A riboflavinnal és UVA-fénnyel végzett szaruhártya kollagén keresztkötés (CXL) az egyetlen olyan módszer, amely a keratoconus progressziójának megállítására szolgál. Spoerl és munkatársai elsőként számoltak be a keresztkötés alkalmazásáról a szaruhártya stabilizálására. Az utóbbi években ez az egyik legkedveltebb módszer a stromális instabilitás célzott kezelésére. Világszerte népszerű kezelés, és az ezt a lehetőséget kínáló különböző központokban kínálják. A CXL legfontosabb eredménye a donoros keratoplasztika szükségességének várható csökkenése. Saját tanulmányunk és számos más tanulmány a CXL elvégzése után akár 12 hónapig tartó eredményekről számolt be. A hosszabb követési időre vonatkozó tanulmányok azonban kevesen vannak. Még ezek is kis csoportokra vonatkozó eredményekről számolnak be, amelyeket a kezelést követően 4-6 évig követtek nyomon. A hosszú távú adatokat tartalmazó tanulmányokat a szaruhártya hámjának lekaparásával végezték, ezért ez az értekezés a hám lekaparásával végzett tanulmányokra korlátozódik.
A vizuális javulás általában 3 hónappal a kezelés után kezdődik. A korai posztoperatív fázisban átmeneti látáscsökkenés figyelhető meg. Ennek oka a konfokális mikroszkópiával a szemek 100%-ában kimutatható stromaödéma. Az átlagos látásjavulás 1 és 2 Snellen-vonal között van a kezelés után 1-4 évvel. Ezt az elmúlt 5 év nem publikált eredményei is alátámasztják. A topográfia folyamatos, kisebb mértékű változását is megfigyeltük a betegeknél az idő múlásával . A javuló korrigálatlan látásélesség részben a gömb és a szférikus ekvivalens csökkenésével magyarázható. A látásélesség javulásáért a korai posztoperatív fázisban az aberrometrián észlelt kóma csökkenése is felelős. Ez az értékcsökkenés 36-48 hónapig fennmaradt.
Egy beteg egyik szemén 31 hónap alatt megfigyelt szekvenciális topográfiai változások. Figyeljük meg a kúp általános ellaposodását és a meredekebb területek zsugorodását. Figyelje meg a Best fit gömb, valamint a Sim K értékek változását is. (a) a kiinduláskor (b) 8 hónapos korban (c) 20 hónapos korban és (d) 31 hónappal a keresztkötés után
Raiskup-Wolf és munkatársai egy nem kontrollált retrospektív vizsgálatban kimutatták, hogy a laposodás folyamata évekig tart: Egy nagy betegcsoportot (272 beteg 480 szemét) 6 évig követtek, és a keratoconus progressziójának megálltáról és a látásélesség jelentős javulásáról számoltak be. A keratoconos szaruhártya hosszú távú, jelentős mellékhatások nélküli stabilizálódását is kimutatták 44 szem esetében a CXL-t követő 48 hónapig, amelyet szintén az átlagos K-érték 2 dioptriával való csökkenése és a megfigyelési időszak alatt a korrigálatlan látásélesség (UCVA) és a legjobb korrigált látásélesség (BCVA) fokozatosan növekvő javulása kísért. Ezen értékek statisztikai szignifikanciája 36 és 48 hónapos követés után is fennmaradt .
1. táblázat
A standard Cross-Linking eljárást alkalmazó néhány klinikai vizsgálat eredményei
A klinikai értékelés szent grálja, a randomizált klinikai vizsgálatok (RCT) egyéves követésig közöltek adatokat. Ezek is a keratoconus megállását mutatták a látásélesség és a keratometriai értékek javulásával együtt.
A melbourne-i vizsgálatban, amelyet 49 beteg bevonásával végeztek, statisztikailag szignifikáns különbséget figyeltek meg a kontroll és a kezelt csoport között a BCVA és a K-értékek tekintetében a CXL-t követő 12 hónapig. Nemrégiben egy másik csoport publikált egy RCT-t, amely a keratoconus és a szaruhártya ectasia kezelésére szolgáló CXL utáni egyéves eredményekről számolt be.
A CXL utáni látásvesztés kockázati tényezőinek a 35 év feletti életkort, a beavatkozás előtti 20/25-ös vagy jobb korrigált látásélességet és az 58D-nél nagyobb K-értéket tekintették. Nem publikált adatainkban 3 betegnél figyeltük meg a progresszió kezdeti megállását a kezelést követő 24 hónapig, majd később progresszió következett be (a Max K-érték több mint 0,5D-vel történő növekedése). Nem tudunk okot találni erre a sajátos helyzetre. Az e 3 szemen elvégzett ismételt CXL megakadályozta a további progressziót az ismételt CXL után 24 hónappal.
A beszámolók szerint az eljárás biztonságos és súlyos szövődmények nélküli. Fertőző keratitiszről és szaruhártya-olvadásról számoltak be. Valószínű azonban, hogy a fertőzést vagy olvadást okozó mikrobiális ágensekkel való érintkezés a hám gyógyulási fázisában történhet, és nem közvetlenül magának az eljárásnak tulajdonítható.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok fényében tehát elmondható, hogy a CXL biztonságos eljárás, amely sikeresen megállítja a keratoconust. Ajánlatos ezt az eljárást progresszív keratoconusban szenvedő betegeknél elvégezni. A fiatalabb betegek általában agresszívabb lefolyásúak, ezért nekik is fel kell ajánlani ezt az eljárást. Ez már nem tekinthető választható eljárásnak.