Regulation
A felsőbb vagy illetékes hatóság által előírt, a hatóság ellenőrzése alatt állók tevékenységére vonatkozó, a törvény erejével bíró rendszabály.
A rendeleteket a különböző szövetségi kormányhivatalok és ügynökségek bocsátják ki a Kongresszus által elfogadott jogszabályok szándékának megvalósítása érdekében. A gyakran “bürokráciának” nevezett közigazgatási ügynökségek számos különböző kormányzati funkciót látnak el, beleértve a szabályalkotást is. Az ezen ügynökségek által kiadott szabályokat rendeleteknek nevezik, és arra szolgálnak, hogy irányítsák az ügynökség által szabályozott személyek tevékenységét, valamint az ügynökség alkalmazottainak tevékenységét. A rendeletek a törvények egységes alkalmazásának biztosítását is szolgálják.
A közigazgatási ügynökségek a végrehajtó hatalmi ág részeként indultak, és a törvények és az elnök politikájának végrehajtására hivatottak. A Kongresszus azonban megtartja az elsődleges ellenőrzést a bürokrácia megszervezése felett, beleértve az ügynökségek létrehozására és megszüntetésére, valamint az ügynökségek személyi állományára vonatkozó elnöki kinevezések megerősítésére vonatkozó jogkört. A Kongresszus olyan közigazgatási ügynökségeket is létrehozott, amelyek a végrehajtó hatalmon kívül léteznek, és függetlenek az elnöki ellenőrzéstől. Franklin d. roosevelt elnök és az általa végrehajtott New Deal terv számos új közigazgatási ügynökséget hozott létre. Az évek során a közigazgatási ügynökségek a teljes szövetségi kormányzati struktúra egyre erőteljesebb résztvevőivé váltak, mivel a kongresszus és az elnök egyre több jogalkotási és végrehajtási feladatot ruházott rájuk. A közigazgatási ügynökségek számos igazságszolgáltatási funkcióért is felelősek lettek.
A közigazgatási ügynökségek igazságszolgáltatási és jogalkotási funkciói nem pontosan olyanok, mint a bíróságoké vagy a törvényhozásé, de hasonlóak. Mivel a rendeletek nem a jogalkotó munkája, elméletben nem rendelkeznek joghatással; a gyakorlatban azonban a rendeleteknek fontos hatásuk lehet a szabályozási tevékenységet érintő ügyek kimenetelének meghatározásában. A közigazgatási ügynökségekre ruházott jogalkotói hatáskör nagy része abból a tényből ered, hogy a kongresszus csak bizonyos határig mehet el a jogszabályok megalkotásában vagy az ügynökségek számára követendő iránymutatások meghatározásában. Az eleve homályos és nem minden olyan tényszerű helyzetre vonatkozó nyelvezet, amelyre alkalmazzák, valamint a politikai tényezők azt diktálják, hogy az ügynökségeknek sokat kell értelmezniük és dönteniük a jogszabályok végrehajtása során. Az értékpapírtörvények például megtiltják a bennfenteseknek, hogy a közérdek ellenében hasznot húzzanak, de a “közérdek” meghatározását az alkalmazandó közigazgatási ügynökségre, az Értékpapír- és Tőzsdebizottságra bízzák. Az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalnak, egy másik közigazgatási ügynökségnek a nem biztonságos élelmiszereket és a hatástalan gyógyszereket kell távol tartania a piactól, de további közigazgatási finomításra és értelmezésre van szükség ahhoz, hogy a hivatal meghatározhassa, mely termékek “nem biztonságosak” vagy “hatástalanok”. A Szövetségi Hírközlési Bizottságnak a műsorszórást szabályozó törvényeket kell értelmeznie; a Pénzügyminisztérium a belső adótörvénykönyvet értelmező rendeleteket ad ki; a Szövetségi Tartalékrendszer Kormányzótanácsa pedig a Szövetségi Tartalékbankok tevékenységét szabályozó rendeleteket ad ki. A számos más közigazgatási ügynökség és minisztérium azért alkot rendeleteket, hogy a saját jogterületükön egyértelműséget és iránymutatást nyújtson.
A közigazgatási ügynökségek többféle módon hajtják végre a jogszabályokat, többek között rendeleteket alkotnak annak érdekében, hogy megvalósítsák azt, amit az ügynökség a jogalkotói szándéknak vél. Az ügynökségek általában rendeletjavaslatokat fogalmaznak meg, majd szabályalkotási eljárást indítanak, amelyben az érdekelt felek tanúskodhatnak és észrevételeket tehetnek. Az ügynökség ezután kiad egy szabályt vagy irányelvet, amely a jövőbeni ügyekben ugyanúgy köti az ügynökséget, mint a törvényi szabályozás.
Az 1946. évi közigazgatási eljárási törvény, 5 U.S.C.A. § 551 et seq. és későbbi módosításai azt a célt szolgálják, hogy a közigazgatási ügynökségeket elszámoltathatóvá tegyék a szabályalkotásukért és más kormányzati funkcióikért. Számos eljárási követelményt írt elő, amelyek célja az ügynökségek közötti eljárások egységesebbé tétele volt. A közigazgatási szabályalkotási eljárásokban hivatalos meghallgatásokat kell tartani, az érdekelt feleknek lehetőséget kell adni arra, hogy észrevételt tegyenek a javasolt szabályokkal kapcsolatban, és az elfogadott hivatalos szabályokat közzé kell tenni a Federal Registerben. A Federal Registerben való közzétételt követően a rendeleteket ezt követően témakörök szerint rendezik a Code of Federal Regulationsban. Az igazgatási eljárási törvényt azonban kritika érte, mivel számos olyan kivételt tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az ügynökségek számára a mérlegelést abban a tekintetben, hogy szigorúan betartják-e a törvényben meghatározott irányelveket vagy sem. Az olyan szervezetek, mint az Amerikai Ügyvédi Kamara, az ilyen mérlegelési jogkörök megszüntetésén dolgoznak a közigazgatási ügynökségeknél.
További olvasmányok
Janosik, Robert J., szerk. 1987. Az amerikai igazságszolgáltatási rendszer enciklopédiája. Vol. II. New York: Scribner.