Molekuláris kifejezések sejtbiológia: Az influenza (influenza) vírus

Posted on

Az influenza (influenza) vírus

A nátha mellett az influenza vagy “influenza” talán a legismertebb légúti fertőzés a világon. Csak az Egyesült Államokban évente körülbelül 25-50 millió ember betegszik meg influenzában. Az influenza tünetei hasonlóak a náthához, de általában súlyosabbak. Láz, fejfájás, fáradtság, izomgyengeség és -fájdalom, torokfájás, száraz köhögés és orrfolyás vagy orrdugulás gyakoriak, és gyorsan kialakulhatnak. Az influenzával összefüggő gyomor-bélrendszeri tünetek néha gyermekeknél jelentkeznek, de a legtöbb felnőtt esetében a hasmenésben, hányingerben és hányásban megnyilvánuló betegségeket nem az influenzavírus okozza, bár gyakran pontatlanul “gyomor-influenzának” nevezik. Számos szövődmény, például hörghurut és tüdőgyulladás kialakulása is előfordulhat az influenzával együtt, és különösen gyakori az idősek, a kisgyermekek és mindazok körében, akiknek az immunrendszere el van nyomva.

Az influenza rendkívül fertőző, és az év hidegebb hónapjaiban gyakoribb. A hagyományos hiedelemmel ellentétben azonban nem maga az éghajlat okolható közvetlenül a megnövekedett incidenciáért, hanem inkább annak tulajdonítható, hogy a rossz időjárás idején több időt töltenek zárt térben, más egyének közvetlen közelében. Az influenzavírus elsősorban a fertőzött egyén köhögésekor vagy tüsszentésekor felszabaduló légúti váladékkal terjed. A lappangási idő általában egy-két nap a fertőzéstől számítva, és a legtöbb ember egy héten belül kezd természetes módon felépülni a tünetekből. Az influenzával kapcsolatos halálesetek túlnyomó többségét nem az influenzavírus, hanem az influenza szövődményei okozzák.

Az influenzavírusnak három különböző típusát azonosították, amelyeket A, B és C vírusnak neveztek el. Ezek a vírusok, amelyek antigénügyileg különböznek egymástól, együttesen alkotják saját víruscsaládjukat, az Orthomyxoviridae-t. Az influenza legtöbb esetét, különösen a járványok vagy világjárványok során előforduló eseteket az influenza A vírus okozza, amely számos állatfajt megbetegíthet, de a B vírus, amely általában csak az emberben fordul elő, számos helyi járványért felelős. Az influenza C vírus morfológiailag és genetikailag különbözik a másik két vírustól, és általában tünetmentes, így orvosi szempontból kevéssé aggályos.

Az influenzavírus szerkezete (lásd az 1. ábrát) némileg változó, de a vírusrészecskék általában gömb vagy tojásdad alakúak és 80-120 nanométer átmérőjűek. Néha előfordulnak a vírus fonalas formái is, amelyek egyes influenzatörzseknél gyakoribbak, mint másoknál. Az influenza vírion egy burkolt vírus, amely lipid kettősrétegét a gazdasejt plazmamembránjából nyeri. A glikoprotein tüske két különböző fajtája van beágyazódva a burokba. A tüskék körülbelül 80 százaléka hemagglutinin, egy trimer fehérje, amely a vírus gazdasejthez való kötődésében játszik szerepet. A glikoprotein tüskék fennmaradó mintegy 20 százaléka neuraminidázból áll, amelyről úgy gondolják, hogy túlnyomórészt az újonnan keletkezett vírusrészecskéknek a gazdasejtből való kiszabadulását segíti elő. Az influenzavíriont körülvevő burok belső oldalán egy antigénmátrixfehérje-bélés található. A burokban található az influenza genom, amely nyolc darab egyszálú RNS-ből áll (csak az A- és B-formák; az influenza C-formának 7 RNS-szegmense van). Az RNS-t nukleoproteinnel csomagolják spirális ribonukleoprotein formába, minden RNS-szegmenshez három polimeráz peptid tartozik.

Az influenzavírus antigénszerkezetének mutációi számos különböző influenza altípust és törzset eredményeztek. A vírus specifikus változatait általában a hemagglutinin (13 fő típus) és a neuraminidáz (9 fő típus) felszíni fehérjék sajátos antigéndeterminánsai alapján nevezik el, mint az influenza A(H2N1) és A(H3N2) esetében. Az influenzavírus új törzsei az antigéndrift néven ismert fokozatos folyamat következtében jönnek létre, amelynek során a vírus antitest-kötőhelyein belül a mutációk idővel felhalmozódnak. E mechanizmus révén a vírus képes nagymértékben kijátszani a szervezet immunrendszerét, amely még akkor sem képes felismerni és immunitást biztosítani egy új influenzatörzzsel szemben, ha az egyén már immunitást épített ki egy másik vírustörzzsel szemben. Mind az A, mind a B influenzavírusok folyamatosan antigéndriftnek vannak kitéve, de az influenza elleni vakcinák évenkénti újrafogalmazása gyakran lehetővé teszi a tudósok számára, hogy figyelembe vegyék az újonnan megjelent törzseket.

Az A influenza egy másik típusú mutáció, az úgynevezett antigénváltás is előfordul, amely a vírus új altípusát eredményezi. Az antigénváltás az influenza genomjának rekombinációja által okozott hirtelen antigénváltozás, amely akkor következhet be, ha egy sejtet egyszerre két különböző A-típusú influenzatörzs fertőz meg. Úgy tűnik, hogy az A típusú influenzára fogékony gazdaszervezetek szokatlanul széles köre növeli ennek az eseménynek a valószínűségét. Különösen a madarakat, sertéseket és embereket megfertőző törzsek keveredését tartják felelősnek a legtöbb antigénváltásért. Nevezetesen, a világ egyes részein az emberek a sertésekkel és a szárnyasokkal is szoros közelségben élnek, így az emberi törzsek és a madártörzsek könnyen megfertőzhetnek egy sertést egyszerre, ami egy egyedi vírust eredményez. Az influenza A új altípusai hirtelen és kiszámíthatatlanul alakulnak ki, így a tudósok nem tudnak előre olyan vakcinákat készíteni, amelyek hatásosak ellenük. Következésképpen a vírus egy új altípusának megjelenése nagyon rövid időn belül globális világjárványt okozhat.

A vakcinákon kívül néhány más fegyvert is terveztek az influenza elleni küzdelemre. Az amantadin és a rimantadin antivirális gyógyszerek segíthetnek csökkenteni a betegség súlyosságát azoknál az influenzás egyéneknél, akik a tünetek megjelenésétől számított két napon belül elkezdik a gyógyszerek alkalmazását. Ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy akadályozzák azt a pH-változást, amely ahhoz szükséges, hogy az influenzavírus felszabadítsa tartalmát a gazdasejt citoszoljába. Két további vírusellenes gyógyszer, a zanamavir és az oseltamivir az influenza A és B típusa ellen is hatásos. A zanamavir és az oseltamivir ahelyett, hogy a pH-eltolódást akadályozná meg, a glikoprotein neuraminidázt blokkolja, így gátolja az új vírusrészecskék felszabadulását és meghiúsítja azok terjedését. Fontos megjegyezni, hogy az antibiotikumok nem képesek leküzdeni magát az influenzavírust, de néha azért adják az influenzás betegeknek, hogy megakadályozzák az opportunista mikroorganizmusok támadását, amelyek számos influenzaszövődményért felelősek.

Noha az influenza széles körű ismertsége miatt a lakosság nagy része számára viszonylag jóindulatúnak tűnik, a vírus pusztító hatású lehet. 1918-ban és 1919-ben több mint 20 millió ember halt meg az általánosan spanyolnátha néven ismert vírustörzsben, amely a világ szinte valamennyi lakott régiójában elterjedt. Azóta számos más járvány is kitört, bár egyik sem volt ilyen halálos kimenetelű. Mindazonáltal az influenza a vírus szövődményeivel együtt folyamatosan az Egyesült Államokban az első tíz leggyakoribb halálozási ok között van, és magasabb helyen áll, mint néhány más, sokkal szélesebb körben ismert gyilkos, például az AIDS-et okozó HIV-vírus.

TOVÁBB A CSELLASTRUKTÚRÁHOZ

TOVÁBB A VIRUSSZTRUKTÚRÁHOZ

Kérdés vagy észrevétel? Küldjön nekünk egy e-mailt.
© 1995-2021 by Michael W. Davidson and The Florida State University. Minden jog fenntartva. A képek, grafikák, szoftverek, szkriptek vagy appletek nem reprodukálhatók vagy használhatók fel semmilyen módon a szerzői jogtulajdonosok engedélye nélkül. A weboldal használata azt jelenti, hogy Ön elfogadja a tulajdonosok által meghatározott összes jogi feltételt.
Ezt a weboldalt a
Graphics & Web Programming Team
az Optical Microscopy at the
National High Magnetic Field Laboratory
együttműködésében tartja fenn.
A legutóbbi módosítás: 2015. november 13., péntek, 02:18
Hozzáférések száma 2005. május 10. óta: 525891
Mikroszkópokat biztosított:


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.