Szövegszint kiválasztása:
Minden biomnak, vagyis egy adott éghajlaton élő növények és állatok közösségének vannak az adott helyre jellemző életformái. Például az amazóniai esőerdőben élő növények és állatok teljesen különböznek a sarkvidéki tundrán élőkétől. Abban azonban nem mindenki ért egyet, hogy pontosan mi alkot egy biomot, és ezek meghatározása kihívást jelent.
A biomok meghatározása
A biomokat néha összekeverik a hasonló ökológiai fogalmakkal, például az élőhelyekkel és az ökoszisztémákkal. Az ökoszisztémák az élővilág, például a növények és állatok közötti kölcsönhatásokat jelentik a környezetben, és több ökoszisztéma is alkothat egyetlen biomot. A tápanyag- és energiaáramlás szintén kritikus szerepet játszik az ökoszisztémákban. Az élőhely ezzel szemben egy populációra vagy fajra jellemző; ez az a terület, ahol az adott csoport él. Eközben a biomok sokkal nagyobb léptékben írják le az életet, mint az élőhelyek vagy az ökoszisztémák.
A “biom” kifejezést először 1916-ban Frederic E. Clements amerikai ökológus használta egy adott élőhelyen élő növények és állatok leírására. Clements és ökológustársa, Victor Shelford 1939-ben tovább definiálta. Az idő múlásával a tudósok tovább bővítették és finomították a biom és a kapcsolódó fogalmak meghatározását az ökológia fejlődő területén. 1963-ban Shelford a következő biomokat jellemezte: tundra, tűlevelű erdő, lombhullató erdő, gyep és sivatag. Később Arthur Tansley ökológus külön definíciót alkotott az ökoszisztémákra, amely a biológiai folyamatokat jobban magában foglalta, mint a biom definíciója.
Az összes biomdefiníciót az köti össze, hogy a biomokat az ott élő szervezetek és az éghajlat alapján lehet megkülönböztetni, valamint az a tény, hogy a biomon belüli szervezeteknek közösek az adott környezethez való alkalmazkodásaik. Az éghajlat fontos tényező az adott biomban élő élőlények típusainak meghatározásában, és számos tényező befolyásolja az éghajlatot, például a földrajzi szélesség, a földrajzi jellemzők és a hőt és nedvességet terjesztő légköri folyamatok.
Biom típusok
A biomok létezésének számát a tudósok vitatják. Míg a meghatározás egyes aspektusai széles körben elfogadottnak számítanak (éghajlat és a bennszülött élet), egyes definíciók kiszélesednek, és olyan tényezőket foglalnak magukban, mint a biológiai sokféleség és az emberi tevékenység. Bár a meghatározások nem egységesek, a definíciókból jellemzően többféle biomtípus rajzolódik ki: tundrák, sivatagok, füves területek, lombhullató erdők, tűlevelű erdők, trópusi esőerdők és vízi élőhelyek.
Tundrabiomok
A tundrák a Föld legészakibb részein találhatók, és hosszú, hideg telek és hűvös nyarak határozzák meg őket. Az itt élő állatok és növények olyan alkalmazkodási képességeket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik számukra a túlélést ebben a fagyos környezetben, mint például a vastag szőrzet és a téli álomra való képesség.
Sivatagi biomok
A világszerte hideg és meleg éghajlaton egyaránt megtalálható sivatagokat szárazságuk jellemzi, és az itt élő állatok és növények alkalmazkodtak a víz- és tápanyaghiányhoz.
Grassland biomok
Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható grassland biomra jellemző, hogy sík és füves, kevés fával borított terület. Nagy, legelésző emlősök, például elefántok vagy bölények lakják ezeket a területeket, kisemlősökkel, madarakkal és ragadozókkal együtt.
Tűlevelű erdők biomjai
Ezeken a területeken – amelyeket taigáknak vagy boreális erdőknek neveznek – hosszú, hideg telek, rövid nyarak és nagy mennyiségű csapadék fordul elő. Ebben a biomban az elsődleges vegetációtípusok a tűlevelűek és az örökzöld fák. Néha ezt a kategóriát egy másik, mérsékelt égövi erdőnek nevezett kategóriára osztják, amely nem tapasztal ilyen hideg hőmérsékletet. Erre a melegebb erdőre példa Észak-Amerika nyugati partvidéke, amely egy nedves erdőrendszer, ahol mamutfenyők és cédrusok élnek.
Lombhullató erdők biomjai
Ez Észak-Amerika keleti részén, Nyugat-Európában és Ázsia északkeleti részén található biomot a széles levelű fák, például a juhar és a tölgy jellemzik, amelyek a hőmérséklet csökkenésével szezonálisan elveszítik leveleiket. Összességében ezek a régiók mérsékelt égövi területek, de még mindig van egy határozott téli évszakuk.
Trópusi esőerdők biomjai
Ezek az egyenlítői régiók melegek és nedvesek, változatos növényzettel, amely lombkoronát alkot. A talajon lévő levélhulladék és a nedves körülmények a gyenge minőségű talaj fölött egy tápanyagréteget hoznak létre, ami lehetővé teszi a növényzet széles skálájának növekedését. A trópusi esőerdők valójában arról híresek, hogy hatalmas biológiai sokféleségnek adnak otthont.
A vízi biomok
A vízi biomok osztályozásának számos módja van, és gyakran külön határozzák meg az édesvízi és a sósvízi biomokat; az osztályozáshoz használt tényezők közé tartozik a vízmélység, a hőmérséklet és a sótartalom. A szárazföldi biomokat általában a növényzet típusai szerint osztályozzák, de ezt a módszert nehéz lehet alkalmazni a vízi környezetekre, amelyekben nincs annyi látható növényzet.
A biomok meghatározásának korlátai
Bár a biomokról gyakran úgy gondolkodnak, mint jól körülhatárolható régiókról, a valóságban nincsenek egyértelműen körülhatárolva. A biomoknak általában nincsenek pontos határaik; ehelyett gyakran vannak átmeneti zónák a biomok között. Ezeket a zónákat ökotónusoknak nevezik, és lehetnek a természetben előforduló vagy az ember által létrehozott zónák.
Továbbá, számos biom meghatározás kizárja az embert. Egyes tudósok azonban úgy vélik, hogy az emberi jelenlét szerves részét képezi a biomok meghatározásának, és úgy vélik, hogy a legtöbb biomot valójában elsősorban az ember befolyásolja. Hasonlóképpen, a tudósok kezdik felismerni, hogy az emberi tevékenységek eredményei, mint például az élőhelyek pusztulása és az éghajlatváltozás, hogyan fogják megváltoztatni a biomok meghatározását a jövőben.