Tények a Naprendszerről gyerekeknek - Érdekességek a Naprendszerről

Bevezetés:

Naprendszerünk a Tejútrendszer galaxisban található, és egy külső spirálkarban helyezkedik el. Ezt a helyet nevezzük “otthonunknak”. A Naprendszer néhány nagyobb és kisebb szereplőből áll, amelyek mind kölcsönhatásban vannak egymással.

A Naprendszer a Napunkból, amely egy csillag, és mindabból áll, amit a gravitációja befolyásol. Naprendszerünk bolygói a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz.

Ezeken kívül vannak még törpebolygók, mint például a Plútó, több tucat hold és milliónyi, különböző formájú és méretű aszteroida, üstökös és meteoroid.

A Naprendszerhez tartozik még egy, a legkülső bolygó, a Neptunusz mögött húzódó terület, a Kuiper-öv, amely jeges égitestek gyűrűjének ad otthont, köztük a Plútó törpebolygónak.

A Kuiper-övön kívül található az Oort-felhő, amely egy hatalmas gömbhéj, amely 1,6 fényév távolságban veszi körül a Naprendszerünket.

Noha közvetlenül még soha nem tudtuk látni az Oort-felhőt, úgy gondolják, hogy hegy nagyságú és nagyobb méretű jeges űrszemétdarabokból áll. Az Oort-felhő a Nap gravitációs befolyásának határa.

Rendszerünk “elliptikus” alakú, ami azt jelenti, hogy tojás alakú. A Nap a Naprendszer középpontja, és a Nap gravitációs vonzásának köszönhetően az összes bolygó, hold és egyéb objektum körülötte kering.

A naprendszerek elég sokféle objektumot tartalmaznak. A mi Napunk is egy csillag, és a Naprendszerünk középpontjában áll, amelyet bolygók, törpebolygók, holdak, aszteroidák, gázok, üstökösök és por vesz körül. Naprendszerünk a mai napig tartalmaz:

A név története:

A “Naprendszer”-nek nevezzük, mivel a Napunkról kapta a nevét, amit “sol”-nak hívnak, ami latinul “napot” jelent. A “Naprendszer” szavak két dologra vonatkoznak: Bármely égitestre, amely “a Naphoz tartozik”, és olyan objektumok gyűjteményére, amelyek együttesen alkotják a teljes egészet.

Kialakulás:

A tudósok úgy vélik, hogy Naprendszerünk körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. Megfigyeltük, hogyan jönnek létre a rendszerek, és ezek egy sűrű csillagközi por- és gázfelhővel kezdődnek, amely összeomláson megy keresztül.

lehet, hogy egy másik csillag robbanásának lökéshulláma, az úgynevezett szupernóva következtében. Amikor az összeomlás bekövetkezik, egy “napköd” jön létre, ami egy kavargó, forgó anyagtömeg.

Amint ez forog, gravitáció lép fel, és egyre több és több anyagot húz befelé, amíg a középpontban a nyomás olyan nagy lesz, hogy a hidrogénatomok a héliummal egyesülve hatalmas mennyiségű energiát szabadítanak fel.

Ez az energia egy olyan csillag születését eredményezi, mint a mi Napunk, és a mi esetünkben a Napunk a rendelkezésre álló anyag több mint 99%-át felhalmozta.

A korong tömegéből távolabb más elemek is elkezdtek összeolvadni, és egyre nagyobb és nagyobb objektumokat létrehozva egymásnak ütköztek.

Egy részük elég nagyra nőtt ahhoz, hogy a gravitációjuk segítségével gömbökké formálódjanak, és ezekből bolygók, nagy holdak és törpebolygók lettek.

Ha a saját gravitációjuk nem volt elég erős, néhány csomó nem hozott létre bolygót, hanem furcsa alakú maradt, és darabokban maradt, amelyekre a Nap gravitációja hatott.

Ezek közül sokan az aszteroidaövben kötöttek ki, míg más, megmaradt kisebb darabokból üstökösök, aszteroidák, meteoroidák és kis torz holdak lettek.

Szerkezet:

A tudósok szerint a korai Naprendszer teljesen másképp nézett ki, mint amit ma látunk. Úgy gondolják, hogy a mostani bolygók valószínűleg teljesen máshol helyezkedtek el, a gázóriások alakultak ki, és közelebb keringtek a Naphoz.

Az is elképzelhető, hogy sokkal több objektum forgott, és néhányat talán kirúgtak a Naprendszerből, míg mások egyszerűen a meglévő objektumokba ütköztek, hogy azok elnyeljék őket.

A bolygók és égitestek mai elrendezése a Naprendszerünkben több milliárd éves változásoknak köszönhető. Úgy tartják, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt az összes bolygó a jelenlegi elrendeződésbe rendeződött.

Amikor Naprendszerünk először alakult ki, a Nap intenzív hője csak a kőzetanyagoknak tette lehetővé a fennmaradást. Ezért a Naphoz legközelebbi bolygók a kisebb földi bolygók, amelyek sziklás, szilárd felszínnel rendelkeznek: Merkúr, Velence, Föld és Mars.

A gravitációnak hatása van a jégre, legyen az folyékony vagy gáznemű, ami a külső régiókban volt, és a Nap gravitációja tartotta a Jupiter és a Szaturnusz gázóriásait, valamint az Uránusz és a Neptunusz jégóriásait.

Holdak:

Egyre több küldetést és szondát küldünk ki az űrbe, és mindegyikkel többet tudunk meg a Naprendszerünkről. Felfedeztük, hogy több mint 150 ismert hold van a Naprendszerünkben, és úgy gondoljuk, hogy még több van, amelyek megerősítésre várnak.

Csak két bolygónak nincs holdja: A Merkúrnak és a Vénusznak. Úgy tűnik, hogy a bolygók közül a nagy óriások ragadták meg a legtöbbet. A Jupiternek és a Szaturnusznak van a legtöbb holdja, olyan sok, hogy saját Naprendszerünk miniatűr változataihoz hasonlítják őket.

Még a Plútó törpebolygónak is, messze a Kuiper-övben, öt saját holdja van. Holdja, a Charon felelős a Plútó imbolygásáért.

Amint egyre erősebb teleszkópokat fejlesztünk és további űrszondákat küldünk ki, egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy még néhány kis aszteroidának is van holdja. Tudósok egy csoportja 2017-ben felfedezte, hogy a “3122-es aszteroidaként” is ismert Florence-nek két kis holdja van.

Az élet létezése

Egyelőre a mi Naprendszerünk az egyetlen olyan hely, amelyről tudjuk, hogy életnek ad otthont, és a Föld nevű bolygónkon mindenféle formában és méretben bőven van élet. Néhány bolygó felfedezése során azonban felfedezzük, hogy néhány holdon folyékony víz lehet, ami az élet egyik feltétele.

A Jupiter holdja, az Europa és a Szaturnusz holdja, az Enceladus globális sósvizes óceánokkal rendelkezik, amelyek jeges, vastag héj alatt léteznek.

A korábbi meghatározások, amelyeket “lakható” környezetnek tekintettünk, az évek során megváltoztak. Fenntartjuk, hogy az élet növekedéséhez és alkalmazkodásához folyékony vízre, energiaforrásra és táplálékforrásra van szükség.

A tudósok azonban olyan területeken is életet fedeztek fel a Földön, amelyeket korábban lakhatatlannak hittek. Ezeket az életformákat “extremofiloknak” nevezik, és megváltoztatták a véleményeket arról, hogy az élet más világokon is boldogulhat.

Űrlátogatások:

Mi emberek évezredek óta nézzük, figyeljük és tanulmányozzuk a Naprendszerünket. Azonban csak az elmúlt évszázadok során fejlődött ki eléggé a technológiánk és a tudományunk ahhoz, hogy rájöjjünk, hogyan is működnek valójában a dolgok.

Mivel a robotizált űrhajók korszakába léptünk, sokkal többet tudunk meg a Naprendszerünkről és messzebbre a világegyetemben.

Fontos események:

2003: Spitzer Űrteleszkóp: A Spitzer egy ultraérzékeny infravörös távcsövet tartalmaz, amellyel az aszteroidáktól és üstökösöktől kezdve a földközeli objektumokig (NEO-k), bolygókig, sőt még a messzi-messzi galaxisokig mindent tanulmányozhatunk.
2009 Kepler-űrtávcső: A kifinomult teleszkóp több mint 2600 Naprendszeren kívüli bolygót fedezett fel.
2009 Herschel Űrobszervatórium: Hihetetlenül sok felfedezéssel gyarapította bolygókutatási és csillagászati ismereteinket.
1992 Geotail műhold: A Föld magnetoszférájának a “hosszú csóva régió” néven ismert területének megfigyelése.”
2015 DSCOVR: A Deep Space Climate Observatory a Nap győzelmében bekövetkező változásokat figyeli, és űridőjárás-riasztásokat küld a bolygókutatóknak, hogy követni és előrejelezni tudják az esetleges geomágneses viharokat, amelyek hatással lehetnek a Földre és a technológiáinkra.
1965 Surveyor modell SD-1: Próbaküldetésnek tervezték, hogy a Hold felszínéről olyan információkat gyűjtsön, amelyek a későbbi Apollo holdraszálláshoz szükségesek lennének.
1966 Surveyor modell 2: A Surveyor holdraszálló űrszonda barycentrikus pályára állításának tesztelésére tervezték, a Hold felé, a későbbi űrmissziók előkészítéseként.
1968 Pioneer 09: Negyedik szonda a sorozatban, amelynek célja a bolygóközi űr tanulmányozásának folytatása volt egy heliocentrikus pályáról, a további űrmissziók előkészítéseként.
1967 Pioneer 08: A sorozat harmadik szondája, amelyet a bolygóközi tér tanulmányozására küldtek heliocentrikus pályáról, fő feladata a plazma, a mágneses mezők és a kozmikus sugárzás adatainak gyűjtése volt a további űrmissziók előkészítése céljából.

Tények a Naprendszerről gyerekeknek:

A “mi az a hold” kérdésre a válasz kissé homályos: A Nemzetközi Csillagászati Unió az a szervezet, amely segít meghatározni, hogy mi a bolygó és mi nem az. A holdak témakörében azonban nincs egyszerű definíció. Úgy gondolják, hogy a holdak olyan égitestek, amelyek bolygók körül keringenek, de ez a magyarázat nem terjed ki azokra az állapotokra, amikor az égitestek kettős bolygók vagy aszteroidák körül keringenek.
Az aszteroidák és az üstökösök a Naprendszerünk megmaradt darabjai: Ezek a kisebb testek soha nem jutottak el odáig, hogy bolygók vagy holdak részévé váljanak, de a tudósok úgy vélik, hogy ezek a “maradékok” folyékony vizet és szerves anyagokat hozhattak a Földünkre.
Minden bolygónk ugyanabban a “síkban” van, és ugyanabban az irányban kering: Ha megnézzük a Naprendszerünk mind a nyolc bolygójának képét, észrevehetjük, hogy hajlamosak ugyanazt az “utat” követni az égen, amit “ekliptikának” is neveznek. Napunk körül is ugyanabban az irányban keringenek. Ez az egyik oka annak, hogy a tudósok úgy vélik, hogy a bolygók, a holdak és a Nap mind egy forgó, sűrűsödő gáz- és porfelhőből keletkeztek.
A mi Naprendszerünk TÚL van: Amikor a Tejútrendszerre gondolunk, általában egy forgó galaxist látunk, csillagok milliárdjaival. Lehet, hogy a mi Napunk is egyike ezeknek a csillagoknak, de mi messze kint vagyunk a galaxis egy külső “karjában”. A NASA szerint körülbelül 165 kvadrillió kilométerre vagyunk a középponttól, amely történetesen egy szupermasszív fekete lyuknak ad otthont.
Naprendszerünk tényleg nagy: Amikor a Voyager 1 1977-ben elindult, 35 évbe telt, mire a Voyager 1 áthaladt azon a területen, ahol a Nap gáz- és mágneses környezete bármilyen hatással van. Ez 11 milliárd mi/17 milliárd km távolságra volt a Földünktől. Ez azt jelenti, hogy a Naprendszerünk valóban nagy.
Hatalmas napunk van: Napunk összegyűjtötte naprendszerünk tömegének 99,86%-át. Ebből is látszik, hogy milyen nagy a Napunk. A Nap hidrogénből és héliumból áll, és ez mutatja, hogy mennyi ilyen gáz van a világegyetemben, összehasonlítva a Földön található fémekkel és kőzetekkel.
Naprendszerünk jó példa az exobolygók megértéséhez: Az exobolygók nagyon messze vannak, és még a legerősebb távcsövekkel is aprónak tűnnek. A Naprendszerünkben lévő bolygókat, például a Jupitert vizsgálva, amelyeknek miniatűr naprendszerük van, így megnézhetjük, hogyan működnek esetleg a Naprendszerünkön kívüli szuperföldek.

A Naprendszeren túl:

Tejútrendszerünk galaxisa egy spirális alakú, mintegy 100 000 fényév átmérőjű galaxis. Napunk csak egy a Tejútrendszerben található mintegy 100 milliárd csillag közül.

A csillagok tűkerék alakban helyezkednek el, és a Tejútrendszernek négy nagy “karja” van, amelyek kifelé nyúlnak. A mi Naprendszerünk az egyik ilyen karban van.

A Tejútrendszer csak egy a világegyetem milliárd és milliárdnyi galaxisa közül. A világegyetem mérete ismeretlen, azonban a tudósok úgy vélik, hogy még mindig tovább tágul kifelé.

A Nap

Naprendszerünk a Tejútrendszer galaxisában, az egyik külső spirálkarban található. Ezt a helyet nevezzük “otthonunknak”. A Naprendszer néhány nagyobb és kisebb szereplőből áll, amelyek mind kölcsönhatásban állnak egymással.
A Hold

Mostanáig a Holdunk az egyetlen olyan hely a bolygónkon kívül, amelyet az ember személyesen meglátogatott és megvetette a lábát.
Aszteroidaöv

Az aszteroidaöv a Naprendszer távoli régiójában, a Mars és a Jupiter között található. Itt található a Naprendszerünkben található aszteroidák többsége.
Napfogyatkozás

Fogyatkozás akkor történik, amikor egy égitest, például a Hold vagy egy bolygó egy másik égitest árnyékába kerül. A Földön kétféle napfogyatkozás létezik: a holdfogyatkozást holdfogyatkozásnak, a napfogyatkozást napfogyatkozásnak nevezzük.
Napfoltok és napszél

Napunk hihetetlenül aktív. Hidrogén és hélium gázokból áll, és a folyamatot, amellyel energiát termel, magfúziónak nevezik.
Meteorzápor

A meteor neve megváltozik, amint belép a Föld légkörébe. Ekkor “meteoroid” vagy “űrszikla” néven ismerik. Amikor átrepül a légkörön, ellenállásba ütközik és melegedni kezd.
Meteoritok

Az emberiség évezredek óta figyeli a meteorokat.
Aszteroidák

Aszteroidák olyan objektumok, amelyek többnyire fémekből és kőzetekből állnak.
Üstökösök

A történelem során számos civilizáció figyelte meg az üstökösöket, és egyszerre féltek és rettegtek tőlük. Nem tudták, hogy mik azok, és egyesek úgy gondolták, hogy “hosszú hajú” csillagok, amelyek megjelennek, és esetleg rossz híreket hoznak.
Napfogyatkozások

Fogyatkozás akkor következik be, amikor egy égitest, például a Hold vagy egy bolygó, egy másik égitest árnyékába kerül.
Oort-felhő

Az Oort-felhővel kapcsolatos információk nagy része elméleti…
Kuiper-öv

A Kuiper-öv Naprendszerünk külső területein, közvetlenül a Neptunusz pályája mellett található, és a feltételezések szerint a bolygók kialakulásából visszamaradt anyagokból áll.