2. Betegek bemutatása
Az alábbiakban három testvér esetét foglaljuk össze, akik egyszerre jelentek meg a PICU-n különböző klinikai tünetekkel, amelyek a kezdetben organofoszfát-mérgezésre gyanakodtak. Mindhárom beteg eredetileg egy kiskutya fürdetésére használt ismeretlen anyagnak volt kitéve. Az expozíciót követően, amely magában foglalta mind a helyi érintkezést, mind a lenyelést, kezdetben egy külső egészségügyi intézménybe kerültek. Nem ismert, hogy mennyi anyagot találtak az expozíció helyszínén. Miután a helyi tűzoltóság mintát vett a trambulinon talált anyagból, az ismeretlen anyag sürgős elemzése során permetrinként azonosították. Ezt követően a betegeknél akut permetrin-mérgezést diagnosztizáltak.
A 1. beteg egy ötéves, korábban egészséges lány, aki testvéreivel együtt egy kiskutyát fürdetett, az ismeretlen vegyszert egy trambulinra öntötték, majd játszottak vele, és valószínűleg lenyeltek belőle valamennyit. Nyolc órával a feltételezett lenyelést követően egy külső sürgősségi osztályon (ED) jelentkezett fokozott könnyezés, nyálzás, hörghurut, hányás, gyomorgörcsök, valamint jelentős légzésdepresszió és megváltozott mentális állapot tüneteivel. Intubálták, újraélesztették és két adag 1 mg atropint adtak neki, majd átszállították intézményünk PICU-jára. A felvételkor a túlzott váladékozás és a tűhegyes pupillák tünetei jelentkeztek. Ezért további két adag 1 mg atropint adtak neki, terápiás válasz nélkül. A beteg továbbra is kómában volt, és nem reagált az antikolinerg kezelésre; ezért az expozíció helyén talált vegyszert sürgősséggel elemezték, és megállapították, hogy permetrin volt, és nem organofoszfát, ahogyan eredetileg gyanították.
A meglévő irodalmat áttekintették, ismét felvették a kapcsolatot a mérgezéselhárítással, és a további kezelést elsősorban támogató kezelésként vitatták meg. Folyamatos ágy melletti elektroenkefalogram (EEG) monitorozást végeztek, mivel a permetrin szubklinikus status epilepticust okozhat. Ezt követően benzodiazepin-terápiát kezdtek. A beteg egy hétig kómában és gépi lélegeztetésen maradt, gyenge mély ínreflexekkel, izomgyengeséggel, tűhegyes pupillákkal, fokozott váladékképződéssel és hasmenéssel, valamint emelkedett testhőmérséklettel. A fej komputertomográfiás (CT) és mágneses rezonanciás (MRI) vizsgálatok negatívak voltak. Gabapentint kezdtek adni neki a lehetséges paresztézia miatt, ami ismert társulás a permetrin toxicitással. Nyolc nap múlva a beteget extubálták, miután javult a reakcióképessége, normális pupillák és csökkent a váladékképződés.
A 2. beteg egy hatéves nő, hasonló expozíciós anamnézissel. Mivel ez a beteg rokona volt az 1. betegnek, a diagnózist ismét a fő panasz és a jelenlegi betegség kórelőzménye alapján állították fel, permetrin lenyelésének gyanúja alapján. A kezdeti tünetek nem voltak olyan súlyosak, mint a nővérénél, és nem volt szükség intubálásra a külső sürgősségi osztályon. Kapott egy adag atropint, és megfigyelésre átszállították a PICU-ra. Néhány óra múlva mentális állapota romlott, és intubálták, hogy megvédjék légútjait a túlzott váladékképződéstől. Az 1. betegtől eltérően az aspirációs pneumonitis és a kóros motoros mozgások jeleit is mutatta. Lefolyása egyébként hasonló volt, magas lázzal, tűhegyes pupillákkal, megváltozott mentális állapottal, izomgyengeséggel, bőséges váladékozással és hasmenéssel. Mozgásai véletlenszerűek, céltalanok voltak, és a szedáció ellenére nagyon nehezen voltak kontrollálhatók. Reagált a pancuronium alacsony, defaszkikáló dózisára, és mozgása javult. Az intenzív osztályon azonban ő volt a leghosszabb, és 12 napig gépi lélegeztetésben maradt.
A 3. beteg egy nyolcéves lány, aki ugyanazt a vegyszert nyelte le, mint a korábban bemutatott két testvér. A lenyelt vegyi anyagból a helyi tűzoltóság ismét mintát vett, majd megvizsgálta és permetrinként azonosította. Ez a beteg azonban valószínűleg nem volt olyan mértékű expozíciónak kitéve, mint a testvérei, mivel megpróbálta lemosni a permetrint a kiskutyáról, miután a többi testvér leöntötte azt. A gyanú szerint ez a beteg kevesebbet vett be, mint a testvérei, mivel hányás és gyomorgörcsök tünetei jelentkeztek nála. A kórházban töltött teljes tartózkodási ideje két nap volt, ebből egy napot az intenzív osztályon töltött. Soha nem mutatott központi idegrendszeri hatásokat, pupillaváltozást vagy fokozott váladékképződést. Laboratóriumi adatai a normális határértékeken belül voltak. A kiskutya, sajnos, a jelentések szerint ebbe az expozícióba halt bele.