Eredmények
A kiválasztott betegcsoportból csak 94 beteg (81,0%) felelt meg a vizsgálati időszak alatt a befogadási kritériumoknak. A válaszadók közül harminchatan (38,3%) nem tartották be az antiepileptikus kezelést. A férfiak és nők között nem találtunk statisztikai különbséget az életkor, az epilepszia diagnózisakor betöltött életkor, az anya életkora, az epilepszia időtartama, a családtagok száma, a rosszul adherensek száma vagy a rohamok gyakorisága tekintetében. A legfontosabb tényezők, amelyek szignifikánsan befolyásolták a betegek ragaszkodását az előírt gyógyszerekhez, az anya életkora, a család száma, a beadott gyógyszerek száma, a szülők házasságának stabilitása, a család támogatása és a rohamok gyakorisága, valamint a betegek és az egészségügyi szolgáltató közötti kapcsolat rendszeressége voltak. A betegek e csoportjában a feledékenység volt a leggyakoribb oka a be nem tartásnak, ezt követte a gyógyszerek beszerzésének képtelensége és a gyógyszerek mellékhatásaitól való félelem. Eredményeinkből az is kiderült, hogy a nem adherens csoportban szignifikánsan több a magát megbélyegzettnek érző betegek száma, mint az erős normalitásérzettel rendelkező betegeknél (P < 0,05). Az adherencia és a szükségesség és az előny skálák közötti pozitív kapcsolat, amelynél a betegek erősebben hisznek a gyógyszeres kezelés szükségességében a betegség kontrollálásához, a jó adherenciával állt összefüggésben.