PDF of Feature 0213
Az intramuszkuláris (IM) injekció a gyógyszerek, köztük antibiotikumok, vakcinák, hormonális terápiák és kortikoszteroidok beadásának egyik módja.1,2 Még akkor is, ha rendelkezésre állnak alternatív beadási módok, az IM-injekciót előnyben lehet részesíteni, ha a beteg nem tolerálja a szájon át szedett gyógyszert, vagy ha a gyógyszeradherencia aggodalomra ad okot.2 Az IM-injekció a felszívódás szempontjából is előnyös lehet más beadási módokhoz képest (azaz gyorsabb, mint a szubkután injekció, és lassabb, mint az intravénás beadás). Ezenkívül egyes gyógyszerek olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek irritálhatják a szubkután szövetet, de az izomszövetet nem, amely a nagyobb folyadékmennyiséget is elviseli minimális kellemetlenséggel.3,4
A nagy térfogatú injekciókat (3 ml vagy nagyobb) azonban nem gyakran adják be; és sok klinikus talán nem ismeri a megfelelő használatukat, a lehetséges mellékhatásokat és a potenciális hatékonyságot. A nagy térfogatú IM-injekciókkal beadott gyógyszerek közé tartozik a ceftazidim (Fortaz, Tazicef, generikumok), cefuroxim (Ceftin, Zinacef, generikumok), ertapenem (Invanz), penicillin G benzatin (Bicillin L-A, Permapen) és fulvestrant (Faslodex).5-9 Ez a cikk a nagy volumenű IM-injekciók beadásával kapcsolatos gyakorlati kérdéseket tárgyalja az emlőrák kezelésére szolgáló fulvestrant beadásának környezetében, a hatékonyság és biztonság szempontjából legjobb gyakorlatokra összpontosítva.
Az IM-injekciókat öt lehetséges helyre adják be: deltoid (a felnőttek oltásaihoz általában használt), dorsoglutealis, ventroglutealis, rectus femoris és vastus lateralis3,10,11 (1. ábra). A különböző IM-helyekre vonatkozóan maximális mennyiségeket javasoltak felnőtt betegek esetében3,12-16 (1. táblázat). Összességében felnőttek esetében 5 ml-t jelöltek meg egyetlen IM injekció maximális térfogataként, a kevésbé fejlett vagy kis izomtömegű felnőtt betegek esetében pedig alacsonyabb maximumot javasoltak3,13,14.
Continue Reading
INTRAMUSZKULÁRIS INJEKCIÓK
Az IM injekciókat korábban kizárólag orvosok adták be, az 1960-as években az IM injekciók elsődlegesen ápolói feladat lett.1 Az IM injekciókkal kapcsolatban azonban kevés bizonyítékokon alapuló irányelv áll rendelkezésre, és az ápolási tankönyvekben eltérések tapasztalhatók.10-13 Ezenkívül a jelenlegi irányelvek nem foglalkoznak a nagy volumenű injekciók beadásával.
A dorsoglutealis injekciós hely az, amelyet az ápolók a legnagyobb tapasztalattal használnak, mivel hagyományosan ezt tanítják az ápolási iskolákban és ezt tárgyalják az ápolási tankönyvek.16-18 Egy nemrégiben végzett tanulmány szerint a kanadai akut ápolók a dorsoglutealis IM-injekciós helyet választották a ventroglutealis IM-injekciós hely helyett.19 A válaszadók többsége a saját kényelmi szintjét jelölte meg ennek a preferenciának a fő okaként. Ugyanakkor a 30 évnél idősebb, diplomával rendelkező és több mint 4 éves ápolási tapasztalattal rendelkező ápolók nagyobb valószínűséggel választották a dorsogluteális helyet; míg a 20-24 éves, diplomával rendelkező és 1-4 éves ápolási tapasztalattal rendelkező ápolók inkább a ventrogluteális helyet választották.19 Ez az eredmény alátámasztja azt az elképzelést, hogy a ventrogluteális helyet gyakrabban használhatják azok, akik konkrét útmutatást kaptak az ott történő beadáshoz.