Oaklandi nemzetközi repülőtér

Korai évekSzerkesztés

Az oaklandi város 1925-től kezdve vizsgálta egy repülőtér építésének lehetőségét. 1927-ben a Dole-díj meghirdetése a Kaliforniából Hawaii-ra tartó repülőútra ösztönözte, hogy 1927 áprilisában 680 hektár (275 ha) területet vásároljanak a repülőtér számára. A 7 020 láb (2 140 m) hosszú kifutópálya akkoriban a világ leghosszabbja volt, és mindössze 21 nap alatt épült meg, hogy megfeleljen a Dole-verseny rajtjának. A repülőteret Charles Lindbergh szeptember 17-én szentelte fel. A kezdeti időkben, mivel hosszú kifutópályája lehetővé tette az üzemanyaggal teli repülőgépek biztonságos felszállási gurítását, Oakland több történelmi repülés kiindulópontja volt, köztük Charles Kingsford Smith 1928-as történelmi USA-Ausztrália repülése és Amelia Earhart 1937-es utolsó repülése. Earhart erről a repülőtérről indult, amikor utolsó, szerencsétlenül végződött útjára indult, mivel a Föld megkerülése után ide akart visszatérni.

A Boeing Air Transport (a United Airlines elődje) 1927 decemberében kezdte meg menetrend szerinti járatait Oaklandbe. Ehhez 1932-ben csatlakozott a Trans World Airlines (TWA). 1929-ben a Boeing megnyitotta a Boeing School of Aeronautics-ot a pályán, amely 1939-ben a polgári pilótaképző program részeként gyorsan bővült. Több ezer pilótát és szerelőt képeztek ki, mielőtt a létesítményt 1945-ben United Air Lines kiképzőközponttá alakították át.

1943-ban az U.Amerikai Fegyveres Erők átmenetileg átvették az oaklandi repülőteret, és megnyitották az oaklandi haditengerészeti légibázist. Ezt a csendes-óceáni szigetekre irányuló katonai járatok légiszállítási bázisává alakították át, elrendelve, hogy minden menetrend szerinti járatot a San Franciscó-i nemzetközi repülőtérre helyezzenek át. A háború után a légitársaságok lassan visszatértek Oaklandbe; a Western Airlines 1946-ban kezdte meg járatait, majd az American Airlines, a TWA, a United, a Transocean Air Lines és a Pacific Southwest Airlines (PSA) követte. Oakland a nem menetrend szerinti és kiegészítő légi fuvarozók nagyobb központjává vált, beleértve a négy legnagyobb oaklandi székhelyű és központú társaságot: Transocean Air Lines, World Airways, Trans International Airlines és Saturn Airways. Oakland az ország egyik legnagyobb nagyjavító és karbantartó üzemévé vált, amikor az Aircraft Engine and Maintenance Company (AEMCO) több ezer repülőgépet dolgozott fel.

A repülőtér első Jet Age terminálját (ma 1-es terminál) a John Carl Warnecke & Associates tervezte, és 1962-ben nyitották meg, egy 20 millió dolláros bővítés részeként az öböl feltöltésén, amely magában foglalta a 10 000 láb (3048 m) hosszú 11/29-es (ma 12/30-as) futópályát. Az 1963. májusi OAG szerint naponta 15 légitársasági járat érkezett Oaklandbe, köztük kilenc San Franciscóból. 1963 júniusában a TWA repülte Oakland első menetrend szerinti repülőgépét, egy Convair 880-ast Chicagóba. Az American Airlines menetrend szerinti járatokat indított Oaklandből Phoenixbe, majd Dallasba a Boeing 720-as repülőgéppel. A Pacific Southwest Airlines (PSA) számos Kalifornián belüli járatot biztosított OAK-ból Boeing 727-es és DC-9-es repülőgépekkel. A United Airlines non-stop járatot vezetett be Chicagóba, valamint a San Francisco-Oakland-Los Angeles útvonalon Boeing 727-es repülőgéppel.

A vietnami háború alatt a World Airways katonai utasok ezreit szállította Oaklanden keresztül a délkelet-ázsiai bázisokra, és egy nemzetközi érkezési létesítményt építettek, amely lehetővé tette, hogy a repülőtér először tudjon nemzetközi járatokat kezelni. A World Airways megkezdte a World Airways karbantartó központjának építését az oaklandi nemzetközi repülőtéren. A karbantartó hangárban négy Boeing 747-es repülőgépet lehetett tárolni. Ez 1973 májusában nyitotta meg kapuit. Működése során a World Airways 14 légitársasággal kötött karbantartási szerződést a létesítményben. 1988-ra a World Airways kiürítette az oaklandi karbantartó bázist, és székhelyét Washington Dullesbe helyezte át. Ugyanebben az évben a United Airlines vette át a karbantartó bázis bérleti jogát.

A háború után Oakland forgalma visszaesett, de a légiközlekedési dereguláció hatására több fapados légitársaság is járatokat indított. Ez a növekedés késztette a repülőteret egy 16,3 millió dolláros második terminál, a Lionel J. Wilson Terminal 2 építésére, hét kapuval a PSA és az AirCal járatok számára. Az 1980-as évek közepén a People Express Airlines menetrend szerinti Boeing 747-es transzkontinentális járatokat indított OAK-ból Newarkba. Az SFO Helicopter Airlines sok éven át, egészen 1985-ig, menetrend szerinti személyszállító járatokat teljesített az SFO és az Oakland Convention Center között az OAK-ról. 1987-ben a British Airways és az Air France Concorde Oaklandbe látogatott, hogy kétórás szuperszonikus járatokat biztosítson a Csendes-óceán felére, Hawaiira és vissza Oaklandbe. Továbbá egy különleges világkörüli út, amely három hét alatt 38 215 mérföldet tett meg 1989 márciusában.

A FedEx Express 1988-ban megnyitotta az OAK-ban a teherszállítási bázist, amely ma az Egyesült Államok egyik legforgalmasabb légi áruszállítási terminálja. Az 1990-es években a Southwest Airlines személyzeti bázist nyitott Oaklandben, és járatait kiterjesztve a repülőtér meghatározó utasszállítójává vált. A repülőtér nemzetközi érkezési lehetőségekkel rendelkezik, beleértve az Egyesült Államok vám- és határvédelmi tisztviselőit is. Az 1990-es években nőtt az Oaklandet kiszolgáló fapados légitársaságok száma: a Morris Air (később Southwest Airlines) és a MarkAir, hogy csak néhányat említsünk, számos belföldi célállomást biztosított az OAK-ról. Az 1990-es évek során az utazásszervező SunTrips szerződést kötött az Aerocancunnal és a Leisure Airrel, hogy az 1990-es évek elején menetrend szerinti charterjáratokat biztosítsanak OAK-ból naptári célállomásokra. A TAESA és a Mexicana Airlines szintén sok éven át repült Oakland és Mexikó városai között. A múltban a Tower Air és a Corsairfly az Orly repülőtérről OAK-ról a tahiti Papeete-re, a Martinair a Schiphol repülőtérre, a CityBird pedig a brüsszeli Brussels Airportra repült.

2000-es évekSzerkesztés

A United Airlines 2003 májusában kiürítette a 300 000 négyzetméteres (30 000 m2) oaklandi karbantartó központját, és a munkát az öböl túloldalán lévő San Francisco-i nemzetközi repülőtérre (SFO) helyezte át.

Az oaklandi nemzetközi repülőtér 2004-ben 300 millió dolláros bővítési és felújítási projektbe kezdett, amelynek keretében öt új kapuval bővítették a 2-es terminált. Az új előcsarnok részben 2006 őszén nyílt meg, 2007 tavaszára teljesen átadták, és 2006 nyarán megnyílt az új poggyászkiadó a 2-es terminálon. A korábbi 2. terminál poggyászkiadó helyére egy felújított és kibővített biztonsági átvizsgálási terület került. A program részeként 2008 végéig felújították a repülőtér útjait, járdaszegélyeit és parkolóit is.

2008-ban Oaklandben a magas üzemanyagköltségek és a légitársaságok csődje miatt több megszorítást kellett végrehajtani, mint a Bay Area többi repülőterén. Néhány nap alatt megszűnt Oakland számos non-stop járata Hawaiira az ATA Airlines és az Aloha Airlines felszámolását követően, bár a Hawaiian Airlines egy hónappal később napi járatot indított Honoluluba. A Skybus Airlines április 5-én megszüntette a járatokat az ohiói Columbusba. Az American Airlines és a Continental Airlines szeptember 3-án egyaránt elhagyta Oaklandet, a United Airlines november 2-án megszüntette a Los Angelesbe irányuló járatokat, a TACA pedig szeptember 1-jén szüntette be a San Salvadorba irányuló járatokat.

Új légiforgalmi irányítótorony

Az új irányítótorony alapkőletételére 2010. október 15-én került sor. A projekt finanszírozását a Szövetségi Légügyi Hivatalnak a 2009. évi amerikai gazdaságélénkítési és újrabefektetési törvény (ARRA) keretében nyújtott támogatás segítette. Az új, környezetvédelmi szempontból “zöld” tornyot 2013 júniusában adták át, és a korábbi északi és déli pálya tornyát váltotta fel. Az új tornyot 2013. november 22-én ünnepélyes keretek között avatták fel.

BART az oaklandi nemzetközi repülőtérre

A BART-rendszer régóta tervezett kiterjesztése a repülőtérre 2014. november 22-én nyílt meg, lehetővé téve az utasok számára a BART people mover vonatokra való felszállást és a BART Coliseum állomás peronjáról az összes terminál bejáratához való közlekedést. Az új rendszer egy nagyrészt magasított szerkezetből áll, amely a Hegenberger Road hosszában fut végig.

Elektromos járműtöltő szolgáltatások

Az Oaklandi Kikötő és a Coulomb Technologies bejelentette, hogy az elektromos járművek (EV) vezetőinek szolgáltatásai megérkeztek az Oaklandi Nemzetközi Repülőtérre (OAK) nyolc ChargePoint Network töltőállomás telepítésével az EV-k számára a Premier parkolóban.

Az oaklandi nemzetközi repülőtér az első észak-kaliforniai repülőtér, amely a ChargePoint hálózat részeként EV-töltési szolgáltatásokat nyújt a járművezetőknek, beleértve a töltőállomások valós idejű állapotát és a foglalásokat.

Zajkezelési program

Az OAK több mint 30 éve dolgozik együtt az érdekelt felekkel olyan programok kidolgozásán, amelyek a lehető legalacsonyabbra csökkentik a repülőgépek zajának hatását a környező közösségekre, miközben egy biztonságos és hatékony légi közlekedési központot tart fenn. Az érdekelt felek rendszeresen tervezett találkozói, egy kifinomult zajmegfigyelő rendszer, a szomszédos közösségekkel folytatott proaktív kommunikáció és a pilóták oktatása révén a repülőtér sikeresen csökkentette működésének hatását a szomszédos közösségekre, hogy javítsa azok életminőségét.

Főterv

Az eredeti repülőtér 1927-ben épült, és még mindig használják a légi teherszállító, vállalati és általános repülés üzemeltetői. 1962-ben új terminált (1-es terminál), 10 000 láb (3048 m) hosszú kifutópályát és 10 emeletes légiforgalmi irányító tornyot építettek, hogy beköszöntsön a jet-korszak. A 2-es terminált 1985-ben nyitották meg, és jelenleg kizárólag a Southwest Airlines használja.

2008-ban az OAK befejezte a 300 millió dolláros terminálfejlesztési programját, amelynek keretében egy új csarnokot építettek öt újabb kapuval és váróterekkel, bővítették a jegykiadó, biztonsági és poggyászkiadó létesítményeket, új közműveket építettek ki, javították a terminál megközelíthetőségét, és egy új út- és járdaszegélyrendszerrel enyhítették a terminálok előtti torlódásokat. Ezek a projektek a folyamatban lévő repülőtér-fejlesztési program (ADP) egyik részét képezik.

Még e projektek befejezése után is további fejlesztésekre van szükség. A repülőtér 20 évre szóló főtervét 2006-ban fejezték be, az OAK Aviation Stakeholder Advisory Committee (OAK Repülési Érdekképviseleti Tanácsadó Bizottság) hozzájárulásával.

Környezetgazdálkodás

Az Oaklandi Nemzetközi Repülőtér, amely az Oaklandi Kikötő bevételi részlege, vezető szerepet vállal a fenntartható működési környezet előmozdításában – akár a jelenlegi napi működést, akár a jövőbeli igények és követelmények előrejelzését vizsgáljuk.

Az oaklandi kikötő Oakland városának független részlege, és kötelessége, hogy a város fenntarthatósági céljainak támogatására tett erőfeszítései során jó szomszédként, környezetvédelmi gondnokként és felelős üzleti szereplőként tegye a dolgát. Erőfeszítéseivel az Oaklandi Kikötő hozzájárult ahhoz, hogy Oakland városát a városi fenntarthatóság egyik legjobb példájaként ismerjék el az ENSZ 2005-ös környezetvédelmi világnapi konferenciáján San Franciscóban.

BővítésSzerkesztés

2015 májusában az Oaklandi Nemzetközi Repülőtér Moving Modern programja keretében megkezdődött az 1-es terminálkomplexum 100 millió dolláros felújítása. A projekt magában foglalta a központi épületek szeizmikus építészeti átalakítását, az infrastruktúra cseréjét és korszerűsítését, valamint az utasok környezetének javítását. A projekt 2017 tavaszán fejeződött be.

Legutóbbi fejlesztésekSzerkesztés

A nagy recesszió évei után, amelynek során néhány légitársaságot vagy felszámoltak (ATA Airlines és Aloha Airlines), vagy összevonták az üzleti tevékenységüket a San Franciscó-i nemzetközi repülőtérre, az OAK fokozatos fellendülésbe kezdett, amely 2017-ig folytatódott.

2009-ben az Allegiant Air áthelyezte tevékenységét a San Franciscó-i nemzetközi repülőtérről, mielőtt az OAK-ot fókuszvárossá nyilvánította volna. Az ATA és az Aloha Airlines csődje után az Alaska Airlines és a Hawaiian Airlines váltotta fel a Hawaiira irányuló nonstop járatokat. Ugyanebben az évben a Volaris megkezdte járatát az OAK-ra, mint a San Francisco Bay Area első célállomására, és kereskedelmi megállapodást kötött a Southwest Airlines-szal, egészen az AirTran Airways-szel való 2011-es egyesüléséig. A malajziai székhelyű AirAsia X megtisztelte új partnereit, a National Football League (NFL) Oakland Raiders csapatát. Az AirAsia X egyik repülőgépe, amely tele volt vezetőivel és a személyzet tagjaival, “leszállt” az OAK repülőtéren a bejelentésre váró szponzoráció elismeréseként. Az AirAsia vezetői új optimizmussal nyilatkoztak arról, hogy az Egyesült Államok és a légitársaság fő bázisa, Kuala Lumpur közötti szolgáltatás az eredetileg vártnál esetleg korábban megvalósulhat, de 2020-ig még nem valósult meg.

2009-ben a 40 legforgalmasabb észak-amerikai repülőtér közül az OAK-on volt a legmagasabb a pontos érkezési arány.

2011-ben a Spirit Airlines több év kihagyás után visszatért az OAK-ra, és végül 2017 nyarára összesen hét egész éves és szezonális útvonalat repült. Az oaklandi nemzetközi repülőtér 2011-ben ünnepelte 85. évfordulóját is, megemlékezve az első transzpacifikus légi átrepülésről OAK-ról Hawaiira, amelyre 1927. június 29-én került sor a Hegenberger és Maitland által vezetett The Bird of Paradise nevű repülőgéppel. 2012-ben a United Airlines kivonult OAK-ból, és a San Franciscó-i nemzetközi repülőtéren, a Bay Area-i csomópontján folytatta tevékenységét. Az Arkefly (amely később TUI Airlines Netherlands néven változott át) az OAK-ot választotta San Francisco Bay Area-i átjárónak, és hetente kétszer repül Amszterdamba, a Los Angeles-i nemzetközi repülőtéren való megállással. Az Arkefly 2012 nyarán 18 héten át végzett menetrend szerinti járatokat. A légitársaság 2013 nyarán hasonló menetrendet követett, majd megszüntette a szolgáltatást az OAK-on.

A FedEx Express 2013-ban megnyitotta az OAK-on található csomóponti létesítményének 30 millió dolláros korszerűsítését, beleértve a légitársaság új Boeing 777-es teherszállító flottájának befogadására szolgáló bővítéseket. 2014-ben a Norwegian Air Shuttle bejelentette első két, egész évben közlekedő járatát Stockholm és Oslo repülőterére, a Norwegian Long Haul által üzemeltetett, 291 utas befogadására alkalmas Boeing 787-8-as repülőgépekkel. A járatok voltak az első nonstop járatok, amelyeket a két skandináv fővárosból a San Francisco Bay Area-ba kínáltak, számos európai összeköttetést biztosítva. Az oslói járatot később szezonális menetrendre módosították.

2016-ban a Norwegian Air Shuttle bejelentette, hogy a következő tavasztól nonstop járatokat indít Oakland és London között. A British Airways erre saját londoni járattal válaszolt, mindkét légitársaság a londoni Gatwick repülőtérre közlekedik. Az American Airlines is visszatért és átnevezte magát, miután egyesült a US Airways-szel; ez utóbbi korábban rövid ideig volt jelen OAK-on, miután az előző évtizedben külön egyesült az America West Airlines-szal. A Southwest Airlines nonstop járatokat indított Oaklandből Mexikóba, a légitársaság első nemzetközi nonstop járatát OAK-ból. A további útvonalaknak köszönhetően a légitársaságnak 2017 elejétől összesen 30 egész éves és szezonális járata volt a repülőtéren.

A Norwegian Air Shuttle 2017-ben bejelentette, hogy március 28-tól szezonális jelleggel nonstop járatokat indít Oakland és Koppenhága, valamint június 7-től Oakland és Barcelona között, amelyek egész évben közlekednek. Az IAG tulajdonában lévő új légitársaság, a Level saját barcelonai járattal válaszolt, június 2-án indította el az eredetileg az IAG partner Iberia által üzemeltetett járatokat, mindkét légitársaság a barcelonai El Prat repülőtérre közlekedik. Az ezt követő hónapokban a Norwegian májusban bejelentette, hogy 2018. február 6-tól nonstop járatokat indít Oakland és Róma Fiumicino között, júliusban pedig 2018. április 10-től nonstop járatokat indít Oakland és Párizs Charles de Gaulle között.

2018 októberétől a British Airways megszüntette a járatokat Oaklandben.

2018 közepe és 2020 eleje között az OAK mind belföldi, mind nemzetközi nonstop járatokat veszített és veszített is; ehhez hozzájárult a Southwest és az American Airlines által a Boeing 737 MAX határozatlan idejű földre helyezése, a légitársaságok menetrendjeinek “átszervezése” és a kereslet hiánya. A British Airways már említett megszűnése mellett a Level a San Franciscó-i nemzetközi repülőtérre helyezte át tevékenységét, akárcsak a Norwegian Air Shuttle az OAK-ot kiszolgáló hét útvonala esetében. A Southwest Airlines 2019 novemberében megszüntette a Newark Liberty nemzetközi repülőtérrel való rendszerszintű szolgáltatást, majd 2020. januári hatállyal további három útvonalat szüntetett meg OAK-kal. További három másik útvonalat jelenleg további értesítésig felfüggesztett a Southwest, míg az American 2019 nyarán ugyanezt tette a Dallas/Fort Worth nemzetközi repülőtérrel való szolgáltatással. A JetBlue 2020 áprilisában, míg az American Airlines 2020 június elején szüntette meg a járatokat OAK-ról.

A Frontier Airlines 2020 végén bejelentette, hogy 2021 februárjától nonstop járatokat indít OAK-ról/ OAK-ra Denver, Las Vegas és Phoenix felé.