A morfológia kifejezés a biológiában egy szervezet formájára, felépítésére és konfigurációjára utal.Ez magában foglalja a külső megjelenés aspektusait (alak, szerkezet, szín, minta), valamint a belső részek, például a csontok és szervek formáját és felépítését. Ez ellentétben áll az élettannal, amely elsősorban a funkcióval foglalkozik.
A morfológia az élettudományok egyik ága, amely egy szervezet vagy taxon durva szerkezetének és alkotórészeinek tanulmányozásával foglalkozik. Két különálló ágra osztható: Az anatómia a szervezet felépítésének és belső szerveinek tanulmányozása. A szervezet külső megjelenésének tanulmányozását eidonómiának nevezzük, de bár a biológia történetében korán meghatározó volt, ma már kevéssé tanulmányozzák különösebben, mivel megérett a konvergens evolúció hatásaira. Így kevesebb új információt szolgáltat a szervezetekkel kapcsolatban, mint az anatómia, ezért az életformák külső megjelenését általában a morfológia általános vizsgálatainak részeként tanulmányozzák, például a filogenetikai kutatások keretében.
Egy másik használatos kifejezés a “bruttó morfológia”, amely egy szervezet vagy taxon morfológiájának kiemelkedő vagy fő szempontjaira utal. Egy szervezet bruttó morfológiájának leírása magában foglalja például a szervezet általános alakját, általános színét, főbb jegyeit stb., de a finomabb részleteket nem.
A legtöbb taxon morfológiailag különbözik más taxonoktól. Általában a közeli rokon taxonok sokkal kevésbé különböznek egymástól, mint a távolabbi rokonok, de ez alól vannak kivételek. A kriptikus fajok olyan fajok, amelyek nagyon hasonlónak, sőt talán külsőleg azonosnak tűnnek, de szaporodási szempontból elszigeteltek. Ezzel szemben néha a nem rokon taxonok konvergens evolúció vagy akár mimikri révén hasonló megjelenésre tesznek szert. A morfológiai adatokra való hagyatkozás további problémája, hogy ami morfológiailag két különálló fajnak tűnik, az a DNS-elemzés alapján valójában egyetlen fajnak bizonyulhat.