- Mi a kényszerbetegség?
- Melyek a kényszerbetegség jelei és tünetei?
- Honnan tudom, hogy ez kényszerbetegség?
- Mi okozza a kényszerbetegséget?
- Hogyan kezelik a kényszerbetegséget?
- Pszichoterápia
- Medicináció
- Más kezelések
- A kezelésen túl: Things You Can Do
- Hol kérhetek segítséget?
- Ismerek valakit, aki válságban van. Mit tegyek?
- Klinikai kutatásban való részvétel
- Reprints
Mi a kényszerbetegség?
A kényszerbetegség egy gyakori, hosszan tartó zavar, amelyet kontrollálhatatlan, visszatérő gondolatok (rögeszmék) jellemeznek, amelyek ismétlődő viselkedésekre (kényszercselekvésekre) késztethetik az embereket.
Bár mindenki aggódik vagy érzi, hogy időnként kétszer is ellenőrizni kell dolgokat, a kényszerbetegséggel járó tünetek súlyosak és tartósak. Ezek a tünetek szorongást okozhatnak, és olyan viselkedésekhez vezethetnek, amelyek zavarják a mindennapi tevékenységeket. A kényszerbetegségben szenvedő emberek késztetést érezhetnek arra, hogy naponta több mint egy órán keresztül ismételten ellenőrizzék a dolgokat vagy rutinokat végezzenek, hogy így érjék el a szorongás átmeneti enyhülését. Ha a kényszerbetegség tüneteit nem kezelik, ezek a viselkedések megzavarhatják a munkát, az iskolát és a személyes kapcsolatokat, és szorongásos érzéseket okozhatnak.
Az OCD tünetei általában gyermekkorban, 10 éves kor körül, vagy fiatal felnőttkorban, 20-21 éves kor körül jelentkeznek, és gyakran korábban jelentkeznek a fiúknál, mint a lányoknál. A legtöbb embernél a fiatal felnőttkor elérésekor diagnosztizálják a kényszerbetegséget.
Melyek a kényszerbetegség jelei és tünetei?
A kényszerbetegségben szenvedő embereknél lehetnek rögeszmék, kényszerek vagy mindkettő.
A rögeszmék olyan ismétlődő gondolatok, késztetések vagy mentális képek, amelyek szorongást okoznak. A gyakori rögeszmék közé tartoznak:
- A baktériumoktól vagy szennyeződésektől való félelem
- A félelem attól, hogy valamit elfelejt, elveszít vagy rossz helyre tesz
- A viselkedés feletti kontroll elvesztésétől való félelem
- Agresszív gondolatok másokkal vagy önmagával szemben
- Nemkívánatos, tiltott vagy tabu gondolatok, amelyek szexszel, vallással vagy ártással kapcsolatosak
- A vágy, hogy a dolgok szimmetrikusak vagy tökéletes rendben legyenek
A kényszercselekvések olyan ismétlődő viselkedések, amelyeket a személy késztetést érez arra, hogy egy kényszeres gondolatra válaszul tegyen. Gyakori kényszercselekvések közé tartoznak:
- Túlzott takarítás vagy kézmosás
- Tárgyak rendezése vagy elrendezése egy bizonyos, pontos módon
- Dolgok ismételt ellenőrzése, például, hogy az ajtó zárva van-e vagy a sütő ki van-e kapcsolva
- Kényszeres számolás
Honnan tudom, hogy ez kényszerbetegség?
Nem minden rituálé vagy szokás kényszeres. Mindenki duplán ellenőrzi néha a dolgokat. Általában a kényszerbetegségben szenvedő emberek:
- Nem tudják kontrollálni kényszeres gondolataikat vagy kényszeres viselkedésüket, még akkor sem, ha felismerik, hogy ezek a gondolatok vagy viselkedések túlzottak
- Naponta legalább 1 órát töltenek ezekkel a kényszeres gondolatokkal vagy kényszeres viselkedésekkel
- Nem lelik örömüket a kényszeres viselkedések vagy rituálék végrehajtásakor, de rövid ideig megkönnyebbülést érezhetnek a kényszeres gondolatok által kiváltott szorongásból
- Jelentős problémákat tapasztalnak a mindennapi életben ezen gondolatok vagy viselkedések miatt
Néhány kényszerbetegségben szenvedő személynek tic-zavara is van. A motoros tikek hirtelen, rövid, ismétlődő mozdulatok, például szemhunyorgás és más szemmozgások, arc grimaszolás, vállrándítás, fej- vagy vállrándítás. A gyakori vokális tikek közé tartoznak az ismétlődő torokköszörülés, szipogás vagy röfögő hangok. Gyakori, hogy a kényszerbetegségben szenvedő embereknek diagnosztizált hangulatzavaruk vagy szorongásos zavaruk is van.
A kényszerbetegség tünetei jöhetnek és elmúlhatnak, idővel enyhülhetnek vagy súlyosbodhatnak. A kényszerbetegségben szenvedő emberek úgy próbálhatnak segíteni magukon, hogy elkerülik a rögeszméiket kiváltó helyzeteket, vagy alkoholt vagy drogokat használnak, hogy megnyugtassák magukat. Bár a legtöbb kényszerbetegségben szenvedő felnőtt felismeri, hogy kényszeres viselkedésüknek nincs értelme, néhány felnőtt és a legtöbb gyermek nem veszi észre, hogy viselkedésük nem a megszokottól eltérő. A szülők vagy a tanárok általában felismerik a kényszerbetegség tüneteit a gyermekeknél.
Ha úgy gondolja, hogy Ön vagy gyermeke kényszerbetegségben szenvedhet, beszéljen az egészségügyi szolgáltatóval a lehetséges tünetekről. Ha nem kezelik, a kényszerbetegség az élet minden területén zavaró lehet.
Mi okozza a kényszerbetegséget?
A kényszerbetegség pontos okai nem ismertek, azonban számos tényező összefüggésbe hozható a zavar kialakulásának fokozott esélyével.
A genetika az egyik tényező, amely összefüggésbe hozható a kényszerbetegséggel. Tanulmányok kimutatták, hogy ha egy elsőfokú rokon (szülő, testvér vagy gyermek) kényszerbetegségben szenved, az összefügg a betegség kialakulásának megnövekedett esélyével. A tudósok nem azonosítottak egyetlen olyan gént vagy géncsoportot sem, amely véglegesen a kényszerbetegség kialakulásához vezetne, de a genetika és a kényszerbetegség közötti kapcsolatot feltáró vizsgálatok folyamatban vannak.
A genetikán kívül más biológiai tényezők is szerepet játszhatnak. Agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy a kényszerbetegségben szenvedő emberek gyakran eltéréseket mutatnak az agy homloklebenyében és az agykéreg alatti struktúrákban, az agy azon területein, amelyek a viselkedés és az érzelmi reakciók szabályozásának képességét alapozzák meg. A kutatók azt is megállapították, hogy számos agyterület, agyi hálózat és biológiai folyamat kulcsszerepet játszik a kényszeres gondolatokban, a kényszeres viselkedésben és a kapcsolódó félelemben és szorongásban. Jelenleg is folynak kutatások a kényszerbetegség tünetei és az agy egyes részei közötti kapcsolat jobb megértése érdekében.
Egyes tanulmányok összefüggésről számoltak be a gyermekkori trauma és a kényszerbetegség tünetei között. További kutatásokra van szükség ennek a kapcsolatnak a megértéséhez.
Azoknál a gyermekeknél, akiknél a kényszerbetegség tünetei hirtelen jelentkeznek vagy súlyosbodnak egy streptococcus fertőzést követően, a PANDAS (Pediatric Autoimmune Neuropsychiatric Disorders Associated with Streptococcal Infections) nevű állapotot diagnosztizálhatják.
Hogyan kezelik a kényszerbetegséget?
Az első lépés, hogy beszéljen az egészségügyi szolgáltatójával a tünetekről. Ha kérdéseket tesz fel, és tájékoztatja egészségügyi szolgáltatóját, az javíthatja az Ön ellátását.
Az egészségügyi szolgáltatója fizikális vizsgálatot végez, és megkérdezi Önt az egészségügyi kórtörténetéről, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tüneteit nem más betegség vagy állapot okozza. Egészségügyi szolgáltatója további értékelés vagy kezelés céljából mentális egészségügyi szakemberhez, például pszichiáterhez, pszichológushoz, szociális munkáshoz vagy tanácsadóhoz utalhatja Önt.
A kényszerbetegség kezelése általában a pszichoterápia bizonyos típusait (például kognitív viselkedésterápiát), gyógyszeres kezelést vagy a kettő kombinációját foglalja magában. A mentális egészségügyi szakember beszélhet a különböző kezelési lehetőségek előnyeiről és kockázatairól, és segíthet meghatározni az Ön számára legmegfelelőbb kezelést. Néha a kényszerbetegségben szenvedő emberek más mentális betegségekben is szenvednek, például szorongásban, depresszióban és testdiszmorfiás zavarban, egy olyan zavarban, amelyben valaki tévesen azt hiszi, hogy testének egy része rendellenes. Fontos, hogy a kezeléssel kapcsolatos döntések meghozatalakor figyelembe vegyük ezeket az egyéb zavarokat.
Nagyon fontos, hogy kövesse a kezelési tervet, mert mind a pszichoterápia, mind a gyógyszeres kezelés hatása eltarthat egy ideig. Bár a kényszerbetegségre nincs gyógymód, a jelenlegi kezelések sok betegnek segítenek a tünetek kezelésében, a mindennapi tevékenységekben való részvételben, és teljes, aktív életet élhetnek.
Tippeket arra vonatkozóan, hogyan beszéljen egészségügyi szolgáltatójával a mentális egészségéről, és hogyan hozza ki a legtöbbet a látogatásából, olvassa el a National Institute of Mental Health (NIMH) adatlapját, Taking Control of Your Mental Health: Tips for Talking With Your Health Care Provider.
Pszichoterápia
A pszichoterápia hatékony kezelés lehet a kényszerbetegségben szenvedő felnőttek és gyermekek számára. A kutatások azt mutatják, hogy a pszichoterápia bizonyos típusai, beleértve a kognitív viselkedésterápiát (CBT) és más kapcsolódó terápiákat (például a szokások visszafordításának tréningjét), sok ember számára ugyanolyan hatékonyak lehetnek, mint a gyógyszeres kezelés. Mások esetében a pszichoterápia akkor lehet a leghatékonyabb, ha gyógyszeres kezeléssel együtt alkalmazzák.
A kutatások azt mutatják, hogy a CBT egy speciális típusa, az úgynevezett expozíció és válaszmegelőzés (ERP) hatékony a kényszeres viselkedés csökkentésében, még azoknál is, akik nem reagáltak jól a gyógyszeres kezelésre. Az ERP segítségével az emberek olyan helyzetben töltik az időt, amely kiváltja a kényszerüket (például piszkos tárgyak megérintése), és megakadályozzák őket abban, hogy a tipikus kényszerükben (például kézmosás) részt vegyenek. Bár ez a megközelítés eleinte szorongást okozhat, a legtöbb embernél a kezelés folytatásával a kényszerek csökkennek.
A kényszerbetegségben szenvedő gyermekeknek további segítségre lehet szükségük a családtagoktól és az egészségügyi szolgáltatóktól, amikor a kényszerbetegség tüneteinek felismeréséről és kezeléséről van szó. A mentális egészségügyi szakemberek a fiatal betegekkel együtt dolgozhatnak a stressz kezelésére és a támogatás növelésére irányuló stratégiák azonosításán, hogy a gyermekek képesek legyenek kezelni kényszerbetegségük tüneteit az iskolában és otthon.
Medicináció
Az egészségügyi szolgáltató felírhat gyógyszert a kényszerbetegség kezelésére. A szerotonin visszavétel gátlók (SRI-k) a leggyakrabban felírt gyógyszertípusok a kényszerbetegség kezelésére.
Az SRI-ket, beleértve a szelektív szerotonin visszavétel gátlókat (SSRI-k), gyakran használják a depresszió kezelésére, és a kényszerbetegség tüneteinek kezelésében is hasznosak. SRI-kezelés esetén akár 8-12 hétbe is beletelhet, mire a tünetek javulni kezdenek, és a kényszerbetegség kezelése nagyobb SRI-dózisokat igényelhet, mint amilyeneket általában a depresszió kezelésében alkalmaznak. Egyeseknél ezek a gyógyszerek mellékhatásokat okozhatnak, például fejfájást, hányingert vagy alvászavart.
Az emberek különböző módon reagálnak a gyógyszeres kezelésre, de a legtöbb kényszerbetegségben szenvedő ember úgy találja, hogy a gyógyszeres kezelés, gyakran pszichoterápiával kombinálva, segíthet a tünetek kezelésében.
Az egészségügyi szolgáltatója idővel módosíthatja a gyógyszeradagokat, hogy minimalizálja a mellékhatásokat vagy az elvonási tüneteket. Ne hagyja abba a gyógyszeres kezelést anélkül, hogy előbb ne beszélne az egészségügyi szolgáltatójával. Egészségügyi szolgáltatója Önnel együttműködve figyelemmel kíséri egészségi állapotát, és a kezelési tervet biztonságos és hatékony módon tudja módosítani.
A gyógyszerekkel, mellékhatásokkal és figyelmeztetésekkel kapcsolatos legfrissebb információk az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) honlapján találhatók.
Más kezelések
Az FDA 2018-ban engedélyezte a depresszió kezelésében leggyakrabban alkalmazott transzkraniális mágneses stimuláció (TMS) kiegészítő kezelésként történő alkalmazását kényszerbetegségben szenvedő felnőtteknél. Az agyi stimulációs terápiákról, köztük a TMS-ről többet megtudhat a NIMH honlapján.
A kezelésen túl: Things You Can Do
Számos fontos dolog van, amit megtehet a kényszerbetegséggel járó stressz és szorongás kezelése érdekében.
- Tartson következetes alvási rendet.
- Tegye a rendszeres testmozgást a rutin részévé.
- Tartson egészséges, kiegyensúlyozott étrendet.
- Kérjen támogatást megbízható családtagjaitól és barátaitól.
Hol kérhetek segítséget?
Ha nem tudja, hol kaphat segítséget, az egészségügyi szolgáltatója jó kiindulópont. Egészségügyi szolgáltatója átirányíthatja Önt egy képzett mentálhigiénés szakemberhez, például pszichiáterhez vagy pszichológushoz, akinek van tapasztalata a kényszerbetegség kezelésében, és ki tudja értékelni a tüneteit.
A NIMH Segítség a mentális betegségekhez című weboldalán többet megtudhat a segítség igényléséről és az egészségügyi szolgáltató megtalálásáról. A Substance Abuse and Mental Health Services Administration (SAMHSA) rendelkezik egy online eszközzel, amely segít megtalálni a mentális egészségügyi szolgáltatásokat az Ön területén.
Ismerek valakit, aki válságban van. Mit tegyek?
Ha önnek vagy egy ismerősének olyan gondolatai vannak, hogy meg akar halni, vagy azon gondolkodik, hogy kárt tesz magában vagy valaki másban, gyorsan kérjen segítséget.
- Ne hagyja egyedül a krízisben lévő személyt.
- Hívja a 911-et, vagy menjen a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára.
- Hívja az ingyenes Nemzeti Öngyilkosság-megelőzési Életvonalat az 1-800-273-TALK (8255) vagy az ingyenes TTY-számot az 1-800-799-4TTY (4889). SMS-t is küldhet a Krízis Szöveges Vonalnak (írja a HELLO-t a 741741-es számra), vagy látogasson el a Nemzeti Öngyilkosság Megelőzési Életvonal weboldalára. Ezek a szolgáltatások bizalmasak, ingyenesek és éjjel-nappal elérhetők.
Klinikai kutatásban való részvétel
A klinikai vizsgálatok olyan kutatási tanulmányok, amelyek a betegségek és állapotok megelőzésének, felismerésének vagy kezelésének új módjait vizsgálják. Bár az egyének számára előnyös lehet egy klinikai vizsgálatban való részvétel, a résztvevőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a klinikai vizsgálatok elsődleges célja új tudományos ismeretek megszerzése, hogy másoknak a jövőben jobban tudjanak segíteni.
A NIMH és az ország különböző pontjain dolgozó kutatók számos vizsgálatot végeznek betegeken és egészséges önkénteseken. Beszéljen egészségügyi szolgáltatójával a klinikai vizsgálatokról, azok előnyeiről és kockázatairól, valamint arról, hogy valamelyik megfelelő-e az Ön számára. További információért látogasson el a NIMH klinikai vizsgálatok weboldalára.
Reprints
Ez a kiadvány közkincs, és a NIMH engedélye nélkül sokszorosítható vagy másolható. A NIMH mint forrás megjelölését megköszönjük. Ha többet szeretne megtudni a NIMH kiadványainak felhasználásáról, kérjük, lépjen kapcsolatba a NIMH Információs Forrásközpontjával az 1-866-615-6464-es telefonszámon, küldjön e-mailt a [email protected] címre, vagy olvassa el az újranyomtatási irányelveket.