Mi van, ha a szupermarketben kaptál barackot vagy nektarint, ami jól nézett ki, hihetetlen kedvezményes volt, olyan illata volt, mintha lenne benne potenciál, ha pár napra kint hagynád a pulton, de amikor mégis, valahogy sosem érett meg igazán? Csak pépes vagy halványsárga szivacs állagú lett a belseje, az íze semmitmondó, és egy csúnya, zselés, barna réteg alakult ki a mag közelében? És hogy még rosszabb legyen, lelkesen vásároltál ötöt vagy még többet?
Sárgás barackok mentésre szorulnak
Rájöttem – a nehezebb úton -, hogy nincs minden veszve. Amíg csak foltosak, nem penészesek vagy romlottak, még az ilyen sikertelen őszibarackokat is meg lehet menteni és munkára lehet fogni.
Mikrohullámú sütés előtt enyhén cukrozni
A gyümölcsök cukrozása és állni hagyása ősi trükk a teljesebb ízek kihozatalára – az eper a klasszikus, de működik őszibarack és nektarin esetében is. Ez önmagában nem volt elég ahhoz, hogy az őszibarackot nyersen fogyaszthatóvá tegye, de gondoltam, ha beégetem, akkor a főzés során talán kijön az íze, és az állaga is rendbe jön. Ezért többféleképpen is kipróbáltam, az egyiket csak az őszibarackot önmagában, a másik két változatot pedig más ízesebb gyümölcsökkel keverve.
Mikrohullámú barack (vagy nektarin) kompót vagy lekvár
Az első teendő, hogy jól megmossuk az őszibarackot, és a lehető legtöbb használható húst levágjuk a magról. Vegyünk egy kis szeletet, és kóstoljuk meg – ha csak fakó vagy szivacsos, de még van benne legalább egy csipetnyi gyümölcsíz, akkor felhasználhatjuk.
Vágjuk fel az őszibarackot, és tegyük egy pyrex tálba. Hagyd rajta a héját – innen fog származni az ízének legalább egy része. Szórj rájuk néhány kanál cukrot, és facsarj rájuk egy kis citromlevet. Fedjük le a tálat egy tányérral, és mikrózzuk néhány percig magas fokozaton (~1100 W-os sütőben 3-4 percig). Amikor a tálat feltakarjuk, az illatnak fel kell jönnie, és a darabok áttetszővé válnak, és egy kis rózsaszínes-bronzos levet fognak eregetni. Megkóstolhatod, hogy ez neked elég jó-e, vagy még kb. egy percig főzheted, esetleg megszórhatod fahéjjal (nagyon jó) és/vagy egy vékony szelet friss gyömbérrel. Esetleg egy csillagánizs hüvely vagy pár szegfűszeg, ha ezt kompótnak készíted, és aznap igazán ételkáprázatosnak érzed magad, de ezeket magam nem próbáltam ki, így nem tudok kezeskedni értük. Hűtsük le, hűtsük le, és joghurttal vagy fagylalttal tálaljuk.
A lekvárhoz az őszibarackot villával pépesítsük a mikrohullámú sütőben az utolsó perc előtt. Ha kihűlt, a keverék besűrűsödik, és a fahéj és/vagy a gyömbér a barack ízével játszik, így jó darabos lekvár lesz belőle.
Mikrohullámú barackkompót
Kevert gyümölcskompót vagy lekvár
A másik kompót/lekvár stratégia szerint a friss barack- vagy nektarindarabokat mikrózás előtt egy másik gyümölccsel kell összekeverni. Két javaslatom van itt, ami meglehetősen sikeresnek bizonyult – az egyik egy maréknyi apróra vágott aszalt sárgabarack, amit kb. 1/2 órán át áztattam forró vízben vagy narancslében, a másik, talán kissé furcsa választás pedig a szeletelt eper, amit az őszibarackdarabokkal kevertem össze.
Mindkét esetben rendkívül kevés cukrot használtam ahhoz képest, amit a hagyományos lekvárkészítésnél előírnak. Nem készítettem sokat, egyenesen a hűtőbe került, és gyorsan el akartam használni. Plusz nagyjából mindig szívesebben eszem olyan lekvárt, amiben több a gyümölcs és kevesebb a ragacsos cucc. Tudom, tudom, technikailag ettől ez inkább “gyümölcskenyér”, mint igazi lekvár, de érdekel-e engem?
A szárított/áztatott sárgabarackkal kevert lekvárhoz egy maréknyi-15-öt vagy úgy felaprított sárgabarackot 2 percig mikrózok vízben, hogy ellepje, majd fél órát lefedve állni hagyom, majd a nagy nyers barackdarabokkal együtt beleteszem a konyhai robotgépbe – az én esetemben, az őszibarack túlméretezett volt, mint egy puha labda, így talán két teniszlabda méretű lehetett, és néhány kanál cukrot, és csak annyira pépesítettem, hogy elég jól elkeveredjenek anélkül, hogy elveszítenék az állagukat. Ezután citromlevet facsartam a keverékre, és visszaöntöttem a pyrex tálba, hogy a fentiek szerint néhány percig mikrózzam. A forró keveréket egy nagyon tiszta, forró, 1 kilós lekváros üvegbe öntöttem, és rácsavaroztam a fedelet – a fedő ugyan beszívódott, ahogy kihűlt, de erre nem számítottam, így a hűtőben tartottam, és a következő kb. egy hét alatt megettem.
Egy másik barackot feldaraboltam, és egyenesen mikrózva, néhány eperszelettel keverve, mert azok voltak az utolsók a pintben. Megint nem hiszem, hogy egy-két evőkanál cukornál többet tettem bele, meg egy kis citromot, de az történt, hogy az eper ahelyett, hogy nyálkás lett volna, olyan sült comfort-food jellegű ízt adott a meleg kompótnak, amire nem számítottam, és szebben is nézett ki. Azt hittem, hogy a főtt eper olyan rosszul fog kinézni, mint az eperlekvárban, de nem így történt, és túl sok cukor (vagy kukoricaszirup, az általam utált kereskedelmi lekvárokban) nélkül megőrizte élénk ízét is.
Ezek közül az ötletek közül egyik sem olyan kielégítő, mint beleharapni egy tökéletesen érett, rendkívül lédús barackba (vagy nektarinba) a nyár derekán, de mindegyik elég jó a maga nemében, nem tart sokáig, és praktikus mentőeszközök olyan gyümölcsök esetében, amelyekről kiderül, hogy kevesebb, mint amire számítottunk.