A külső mell a mellbimbóból és az emlőbimbóból áll. A mellbimbó hegye több lyuknyílást tartalmaz, amelyeken keresztül a tej a szoptatás során átfolyik. Az areola a mellbimbó körüli pigmentált terület. Montgomery-mirigyek borítják, amelyek olajat választanak ki a mellbimbó és az areola kenésére.
A női mellek elsődleges funkciója a tejtermelés a csecsemő táplálása érdekében, ezt a folyamatot nevezzük laktációnak. A mellek, amelyek elsősorban zsírszövetből állnak, tejtermelő mirigyeket, úgynevezett lebenyeket is tartalmaznak. A lebenyeket tejcsatornáknak nevezett csőhálózat köti össze a mellbimbóval. A mellek a véráramból eltávolított vízből és tápanyagokból állítják elő a tejet. A tej a lebenyekben tárolódik, amíg az oxitocin hormon jelzi a lebenyekben lévő apró izmoknak, hogy húzódjanak össze, és nyomják ki a tejet a csatornákon keresztül. Ezt a folyamatot leengedési reflexnek vagy tejkilökődési reflexnek nevezik.
A csecsemők ugyan természetes szopási reflexszel születnek, mégis meg kell tanulniuk a szoptatást. A szoptatás során fontos, hogy a csecsemő fenntartsa a megfelelő száj-nyílás elhelyezést; ez biztosítja, hogy a baba megfelelő mennyiségű tejet kapjon, és a szoptatás élménye sikeres legyen. A megfelelő befogási pozíció az, ha a mellbimbó messze a csecsemő szájának hátsó részén helyezkedik el, majdnem ott, ahol a kemény szájpadlás a lágy szájpadlással találkozik. Ha a baba csak a mellbimbó hegyét szopja, vagy nincs elég mellszövet a szájában, az az anya fájó, vagy repedezett mellbimbóját okozhatja.