) cím 1978-as bevezetése óta egyes szövetségek, például Írország és Németország szövetségei megszüntették a nemzeti mester címek odaítélését, nyilvánvalóan elavultnak tekintve azokat.

Egyéni szövetségekSzerkesztés

SzovjetunióSzerkesztés

A Szovjetunióban a Mester címet a szövetségi kormány adományozta, és a Sportmester címhez kapcsolódott. Az első sakkozó, aki megkapta a címet, Peter Romanovszkij volt 1934-ben. A címre csak a szovjet sakkbajnokságban kiemelkedően szereplő játékosokat vették figyelembe, és összesen kevesebb mint 100 kitüntetést adtak át. E játékosok többsége a FIDE nemzetközi mester vagy nagymester címre is kvalifikálta magát.

Egyesült ÁllamokSzerkesztés

A USCF jelenleg egy nemzeti címet ad a 2200-as minősítés (mester) eléréséért:

.

Cím	Minősítés
Senior Master	2400
Life Master	2300
Mester	2200
Mesterjelölt	2000
1. kategória	1800
2. kategória	1600
3. kategória	1400
4. kategória	1200

ExpertEdit

.

USCF minősítési kategóriák

Kategória	Minősítési tartomány
Senior Master	2400 felett
National Master	Több mint 2200
Szakértő	2000-2199
A osztály	1800-1999
B osztály	1600-1799
C osztály	1400-1599
D osztály	1200-1399
E osztály	1000-1199
E osztály	1000-1199
F osztály	800-999
G osztály	600-799
H osztály	450-599
H osztály	450-599
G osztály. I	200-449
J osztály	200 alatt

A sakkszakértői címet az Egyesült Államok Sakkszövetsége (USCF) adja. A 2000 és 2199 közötti besorolású sakkozók kapják. Az ennél magasabb besorolású játékosok mesterek, míg az ennél alacsonyabb besorolású játékosok osztályozó játékosok. Körülbelül 50 000 sakkozó rendelkezik USCF minősítéssel, ebből körülbelül 2500 rendelkezik 2000-es vagy annál jobb minősítéssel. Így a sakkszakértők az USCF versenyeken induló sakkozók felső 5%-ába tartoznak. 2008 óta az USCF mesterjelölt címet is adományoz azoknak a játékosoknak, akik öt teljesítményalapú “normát” érnek el a versenyeken, és 2000 feletti minősítéssel is rendelkeznek. A mester címhez hasonlóan a mesterjelölt címek is élethossziglan járnak.

A sakkszakértői cím nem jár élethossziglan. Minden alkalommal, amikor egy versenysakkozó játszmát játszik, a minősítése a játszma kimenetelétől és az ellenfél erejétől függően emelkedik vagy csökken. Ha egy sakkszakértő minősítése 2000 alá csökken, többé nem sakkszakértő (bár megtartja a mesterjelölt címet, ha azt a fenti kritériumoknak megfelelően érdemelte ki). Ez ellentétben áll a FIDE által odaítélt nemzetközi címekkel, amelyek élethossziglan járnak. Az európai országokban nem használják a “szakértő” kifejezést. Ehelyett az ilyen szintű játékosokat “Candidate Master”-nek nevezik, bár a FIDE Candidate Master címhez általában magasabb minősítés szükséges (2200 FIDE).

Az Egyesült Államokban azonban lehetséges (és gyakori), hogy a játékosok olyan minősítéssel rendelkeznek, amely a “szakértő” kategóriába sorolja őket, miközben megtartják az “Life Master” vagy “National Master” címet. A “mester” címet az kaphatja meg, aki megfelel az USCF által meghatározott kritériumoknak, beleértve azt is, hogy egyszer 2200 feletti minősítést kapott. A FIDE FIDE mester, nemzetközi mester és nagymester címekhez hasonlóan a “mester” cím is élethossziglan jár. A 2200 alatti minősítéssel rendelkező, de a “National Master” vagy “Life Master” címet kiérdemelt játékosokat az USCF szerint továbbra is “mesternek” nevezik.

Az első USCF minősítési listát 1950 decemberében tették közzé. Ezen a listán a szakértők a 2100 és 2300 közötti besorolású játékosok, a mesterek pedig a 2300 és 2500 közötti besorolású játékosok voltak. Néhány éven belül azonban kiderült, hogy a minősítések gyorsan elszálltak. Ennek következtében a besorolásokat 100 ponttal csökkentették, így azóta a szakértőket 2000 és 2200 közé sorolták. 1960-ban az USCF elfogadta az új Elo minősítési rendszert, amely felváltotta az eredeti Harkness-rendszert. Ezt a rendszert azóta is folyamatosan kiigazítják, azzal az elsődleges céllal, hogy stabilizálják a minősítési rendszert az infláció és a defláció erőivel szemben, hogy egy sakkszakértő ma körülbelül ugyanolyan erős legyen, mint húsz vagy negyven évvel ezelőtt.

Az itt közölt információk Kanadában is érvényesek, a Kanadai Sakkszövetség (CFC) égisze alatt, azzal a különbséggel, hogy az E osztályba tartozik minden 1200 pont alatti besorolású játékos. Más nemzeti sakkszövetségekben is hasonló osztálymegkülönböztetések lehetnek érvényben.

MasterEdit

Az Egyesült Államok Sakkszövetsége (USCF) a Nemzeti Mester címet annak adja, aki eléri a 2200-as USCF minősítést, és a Senior Mester címet annak, aki eléri a 2400-as USCF minősítést, valamint bizonyos teljesítményalapú “normákat” a versenyjáték során. Az USCF a Life Master címet is odaítéli annak, aki élete során összesen 300 vagy annál több mérkőzésen 2200-as minősítéssel rendelkezik.

Az Egyesült Államokban a “National Master” cím élethossziglan jár, függetlenül attól, hogy a National Master minősítése később 2200 alá csökken-e. A “National Master” címet élethossziglan adományozzák. 2002 augusztusában ezt az álláspontot kodifikálta (miután a fennálló status quo-ként ismerték el) az USCF Policy Board egy indítvány elfogadásával, amely kimondja, hogy “Minden USCF-tag, akinek a versenyek utáni rendszeres értékelése 2200 vagy magasabb (közzétett vagy nem közzétett), jelentős sakkozási képességről tett tanúbizonyságot, és ezt azzal ismerik el, hogy automatikusan megkapja az élethosszig tartó National Master címet.”

Life MasterEdit

A Life Master az Egyesült Államok Sakkszövetsége (USCF) által odaítélt sakkozói cím. A cím elnyeréséhez legalább 300 USCF-értékelt versenysakkjátszmában 2200 feletti mesteri minősítéssel kell rendelkezni.

Az 1990-es években az USCF egy másik és bonyolultabb rendszer alapján is kiosztott egy “Life Master” címet, amely hasonló volt a FIDE “normarendszeréhez” a címek odaítélésében. A Life Master cím megszerzésének ezt a módszerét az USCF 1996. január 1-jén ismerte el hivatalosan. Az “osztálynorma” rendszert később megszüntették, és azokat a játékosokat, akik a 300 játszmás alapon szerezték vagy később kapták meg a címet, “Eredeti Életmestereknek” nevezték át. A gyakorlatban a megkülönböztetésre ritkán kerül sor. Az eredeti életmestereknek 300 meccset kellett játszaniuk mesterként anélkül, hogy a besorolásuk 2200 alá csökkent volna, különben a számolás kezdődött elölről.

Amint a cím neve is jelzi, ez a cím egy életen át megmarad, függetlenül a besorolás későbbi csökkenésétől. Így lehetséges, hogy egy 2100-as (vagy az alatti) USCF minősítéssel rendelkező játékos életre szóló mester legyen. Míg az “Original Life Masters” esetében ez nem szokatlan (mivel egy ilyen minősítési alsó határt csak maga az USCF csökkenthet), az Original Life Masters minősítési alsó határa 2200.

KanadaSzerkesztés

A Kanadai Sakkszövetség a National Master címet azoknak a játékosoknak ítéli oda, akik 2200-as nemzeti minősítést és három 2300-as vagy annál magasabb versenyeredményt (“normát”) érnek el. National Woman Master és National Candidate Master címeket is adományoz 2000-es minősítéssel és három 2100-as vagy annál magasabb normával.

AngliaSzerkesztés

Az Angol Sakkszövetség National Master címet adományoz azoknak a játékosoknak, akik elérik a 200-as vagy annál magasabb ECF minősítést (ami körülbelül 2250-es FIDE minősítésnek felel meg). A szövetség számos kisebb címeket is odaítél.

ÍrországSzerkesztés

1991-ig az Ír Sakkszövetség 15 játékosnak ítélte oda az Ír Nemzeti Mester címet. A cím azóta már nem használatos.

AusztráliaSzerkesztés

Az Ausztrál Mester címet 1959-ben vezették be, és az Ausztrál Sakkszövetség pontrendszer alapján ítélte oda, amelyben a játékosoknak 100 pontot kellett szerezniük a nagyobb versenyeken, például az Ausztrál Sakkbajnokságon és az állami bajnokságokon nyújtott teljesítményükből. Shaun Press ausztrál sakkozó és döntőbíró szerint a követelményeket valamikor az 1980-as években minősítésen alapuló rendszerre változtatták, de a címet nem tartották nagyra, és ma már nem adják ki.

Új-ZélandSzerkesztés

Az Új-Zélandi Sakkszövetség az Új-Zélandi Sakkbajnokságon és néhány más versenyen nyújtott teljesítmény alapján pontrendszer alapján adja ki a Nemzeti Mester címet. A Nemzeti Mester címhez 100 pont szükséges, a Mesterjelölt címhez pedig 40 pont. 2013. január 31-én 22 játékos rendelkezik Nemzeti Mester címmel, akiknek többsége FIDE-címmel is rendelkezik.