Mivel szemben stabil?
Az ionos és a kovalens kötés elég jól meg van magyarázva a MO-elméletben.
Nézd meg ezt a képet. Amikor két félig foglalt pályájú atom találkozik egymással, a pályák egy kötő (alsó) és egy antikötő pályát alkotnak. A félig foglalt pályák mindkét elektronja utána elfoglalja a kötő pályát.
A kovalens és ionos kötés közötti különbség a kezdeti obitáliák energiakülönbsége. Kis különbség kovalens kötéshez vezet (bal oldali kép) nagy különbség polarizált kötéshez/ionos kötéshez vezet(jobb oldali kép). Most az az érdekes: az alacsonyabb kezdeti orbitális és a kötési orbitális közötti energiakülönbség (a képen Delta E kovalens) annál kisebb lesz, minél nagyobb a kezdeti energiakülönbség.
A kémikusok tehát, amikor felbontanak egy kötést, minden egyes initális orbitálisra visszahelyeznek egy-egy elektront. A kovalens kötéseknél ez 2*Delta E kovalens az ionos kötéseknél ez a Delta E kovalens +(Delta E kovalens + Delta E initális).
Az ionos kötéseknél, bár a Delta E kovalens kisebb, a teljes energiatétel nagyobb.
Amikor a biológusok felbontanak egy kötést, csak a legkisebb energiakülönbséget veszik, tehát 2*Delta E kovalens mind az ionos, mind a kovalens kötések esetében. És az ionos kötéseknél a Delta E kovalens kisebb.
Miért nem veszik a kémikusok is a legkisebb energiakülönbséget?
Mert van valami, amit a fenti kép nem mutat. Ha mindkét elektront egy atomra helyezzük, akkor két iont kapunk. (az egyik atomnak egy elektronnal több van, mint eredetileg, a másiknak egy elektronnal kevesebb.) Ahhoz, hogy ez a két elektron szétváljon, további energia szükséges a couloumb vonzás leküzdéséhez.
A biológusok egy kötést akkor tekintenek megszakítottnak, ha vizes oldatban különálló részekké válnak. Tehát az ionok profitálnak a víz összes ionstabilizáló hatásából, és nem is nagyon távolodnak el egymástól. A kémikusok két nem kölcsönhatásban lévő részecskét tekintenek megszakított kötésnek (pontosabban a kötésbontási entalpie-t határozzák meg). Az ionok esetében ez azt jelenti, hogy végtelenül távol vannak egymástól és nem lépnek kölcsönhatásba semmi mással, tehát gázfázisban.
Minden alapállapotú molekula (még a CsF is) számára gázfázisban ez a couloumb energia egyszerűen túl sok. Egy bizonyos ponton az elektron visszacsapódik és két gyököt képez.