Az orális nátrium-foszfát oldat (Fleet Phospho-soda, Casen-Fleet Fosfosoda) egy kis térfogatú, hiperozmotikus szer, amelyet a műtéthez, röntgen- vagy endoszkópos vizsgálathoz való kolorektális tisztító előkészítés részeként használnak. Az orális nátrium-foszfátoldat hatékonysága és tolerálhatósága általában hasonló vagy szignifikánsan jobb volt, mint a polietilénglikol (PEG) vagy más vastagbéltisztító kezeléseké a kolonoszkópiára, vastagbélműtétre vagy más vastagbéltükrözéshez kapcsolódó eljárásokra készülő betegeknél. Általában az orális nátrium-foszfát oldat szignifikánsan elfogadhatóbb volt a betegek számára, mint a PEG vagy más kezelések. Ennek az oldatnak az alkalmazását a legtöbb vastagbéltisztítást igénylő betegnél (az ellenjavallt betegek kivételével) meg kell fontolni. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK: Az orális nátrium-foszfát oldat első és második 45 ml-es adagja után a bélműködés kezdetéig eltelt átlagos idő 1,7 és 0,7 óra, az aktivitás átlagos időtartama pedig 4,6 és 2,9 óra volt. A második adag beadását követő 4 órán belül a betegek 83%-ánál megszűnt a bélműködés. Hét egészséges önkéntesnél az orális nátrium-foszfátoldat beadását követő 24 órában a szérum foszforszintje emelkedett, a szérum teljes és ionizált kalciumszintje pedig a kiindulási értékhez képest csökkent. Ezek a változások nem jártak együtt a klinikai értékelések jelentős változásaival. A szérum káliumszintjének csökkenése az orális nátrium-foszfátoldat beadása után negatívan korrelált a kiindulási intracelluláris káliumszintekkel.
Terápiás alkalmazás: A kolonoszkópiára, szigmoidoszkópiára vagy kolorektális műtétre való felkészülés során a kolorektális tisztításban szignifikánsan hatékonyabb volt az a kezelés, amelynél az első adag nátrium-foszfátot előző este, a második adagot pedig a beavatkozás reggelén adták be (10-12 óra különbséggel), mint a PEG-alapú kezelések. Az a kezelés, amely a beavatkozást megelőző napon mindkét adag szájon át szedett nátrium-foszfátot beadta, nem nyújtott előnyt a vastagbéltisztításban a PEG-alapú kezelésekkel szemben, és szignifikánsan kevésbé volt hatékony, mint az a szájon át szedett nátrium-foszfátoldatos kezelés, amelyből egy adagot előző este, a második adagot pedig a beavatkozás reggelén adták be. Az orális nátrium-foszfátoldat általában ugyanolyan hatékony volt, mint más vastagbéltisztító oldatok (beleértve a magnézium-citrátot tartalmazó, nátrium-pikoszulfátot tartalmazó kezeléseket). Egy amerikai tanulmány adatai szerint az orális nátrium-foszfátoldattal végzett diagnosztikus vastagbélvizsgálat közvetlen költségei kisebbek voltak, mint a PEG-é (465 USD vs. 503 USD/beteg; 1995-ös értékek). Az orális nátrium-foszfátoldat a kolonoszkópia előtti vastagbéltisztítóként szignifikánsan hatékonyabb volt, mint egy kereskedelmi forgalomban kapható tablettás készítmény (csak egy vizsgálat adatai).
Tolerálhatóság: Az orális nátrium-foszfátoldat két 45 ml-es adagban (általában 10-12 óra különbséggel) beadva jól tolerálható volt a jól megtervezett vizsgálatokban, amelyekben a súlyos társbetegségben szenvedő felnőtteket kizárták. A nátrium-foszfáttal kapcsolatos mellékhatások többnyire gasztrointesztinális jellegűek voltak (beleértve a hasi fájdalmat/görcsöt, hasi teltségérzetet és/vagy puffadást, anális vagy perianális irritációt vagy fájdalmat, hányingert, hányást vagy éhségérzetet), bár szédülés, gyengeség/fáradtság, szomjúság, mellkasi fájdalom, hidegrázás, fejfájás és alvászavar is jelentkezett. Időseknél gyakran számoltak be székletürítési inkontinenciáról. Három adag (10 perc különbséggel beadott) 15 ml orális nátrium-foszfát oldat, egyenként 250 ml tiszta folyadékkal hígítva, kevesebb hányással járt, mint a 250 ml tiszta folyadékkal hígított oldat egy 45 ml-es adagja (egy vizsgálat adatai). A súlyos társbetegségek nélküli betegeknél az orális nátrium-foszfát az intravaszkuláris térfogat és az elektrolitok zavarainak átmeneti és klinikailag nem jelentős változásával járt. Súlyos elektrolit-zavarokat társítottak az orális nátrium-foszfát beadásával olyan betegeknél, akiknél a nátrium-foszfát ellenjavallt vagy óvatosan kell alkalmazni (idősek és bélelzáródásban, vékonybélbetegségben, rossz bélmozgásban szenvedők és bélelzáródásban, vékonybélbetegségben, rossz bélmozgásban, veseelégtelenségben, szív- és érrendszeri betegségben szenvedők vagy egyidejűleg gyógyszert szedő betegek) vagy az ajánlott adagnál nagyobb mennyiséget bevevő betegeknél. A vastagbélnyálkahártya elváltozásairól számoltak be orális nátrium-foszfát oldattal kezelt betegeknél; azonban a szer pontos szerepe ezen elváltozások megjelenésében nem teljesen tisztázott. Az orális nátrium-foszfátoldat tolerálhatósági profilja hasonló vagy szignifikánsan jobb volt, mint a PEG vagy más vastagbéltisztító kezeléseké. Az orális nátrium-foszfátoldat általában szignifikánsan elfogadhatóbb volt, mint a PEG vagy más vastagbéltisztító kezelések. Az orális nátrium-foszfát oldat tolerálhatósága hasonló volt, de a kolonoszkópia előtt a kereskedelmi forgalomban kapható orális nátrium-foszfát tablettáknál elfogadhatóbbnak minősült (egy vizsgálat adatai).