Ki az a Mihail Gorbacsov?
Mihail Gorbacsov 1961-ben lett a kommunista párt kongresszusának küldöttje. Főtitkárrá 1985-ben választották meg. A Szovjetunió első elnöke lett 1990-ben, és ugyanebben az évben elnyerte a Nobel-békedíjat. 1991-ben lemondott, azóta megalapította a Gorbacsov Alapítványt, és továbbra is aktívan tevékenykedik társadalmi és politikai ügyekben.
Koraélet
Mihail Szergejevics Gorbacsov 1931. március 2-án született orosz-ukrán családban Privolnoje faluban, a dél-oroszországi Sztavropoli területhez közeli Krasznogvardejszki járásban.
Gorbacsov szülei parasztok voltak. Édesapja, Szergej egy kombájnt üzemeltetett a megélhetésért. Szergejt besorozták az orosz hadseregbe, amikor a nácik 1941-ben megszállták a Szovjetuniót. Három évvel később megsebesült a harcban, és hazatért, hogy újra mezőgazdasági gépeket kezeljen. Szergej átadta tapasztalatait fiatal fiának, Mihailnak. Mihail Gorbacsov gyorsan tanult, és tehetséges volt a gépészetben. Tizenévesként Gorbacsov azzal járult hozzá a család jövedelméhez, hogy traktorokat vezetett egy helyi gépállomáson. Olyan szorgalmasan dolgozott, hogy 17 éves korában Gorbacsov volt a valaha volt legfiatalabb, aki elnyerte a Munka Vörös Zászlórendjét, mert aktív szerepet játszott az adott év bőtermésének behozásában. Gorbacsov édesanyja, Maria, a kolhozban végzett élethosszig tartó munkájával példázta ezt a fáradhatatlan munkamorált.
A politikai légkör Mihail Gorbacsov neveltetése idején viharos volt. Az 1930-as években, amikor Gorbacsov még nagyon fiatal volt, az a trauma érte, hogy anyai nagyapját, Pantelej Gopkalót letartóztatták a nagy tisztogatás során. Gopkalót azzal vádolták, hogy trockista ellenforradalmár volt, és 14 hónapra bebörtönözték és megkínozták. Családja nagy megkönnyebbülésére megúszta a kivégzést.Mihail Gorbacsov gyermekkorában a gazdasági légkör szintén zűrzavaros volt. 1933-ban Dél-Oroszországot nagy szárazság sújtotta. Mivel a régió élelmezése és jövedelme a mezőgazdaságtól függött, a lakosok éhínségtől szenvedtek, és sokan éhen haltak.
Gyermekkorában Gorbacsov szenvedélyesen szeretett tanulni. Amikor 1950-ben ezüstéremmel érettségizett, apja rábeszélte, hogy folytassa az egyetemet. Gorbacsov tanulmányi eredményei kiválóak voltak, és felvételi vizsga nélkül felvették a Moszkvai Egyetemre, a Szovjetunió első számú iskolájába. Az egyetem még ingyenes lakhatást is biztosított számára egy közeli kollégiumban. Gorbacsov 1955-ben cum laude jogi diplomát szerzett a Moszkvai Egyetemen, és nem sokkal később visszatért szülővárosába új feleségével, Raisával, aki szintén a Moszkvai Egyetem öregdiákja volt.
Kora politikai szerepvállalás
Gorbacsov már középiskolás korában a kommunista párt tagjelöltje lett, de csak 1952-ben, a Moszkvai Egyetemen szerzett teljes jogú tagságot. Miután a diploma megszerzése után visszatért Sztavropolba, Gorbacsov a sztavropoli területi ügyészségen helyezkedett el. Nem sokkal azután, hogy elkezdte a munkát, Gorbacsov összefutott néhány régi ismerősével. Emlékeztek rá a középiskolás korából, amikor a Fiatal Kommunisták Ligájában vett részt. Mivel Gorbacsov elkötelezettnek és szervezettnek bizonyult, felkérték, hogy legyen a helyi kommunista ifjúsági liga területi bizottságának propagandaigazgató-helyettese.
Jozef Sztálin szovjet miniszterelnök két évvel korábban meghalt, és a Szovjetunió politikai átalakulási folyamata izgalmas légkört teremtett a fiatal kommunista pártaktivisták számára. Gorbacsov alig várta, hogy bekapcsolódjon, elfogadta az ajánlatot, és alig 10 nap után lemondott az ügyészségen betöltött pozíciójáról.
Gorbacsov folyamatosan emelkedett a kommunista liga soraiban. 1956-ban a Sztavropoli Városi Komszomol Bizottság első titkára lett. 1961-ben a pártkongresszus küldöttjévé nevezték ki. Az 1960-as évek során Gorbacsov tovább növelte politikai pozícióját, valamint mezőgazdasági és gazdasági ismereteit, és végül regionális mezőgazdasági adminisztrátor és pártvezető lett. 1980-ban Gorbacsov döntő előrelépést tett bimbózó politikai karrierjében, amikor teljes jogú tagja lett a Politbürónak, más néven a Központi Ügynökség Politikai Irodájának, a Kommunista Párt számos frakciójának végrehajtó bizottságának. hidegháború
1984-ben meghalt Gorbacsov mentora a Kremlben, Jurij Andropov, a Kommunista Párt főtitkára. Fontos év Gorbacsov idővonalán, 1984 volt az az év, amikor először találkozott Margaret Thatcherrel, Nagy-Britannia miniszterelnökével, akivel később szoros kapcsolatot alakított ki.
Főtitkárrá válás
1985-ben, amikor Andropov utódja, Konsztantyin Csernenko is meghalt, Gorbacsovot a Kommunista Párt főtitkárává választották. Gorbacsov megörökölte azokat a problémákat, amelyekkel Andropov és Csernenko küzdött, beleértve a súlyos belpolitikai problémákat és a hidegháborús feszültségek eszkalálódását. Gorbacsov fiatalos energiája és lelkesedése azonban reményt adott a Szovjetuniónak, hogy a pozitív változásokra törekvő vezetők új generációja vette át az irányítást.
Főtitkári megbízatása alatt Gorbacsov Ronald Reagan amerikai elnökkel részt vett egy költséges versenyben az űrbeli nukleáris fegyverek felhalmozásáért. A költségek további terhet róttak az amúgy is szenvedő szovjet gazdaságra. Gorbacsov szorgalmasan dolgozott azon, hogy olyan reformokat hozzon létre, amelyek szerinte javítanák a szovjet életszínvonalat. Azzal, hogy több szabadságot és demokráciát biztosított a szovjeteknek, a “glasznoszty” és a “peresztrojka”, a nyitottság és az átszervezés irányába törekedett. Egy szociálisabb piacgazdaság létrehozásán dolgozott. Gorbacsov reformjai a termelékenység növelésére és a pazarlás csökkentésére is irányultak.
Gorbacsov már néhány évvel kinevezése előtt is igyekezett javítani a szovjet kapcsolatokat a nyugati nemzetek vezetőivel. Ronald Reagan kezdetben bizalmatlan volt, de amikor 1985 novemberében, az első genfi fegyverkezési csúcstalálkozón találkozott Gorbacsovval, Reagan meglepődve tapasztalta, hogy “melegség volt az arcán és a stílusában”. Reagan felismerte “Gorbacsovban az erkölcsi dimenziót”. Thatcher azt mondta a szovjet vezetőről: “Kedvelem Gorbacsov urat. Együtt tudunk üzletelni”. A következő három évben Reagan és Gorbacsov további négy csúcstalálkozón találkozott, amelyek során kapcsolatuk tovább melegedett, mivel együttműködtek a hidegháború lezárásában. Reagan és Thatcher mellett Gorbacsov ebben az időszakban erős kapcsolatokat ápolt Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral is.
Az amerikai-szovjet kapcsolatok sajnos komoly csapást szenvedtek, amikor 1986. április 26-án Ukrajnában felrobbant a csernobili atomerőmű. A Szovjetunió csak több mint két héttel az esemény után adta ki a teljes jelentést. Gorbacsov “nyitottsági” politikájának fényében egyesek képmutatónak tartották reakcióját.
Az 1985-ös genfi és az 1986. októberi reykjavíki csúcstalálkozón nyilvánvalóvá vált a Gorbacsov és Reagan közötti feszültség. Nem értettek egyet a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés kidolgozásával kapcsolatban, amelyet Reagan akart, Gorbacsov pedig nem. Mindkét csúcstalálkozó patthelyzetben végződött. 1987 végén Gorbacsov engedett Reagan érvelésének. Ekkor a Szovjetunió gazdasága válságban volt. Gorbacsov gazdasági reformjai nem működtek. 1987-ben Gorbacsov és Reagan aláírta a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló (INF) szerződést, az első kölcsönös megállapodást a nukleáris fegyverek csökkentéséről. A Szovjetunió örömmel üdvözölte az űrverseny költségeinek kétségbeesetten szükséges enyhítését.
ELNÖKSÉG
Gorbacsov legfontosabb politikai reformjai között szerepelt egy új, demokratikusabb választási rendszer. 1989-ben olyan választásokat szervezett, amelyeken a kommunista párt tagjainak kellett indulniuk a párton kívüliekkel szemben. Visszavonta a kommunista pártnak a Szovjetunió alkotmányában rögzített különleges státuszát. Az államhatalmat átadta a Szovjetunió népképviseleti kongresszusának, a Szovjetunió első, demokratikus választásokon alapuló parlamentjének. 1990. március 15-én a Népi Feladatok Kongresszusa Gorbacsovot választotta meg a Szovjetunió első elnökévé.
Elnöksége alatt Gorbacsov békésebb nemzetközi kapcsolatokat szorgalmazott. Elrendelte a szovjet csapatok kivonását Afganisztánból. A Reagan elnökkel folytatott békés tárgyalásai révén Gorbacsovnak nagy szerepe volt a hidegháború befejezésében is. Ugyancsak neki tulajdonítják a berlini fal leomlásában és Németország későbbi újraegyesítésében játszott döntő szerepét. Kiváló vezetői képességéért és a világ fejlődésének általános javulásához való hozzájárulásáért Gorbacsov 1990. október 15-én Nobel-békedíjat kapott.
A más nemzetekkel való konfliktusok kezelése mellett Gorbacsov a Szovjetunióban is megoldotta az égető problémákat. A Szovjetunió különböző etnikai csoportjai háborúzni kezdtek egymás ellen, míg más csoportok, például az ukránok és a litvánok azt követelték, hogy önálló nemzetekké váljanak. Miközben Gorbacsov ezekkel a törésekkel, valamint a még mindig gyengélkedő szovjet gazdasággal küzdött, egy új rivális vezető lépett a színre. Borisz Jelcin, egy korábbi kommunista párttag, a gazdaság radikális megváltoztatását hangsúlyozta. 1991 nyarán Jelcint az Orosz Köztársaság elnökévé választották. Gorbacsovnak most azzal a problémával kellett szembenéznie, hogy miként lehet egyensúlyt teremteni a közte és az ellenfél vezetője között megosztott hatalom között.
1991 augusztusában, miközben Gorbacsov a Krímben nyaralt, a kommunista konzervatívok puccsal elfogták őt, hogy átvegyék a hatalmat. Ironikus módon a puccsot szervező kommunista párti konzervatívok között volt Pavlov miniszterelnök, akit Gorbacsov azért bérelt fel, hogy segítsen neki egyensúlyt teremteni a hatalomban Jelcinnel. Ellenzéki vezetése ellenére Jelcin ellenállást szervezett a puccs ellen, és a puccs végül kudarcot vallott. Gorbacsov hazatérése után olyan pletykák keringtek, hogy esetleg összejátszott a puccsistákkal. A közvélemény egyre bizalmatlanabb lett Gorbacsovval szemben, és egyre inkább támogatta Jelcint, akit most már hősnek tekintett.
1991 karácsonyára a Szovjetunió összeomlott. Gorbacsov elkerülhetetlenül lemondott a Szovjetunió elnöki posztjáról, és átadta a teljes hatalmat Jelcinnek.
Nézze meg a “Mihail Gorbacsov: A Man Who Changed the World” című filmet a HISTORY Vaulton