Növényi szárak

A növényi szárak a növényfajok többségének jelentős szerve. Számos olyan funkciót látnak el, amelyek segítik a növények növekedését, versengését és túlélését a legkülönbözőbb környezetekben. A szárak lehetnek húsosak, vagy másodlagos növekedésen mennek keresztül, és keményített fát termelnek.

A szár hossza csomópontokból és internódiumokból áll. A csomópontok azok a pontok a száron, ahonnan a levelek és új ágak nőnek. A belső csomópontok a csomópontok közötti terek. A szár szövete három általános rétegből áll: a hámból, az alapszövetből és az érszövetből. Mindegyik réteg más-más módon fontos a növény sikeréhez.

Miért fontosak a növényi szárak?

A növényi szárak számos olyan funkciót látnak el, amelyek lehetővé tették a különböző növényfajok túlélését a különböző élőhelyeken. A levelek, virágok és termések számára támasztékot nyújtanak, valamint vizet, gázokat, tápanyagokat és szénhidrátokat szállítanak a levelek és a gyökerek között.

A szárak számos védekező tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek segítenek megvédeni a növényt a fertőzésektől és attól, hogy a rovarok, madarak és emlősök megegyék. Számos növény számára a fotoszintézis fontos helyszíne is lehet. A szárak másik kulcsfontosságú szerepe a növények sikerében az, hogy növelik a növény magasságát, hogy növeljék a napfénynek való kitettségét.

Hogyan nőnek a szárak?

A növény csúcsából egy merisztémának nevezett részen új szárak keletkeznek. A szárak növekedése bonyolultabb, mint a gyökértermelés, mert a száraknak leveleket, ágakat és mindent, ami a kettő között van, szintén termelniük kell.

A merisztem három rétegre osztható: a felhámra, a talajmerisztemre és a prokambiumra. Az epidermisz felelős a hámnövekedésért, az alapmerisztéma pedig a szár fő térfogatává válik. A procambium termeli az érszövetet, amely a vizet és más tápanyagokat szállítja felfelé és lefelé a szárban.

A szárak növekedése nagyon kiszámítható mintát követ, és valójában a Fibonacci-számként ismert híres mintát követi. A biológusokat évszázadok óta érdekli ez a tény, és többek között Leonardo Da Vinci is felállított elméleteket arról, hogyan képesek a növények követni ezt a növekedési mintát.

csomópontok és internodiumok

A szár hossza csomópontokra és internodiumokra osztható. A csomópontok a szár bizonyos pontjai, amelyekből új levelek és ágak hajtanak ki. Itt képesek új levelek és hajtások nőni, hogy növeljék a növény fényexpozícióját.

A belső csomópontok a szárnak a csomópontok közötti szakaszai, amelyek gyakran jellegtelennek tűnnek, és általában a szár hosszának nagy részét teszik ki. Az internódiumok hossza fajonként jelentősen változik, néhány millimétertől több mint egy méterig.

Epidermisz

Az epidermisz a szár és a külső fal közötti határréteg. Ez az első védelmi vonal a kórokozókkal és állatokkal szemben, amelyek azzal fenyegetnek, hogy megfertőzik és megeszik a növény szárát.

Az epidermisz gyakran kollenchimasejteknek nevezett sejtekből áll, amelyek külső oldalán túlságosan vastag sejtfalakkal rendelkeznek. Ezek a sejtek egyszerre nyújtanak védelmet és szerkezeti támaszt a növényi száraknak. Az epidermisz réteget jellemzően egy cutin nevű anyagból készült viaszos bevonat borítja.

Vaszkuláris szövet

A növényekben az érszövet felelős a víz, a gázok, a szénhidrátok és más tápanyagok szállításáért a növény különböző részei között. A növények evolúciója szempontjából ez volt az egyik legjelentősebb alkalmazkodás, amit az is bizonyít, hogy a szárazföldi ökoszisztémák többségében az érrendszeri növények a domináns szervezetek.

Az érszövet a xilémből és a floémből áll. A xilém feladata a víz szállítása a növény gyökereitől a levelekig. A floem szállítja a szénhidrátokat, ionokat, fehérjéket és hormonokat a növény különböző részei között.

A floem a xilém külső oldalán nő, és az egyetlen floem és xilém együttesét érkötegnek nevezzük. Egyetlen növénynek jellemzően sok érkötege van, amelyek a szár vagy a szárak hosszában futnak végig. Az eudikotikumok érkötegei gyűrűszerűen helyezkednek el, míg az egyszikűek érkötegei szétszórtan helyezkednek el a szárban.

Földszövet

A földszövetet a földmerisztéma alkotja, és kéregnek is nevezik. Ide tartozik az érszövet és az epidermisz közötti szövet, valamint a sok növény közepén található lágyult szövet, amelyet maghártyának nevezünk.

Sok fásszárú növénynél az érszövet és az epidermisz között egy rostgyűrű található, amely fontos a szár szilárdságának növelésében. A kéreg többnyire nem specializált sejtekből áll, és tartalmazhat keményítőt és lignint is. A kéregben nyálka, a víz és a szénhidrátok tárolását segítő ragasztóanyag keletkezik.

Fa és kéreg

A fa és a kéreg a szár másodlagos növekedése során keletkezik. A fa növekedése csak akkor kezdődik, amikor az elsődleges növekedés befejeződött, és egy kambiumnak nevezett szövetréteg végzi.

A kambium a xiléma és a floem között helyezkedik el, és termeli a másodlagos floemet és a másodlagos xilémát. A kéreg a floem másodlagos növekedése, és egy külső, elhalt sejtekből álló réteget és egy belső, élő sejtekből álló réteget tartalmaz. A fa a xiléma másodlagos növekedése.

Az egyszikűeknél nagyon ritkán fordul elő fa és kéreg, és a legtöbb faj teljesen lágyszárú. A pálmafák, rendkívül nagy merisztémákkal rendelkeznek, és egyszerűen széles szárakat hoznak létre az elsődleges növekedésből. Ha a szár egyszer kialakult, nem lesz szélesebb, mert nincs másodlagos növekedés.

Végső szerkesztés:

.