PMC

ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK

Egy egyszerű, nem invazív módszert írunk le a hólyagürítésre és az esetlegesen jelenlévő divertikulumok részleges leürítésére. Ez a módszer a fizioterápiában alkalmazott testhelyzeti drénezésen alapul, de az urológiai standard szövegek egyike sem említi (2005-ös állapot szerint). A b) módszerhez mindössze két lapos konyhai zsámolyra vagy egy miniatűr asztalra volt szükség. Az 1. szakaszt lásd az 1. ábrán.

Sémadiagram: Az 1. szakasz térdelve, 2 kb. 18 hüvelyk magas konyhai zsámoly vagy egy miniatűr asztal használatával; Az 1 literes műanyag poharat egy acélgyűrűben tartják, ezután a 2i szakaszhoz a 3 hüvelykes rést nullára zárják.

Egy 1 literes műanyag pohárra volt szükség, kb. 4½ hüvelyk felső átmérővel.

A 2. szakaszhoz a 3 hüvelykes rést bezárták. A 3. szakaszhoz egy gumiból készült félhold alakút használtak. A 2. ábra a hólyag régióját mutatja az alapvető előzetes “normális” vizelés után, de a fő vízelvezetési eljárás megkezdése előtt. A 3. ábra a teljes eljárás utáni végeredményt mutatja.

Ultrahangvizsgálat a nem invazív drénezési eljárás előtt, A hólyag mögött egy nagy (már meglévő) diverticulum található, a függőleges pontok egymástól 1 cm távolságra vannak (a teljes skála hossza 22 cm), A vízelvezető eljárás 1. lépése előtt a hólyag térfogata V = ½ (abc) segítségével 350 ml volt, egy “normális” vizelés után

A noninvazív vízelvezető eljárás 3. lépése után; Vegye észre, hogy a hólyag sokkal kisebb. A hólyag fekete zóna a zöld jelölőpont közelében, A hólyag hozzávetőleges térfogata V = ½ (abc) 60 ml volt a teljes eljárás után

A hólyag térfogata meglehetősen változó, mivel függ attól, hogy mikor és mennyi folyadékot ittunk, milyen étrendet fogyasztottunk (pl.pl. hány % gyümölcs volt benne), milyen mennyiségű ételt ettek és mikor, mennyi idő telt el az utolsó vizelés és az utolsó székletürítés (bélürítés) óta, mennyire telt meg a bél, és mennyi folyadékot veszítettek más módon (izzadással és légzéssel, az éghajlattól és az aktivitástól függően). Ezek a tényezők nem könnyen ellenőrizhetők az ilyen típusú vizsgálatok során. Ezen okok miatt nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani az 1. táblázat 1. oszlopában szereplő szórásértékeknek. A 2. oszlop értékei jobban el vannak szigetelve ezektől a tényezőktől.

1. táblázat

Teljes ürített térfogat és maradék hólyagmennyiség

Teljes vizeletmennyiség ml-ben, mérőedénnyel mérve Húgyhólyag maradék térfogata mL-ben, ultrahanggal mérve
850 64
800 24
650 45
670 44
700 21
950 40
730 79
800 45
780 31
600 38
átlag = 753 átlag. = 43
Standard eltérés = 312 Standard eltérés = 18

A fenti tényezők egy részének csökkentése és némi egységesség elérése érdekében, a következő rendszert követtük ennél a táblázatnál:

A méréseket (egymást követő napokon) a páciens reggeli felkelése után azonnal elvégezték, nem pedig a nap folyamán később. Előzetes “normális” vizelésre nem került sor (csak e mérések céljából).

A módszer 1. szakasza után a következő szakaszok folytatása előtt egy lefolyást végeztek (de vizelést nem végeztek vele együtt). A páciens általában magas gyümölcstartalmú étrendet fogyaszt (ami segíti ezt a módszert), és az előző estéken egy banánt evett, hogy ez az egestion megvalósítható legyen. {Megjegyzés: A módszer előtt (vagy közben, a módszer megszakításával) történő ürítés teljesebb és ezért egyenletesebb hólyagürítést eredményez, mintha a bél tele vagy részben tele van.}

Az 1. táblázatot úgy készítettük, hogy a beteg teljesen ellazult – azaz nem próbálta a detrusorizom összehúzódásával üríteni a hólyagot.

A fenti összes reggeli ürített mennyiség meglehetősen magas, mivel az alany (szokás szerint) hideg szobában aludt, ami növeli a vizeletmennyiséget.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.