ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK
Egy egyszerű, nem invazív módszert írunk le a hólyagürítésre és az esetlegesen jelenlévő divertikulumok részleges leürítésére. Ez a módszer a fizioterápiában alkalmazott testhelyzeti drénezésen alapul, de az urológiai standard szövegek egyike sem említi (2005-ös állapot szerint). A b) módszerhez mindössze két lapos konyhai zsámolyra vagy egy miniatűr asztalra volt szükség. Az 1. szakaszt lásd az 1. ábrán.
Sémadiagram: Az 1. szakasz térdelve, 2 kb. 18 hüvelyk magas konyhai zsámoly vagy egy miniatűr asztal használatával; Az 1 literes műanyag poharat egy acélgyűrűben tartják, ezután a 2i szakaszhoz a 3 hüvelykes rést nullára zárják.
Egy 1 literes műanyag pohárra volt szükség, kb. 4½ hüvelyk felső átmérővel.
A 2. szakaszhoz a 3 hüvelykes rést bezárták. A 3. szakaszhoz egy gumiból készült félhold alakút használtak. A 2. ábra a hólyag régióját mutatja az alapvető előzetes “normális” vizelés után, de a fő vízelvezetési eljárás megkezdése előtt. A 3. ábra a teljes eljárás utáni végeredményt mutatja.
Ultrahangvizsgálat a nem invazív drénezési eljárás előtt, A hólyag mögött egy nagy (már meglévő) diverticulum található, a függőleges pontok egymástól 1 cm távolságra vannak (a teljes skála hossza 22 cm), A vízelvezető eljárás 1. lépése előtt a hólyag térfogata V = ½ (abc) segítségével 350 ml volt, egy “normális” vizelés után
A noninvazív vízelvezető eljárás 3. lépése után; Vegye észre, hogy a hólyag sokkal kisebb. A hólyag fekete zóna a zöld jelölőpont közelében, A hólyag hozzávetőleges térfogata V = ½ (abc) 60 ml volt a teljes eljárás után
A hólyag térfogata meglehetősen változó, mivel függ attól, hogy mikor és mennyi folyadékot ittunk, milyen étrendet fogyasztottunk (pl.pl. hány % gyümölcs volt benne), milyen mennyiségű ételt ettek és mikor, mennyi idő telt el az utolsó vizelés és az utolsó székletürítés (bélürítés) óta, mennyire telt meg a bél, és mennyi folyadékot veszítettek más módon (izzadással és légzéssel, az éghajlattól és az aktivitástól függően). Ezek a tényezők nem könnyen ellenőrizhetők az ilyen típusú vizsgálatok során. Ezen okok miatt nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani az 1. táblázat 1. oszlopában szereplő szórásértékeknek. A 2. oszlop értékei jobban el vannak szigetelve ezektől a tényezőktől.
1. táblázat
Teljes ürített térfogat és maradék hólyagmennyiség
| Teljes vizeletmennyiség ml-ben, mérőedénnyel mérve | Húgyhólyag maradék térfogata mL-ben, ultrahanggal mérve |
|---|---|
| 850 | 64 |
| 800 | 24 |
| 650 | 45 |
| 670 | 44 |
| 700 | 21 |
| 950 | 40 |
| 730 | 79 |
| 800 | 45 |
| 780 | 31 |
| 600 | 38 |
| átlag = 753 | átlag. = 43 |
| Standard eltérés = 312 | Standard eltérés = 18 |
A fenti tényezők egy részének csökkentése és némi egységesség elérése érdekében, a következő rendszert követtük ennél a táblázatnál:
A méréseket (egymást követő napokon) a páciens reggeli felkelése után azonnal elvégezték, nem pedig a nap folyamán később. Előzetes “normális” vizelésre nem került sor (csak e mérések céljából).
A módszer 1. szakasza után a következő szakaszok folytatása előtt egy lefolyást végeztek (de vizelést nem végeztek vele együtt). A páciens általában magas gyümölcstartalmú étrendet fogyaszt (ami segíti ezt a módszert), és az előző estéken egy banánt evett, hogy ez az egestion megvalósítható legyen. {Megjegyzés: A módszer előtt (vagy közben, a módszer megszakításával) történő ürítés teljesebb és ezért egyenletesebb hólyagürítést eredményez, mintha a bél tele vagy részben tele van.}
Az 1. táblázatot úgy készítettük, hogy a beteg teljesen ellazult – azaz nem próbálta a detrusorizom összehúzódásával üríteni a hólyagot.
A fenti összes reggeli ürített mennyiség meglehetősen magas, mivel az alany (szokás szerint) hideg szobában aludt, ami növeli a vizeletmennyiséget.