A pajzsmirigy fizikális vizsgálata hasznos a klinikus számára, mivel segít az anatómiai patológiával kapcsolatos differenciáldiagnózisok leszűkítésében. A pajzsmirigy termeli a pajzsmirigyhormonokat, amelyek az egész szervezetben a homeosztázis fenntartását szolgálják, elsősorban a sejtanyagcsere serkentésével. A pajzsmirigy elhelyezkedésének és működésének ismerete elengedhetetlen a gyakran előforduló, a pajzsmirigy hibás működésével összefüggő kórképek diagnosztizálásához. Ennek a mirigynek a vizsgálatát szisztematikusan kell elvégezni, és ez a videó részletesen bemutatja ennek a fizikális vizsgálatnak a lépéseit.
A pajzsmirigy vizsgálatának első lépése a pajzsmirigy helyes elhelyezkedése és működésének megértése, ezért a lépések bemutatása előtt röviden tekintsük át a pajzsmirigy anatómiáját és élettanát.
A pajzsmirigy a nyakon, a légcső előtt, a nyakszirtcsonti porc és a szuprasternális bevágás között helyezkedik el. Egy jobb és egy bal lebenyből áll, amelyeket egy isthmusz köt össze. Az isthmusz a második, harmadik és negyedik légcsőgyűrűt fedi, a lebenyek pedig hátrafelé a légcső és a nyelőcső oldala körül íveltek.
A normális mirigy súlya 10-25 g, és általában szemrevételezéssel nem látható, gyakran nehezen tapintható. Ezzel szemben a golyva, azaz a megnagyobbodott pajzsmirigy látható és tapintható. A golyva méretének megítélésén kívül meg kell tapintani a golyva alakját, mozgékonyságát, állagát és érzékenységét is. A normális pajzsmirigy puha, sima, szimmetrikus és nem érzékeny, nyeléskor enyhén felfelé csúszik. A puha, sima pajzsmirigy szimmetrikus megnagyobbodása jódhiány vagy két autoimmun betegség valamelyikének következtében kialakuló endémiás pajzsmirigy alulműködésre utal: Grave-kór vagy Hashimoto-thyreoiditis A pajzsmirigy érzékenysége az utóbbi két állapothoz társulhat.
Meg kell jegyezni, hogy a golyva lehet euthyreoid, ami normális pajzsmirigyhormonszintet jelez, hyperthyreoid vagy hypothyreoid. A hyperthyreosis vagy hypothyreosis azonban ritkán jelentkezik önmagában tapintható golyva formájában. Ezért a pajzsmirigybetegség diagnosztizálásához az ezen állapotokhoz társuló tünetek és fizikális vizsgálati leletek részletes ismerete szükséges.
A golyva mellett a pajzsmirigy csomók is tapinthatók. Ezek gyakoriak és általában véletlenszerűek. Azonban 10%-ukról kiderül, hogy rosszindulatúak. Lehetnek egy- vagy többszörösek, és leggyakrabban szilárdak és nem érzékenyek.
Most, hogy már van elképzelése a pajzsmirigy felépítéséről és működéséről, tekintsük át a vizsgálat és tapintás lépéseinek sorrendjét e létfontosságú szerv alapos értékeléséhez. A vizsgálat előtt a beteg szeme láttára fertőtlenítő oldattal alaposan fertőtlenítse kezét. Röviden ismertesse az elvégzendő eljárást.
Kezdje a vizsgálattal. Kérje meg a beteget, hogy döntse kissé hátra a fejét, és óvatosan vizsgálja meg a nyak elülső részét. Ha látható, a pajzsmirigy a cricoid porc között jelenik meg, amely közvetlenül a pajzsmirigy porcának az ádámcsutkának is nevezett kiemelkedése alatt fekszik, és a szegycsont és a kulcscsontok felső végének találkozásánál lévő középvonalbeli mélyedés által jelzett szegycsont feletti bevágás között. Ellenőrizze a szimmetriát, a diffúz duzzanatot és a nyilvánvaló csomókat.
Adjon a betegnek egy csésze vizet, és kérje meg, hogy igyon egy kortyot és nyelje le. Figyelje meg, ahogy a nyakszirtporc, a pajzsmirigyporc és a pajzsmirigy fel-le mozog. Ezután folytassa a tapintást. Ezt hagyományosan a beteg mögött állva végzik. Nyúljon körbe mindkét kezével, és ujjaival azonosítsa a tájékozódási pontokat fentről lefelé. Kezdje a mozgékony nyelvcsont tapintásával közvetlenül az állkapocs alatt. Lefelé haladva tapintsa meg a pajzsmirigyporcot a felső bevágással, majd a nyakszirtporcot. Lejjebb a légcsőgyűrűket, végül pedig a szuprasternális bevágást fogja érezni.
A tájékozódási pontok azonosítása után helyezze mutatóujjait közvetlenül a gyűrűs porc alá. Kérje meg a beteget, hogy vegyen még egy korty vizet és nyeljen, mint korábban, és tapintsa ki az ujjbegyei alatt felemelkedő pajzsmirigy-isthmuszt. Az isthmusz nem mindig tapintható, de ha igen, tapintsa meg a méretét, alakját és konzisztenciáját. Figyelje meg az esetleges csomósodást vagy érzékenységet is. Végül tapintsa meg a pajzsmirigy lebenyeket. Jobb keze ujjaival óvatosan mozgassa a légcsövet balra, és tapintsa ki a jobb lebenyt a légcső és a szegycsonti izom közötti térben. Hasonlóképpen vizsgálja meg a bal lebenyt. Ha göböt észlel, a sztetoszkópot az oldalsó lebenyek fölé helyezve hallgassa meg, hogy hallható-e zörej. Ha bruit van jelen, az nagy valószínűséggel pajzsmirigy túlműködésre utal.
Az imént látta JoVE bemutatóját az átfogó pajzsmirigy-vizsgálatról. Most már meg kell értenie a pajzsmirigy anatómiai elhelyezkedését, a strúma megjelenési formáját, azt, hogy mire kell figyelni a vizsgálat során, és végül a pajzsmirigy tapintását segítő tájékozódási pontokat.
Ne feledje, hogy a golyva és a csomók nem ritkák. Észlelésük azonban mindig további kivizsgálásra kell, hogy késztessen a pajzsmirigy túl- és alulműködéssel járó szisztémás tünetek és tünetek tekintetében. Mint mindig, köszönjük a figyelmet!