James Cash Penney (1875-1971) apja farmján született a Missouri állambeli Hamiltonban, 12 gyermek közül hetedikként. Szigorú, örömtelen családban nőtt fel. Apja, aki farmer volt, a primitív baptisták néven ismert fundamentalista szekta fizetetlen prédikátoraként szolgált. Nyolcéves korára James Penney kénytelen volt pénzt keresni, hogy megvehesse a saját ruháit. Szülei így tanították meg neki a pénz és az önállóság értékét.
Penney gyermekkora és korai felnőtt élete egészen átlagosnak tűnt. Elvégezte a középiskolát, és többnyire bolti eladói állásokban dolgozott. Penney egészségügyi okokból Coloradóba költözött, és az élete megváltozott. Hamarosan T. M. Callahan, a Golden Rule Mercantile Company üzletlánc tulajdonosa alkalmazta – egy olyan cég, amelyet Penney később felvásárolt és a sajátjává tett.
A Callahan üzletben dolgozva Penney saját üzletlánc működtetéséről kezdett álmodozni, amely azon az elképzelésen alapult, hogy társ-tulajdonosok lesznek, akik minden nyereségből részesednek. Ráadásul megnősült, és úgy találta, hogy az egészségesebb környezetben való élet serkentette céljait, ambícióit és fantáziáját. 1902-ben Penney tulajdonosa lett első üzletének, a Golden Rule üzletlánc egyik üzletének; éjjel-nappal dolgozott ennek a kemmereri (Wyoming) üzletnek a sikeréért, amely reggel 7 órakor nyitott és este 9 és 10 óra között zárt. Penney heti hat napot dolgozott, vasárnap pedig fél napot.
Munkája és az üzlet folyamatos bővítésére irányuló érzéke – több üzlettel és csomagküldő katalógussal – monumentális országos terjeszkedéshez vezetett az 1920-as években. A J.C. Penney 1927-re 1000 üzletet nyitott az Egyesült Államokban. Penney tudta, hogy ilyen széles körű terjeszkedés mellett nem tudja ellenőrizni a sok üzlet napi működését. Úgy döntött, hogy a siker lehetőségei csak akkor válhatnak valóra, ha másokra ruházza a felelősséget, és ha bízik az általa felvett emberekben. Ez a hit és az üzletvezetőkkel kötött pénzügyi megállapodásai mélységesen jól működtek. Az egyes üzletvezetők az üzletek nyereségének egyharmadából részesültek. A nyereség megosztása az üzletvezetőkkel Penney saját megítélése szerint az üzleti siker motiváló tényezője volt.
Az üzletvezetőkkel kötött nyereségmegosztási megállapodás miatt J.C. Penney-t “az ezer társas embernek” nevezték, és Penney ezt a kifejezést használta önéletrajzában. Könyvében Penney ezt írta: “Az etikai eszközök, amelyekkel üzlettársaim és én pénzt kerestünk, fontosabbak, mint az a tény, hogy üzleti sikert értünk el.”
Későbbi életében Penney, akinek most már megvoltak az anyagi lehetőségei arra, hogy azt tegyen, amit akar, szarvasmarha-farmot üzemeltetett, jótékonysági és vallási törekvésekbe kapcsolódott be, és gyakori nyilvános beszédeket tartott. Hírnévre és vagyonra való emelkedése az 1929-es tőzsdei összeomlással összeomlott – 56 éves korában 7 millió dollár adóssága volt. A rendkívül motivált Penney azonban, aki még mindig erőteljes és elszánt volt, kölcsönt vett fel, és hamarosan visszaszerezte kiskereskedelmi birodalma irányítását. Önéletrajzában azt írta, hogy minden üzleti sikere “az aranyszabály betartásán, az Istenbe és a hazába vetett hiten alapult.”
A korai egészségügyi problémák ellenére J. C. Penney 95 éves koráig élt. 1971-ben halt meg.
Sz: További olvasnivalók
Beasley, Norman. Main Street Merchant: A J.C. Penney Company története. New York: Whittlesey House, 1948.
Curry, Mary E. Creating an American Institution: The Merchandising Genius of J.C. Penney. New York: Garland Publishing, 1993.
Encyclopedia of World Biography. Detroit: The Gale Group, 1998, s.v. “J.C. Penney.”
Penney, James Cash. Ötven év az Aranyszabályokkal. New York: Harper Bros, 1950.
Plumb, Beatrice. J. C. Penney: Kereskedő herceg. Minneapolis, MN: TS Dennison, 1963.
Az etikai eszközök, amelyekkel az üzlettársaim és én pénzt kerestünk, fontosabbak, mint az a tény, hogy üzleti sikereket értünk el.
J.C. Penney