Migrációs adatok Európában

Vissza a tetejére

Múlt és jelen tendenciák

Európa ősidők óta az emberi mobilitás csomópontja. A történelem során a régió központi szerepet játszott a globális migrációs rendszerekben, amelyek létrehozásában és alakításában államai segítettek, főként a merkantilista és gyarmati terjeszkedések révén. Európa döntő szerepet játszott a régióban az emberi mobilitást szabályozó szabályok és normák kialakításában is.

A második világháború végéig a legtöbb migráció Európán belül és Európából kifelé zajlott. Pontosabban, a 19. században és a 20. század első felében Európa a nettó kivándorlás kontinense volt, különösen a transzatlanti útvonalon, a korábbi évszázadok gyarmati terjeszkedésének és a rabszolga-kereskedelemnek köszönhetően kialakult migrációs csatornán végbement tömeges kiáramlással. A 20. század közepe óta Európa folyamatosan a nettó bevándorlás régiójává vált, az egymást követő bevándorlási hullámok főbb jellemzői a következők:

1950-es évek – 1970-es évek:

• A második világháború következtében a menekültek és kitelepítettek régión belüli mozgása;
• Régión belüli migráció, a Dél-Európából és Írországból Nyugat- és Közép-Európa ipari központjaiba áramló munkaerő, gyakran kétoldalú megállapodások rendszerében;
• A gyarmati kapcsolatokhoz kapcsolódó bevándorlás és fordított migráció, amely a dekolonizációs folyamatból ered, és egyrészt elsősorban Észak- és Közép-Afrikát, Dél- és Délkelet-Ázsiát, másrészt Belgiumot, Franciaországot, Hollandiát és az Egyesült Királyságot érinti; és
• A bevándorlás Észak-Afrikából és Törökországból az elsősorban Ausztria, Németország és Svájc által végrehajtott vendégmunkásprogramok keretében.

1970-es évek – 1990-es évek:

• A vendégmunkásprogramok megszűnése a bevándorló munkavállalók állandó letelepedését eredményezte, ami családegyesítést váltott ki, különösen Észak-Afrikából és Törökországból;
• az alacsonyan képzett munkavállalók bevándorlása Észak-Afrikából, Ázsiából és Kelet-Európából, amit a szolgáltatási és háztartási szektorok iránti kereslet generált; és
• A kelet-európai menedékkérők, akik Nyugat-Európában keresnek menedéket.

1990-es – 2010-es évek:

• A szabad mozgás uniós rendszerének megszilárdítása és kiterjesztése megkönnyítette a magas és alacsony képzettségű munkavállalók mobilitását, és áramlást generált Közép- és Kelet-Európából Nyugat- és Dél-Európába;
• Újabb bevándorlási hullámok Észak- és Közép-Afrikából, Latin-Amerikából és Ázsiából Dél-Európába; és
• A közel-keleti és észak-afrikai geopolitikai zavargások hatására megugrott a Dél-Európába érkező menedékkérők száma, akik észak-európai célpontokat próbáltak elérni (lásd még itt, p. 25).

A migráció megnövekedett jelentősége az EU politikai napirendjén pontos, időszerű és hozzáférhető migrációs adatok iránti igényt eredményezett, amelyek nélkülözhetetlenek mind a politikai döntéshozók, mind a közvélemény tájékoztatásához.

Európában számos olyan adatkészletet gyűjtenek, amelyek közvetlenül vagy közvetve a migránsok állományáról és áramlásáról, valamint a migráció számos aspektusának méréséről – beleértve a menekültügyi és tartózkodási engedélyeket, valamint számos társadalmi-gazdasági mutatót – tájékoztatnak. Az adatokat az országok az uniós rendeletek alapján, valamint önkéntes alapon szolgáltatják. Az Európai Bizottság (Eurostat) és az uniós ügynökségek ezután validálják, konszolidálják és terjesztik a hivatalos statisztikákat, illetve az operatív adatokat, így európai szinten összehasonlítható adatok állnak rendelkezésre.

Vissza a tetejére

Adatforrások

A következő adatkészletek a migrációs kérdések uniós szintű perspektíváját mutatják be. Ezen adatkészletek közül néhány elérhető a KCMD katalógusban és a dinamikus adatközpontban (lásd alább).

Eurostat:

Az Eurostat az Európai Statisztikai Rendszer tagjai által szolgáltatott adatok alapján több mint 250 táblázatot terjeszt a migrációval kapcsolatos európai statisztikákból, amelyek az alábbiak szerint csoportosíthatók: Népesség: Demográfia & migráció, Népesség-előrejelzések, Népesség & lakásszámlálás, Menekültügyi & irányított migráció, Migránsok integrációja; Egészségügy, Oktatás és képzés, Munkaerőpiac (beleértve a munkaerő-felmérést (LFS)), Jövedelem, társadalmi befogadás és életkörülmények, Ifjúság, Bűnözés és büntető igazságszolgáltatás, Életminőségi mutatók.

E táblázatok különböző fokú bontást biztosítanak, általában a leggyakoribb változókra (nem, kor, születési ország, állampolgárság szerinti ország). Ezek főként az alább részletesebben bemutatott három területről származnak.

1. A népességdemográfiai és migrációs adatokat évente gyűjtik: az országok január 1-jén jelentik az Eurostatnak a népességstatisztikájukat, a népesség különböző jellemzők szerinti bontásával együtt. A népmozgalmi eseményekre (születések, halálozások) és a migrációra (az adott évben bevándorlók és kivándorlók száma, valamint az állampolgárság megszerzése) vonatkozó adatokat is jelentik, ami az európai népességre vonatkozó információk gazdag tárházát eredményezi. Bővebben

Az Eurostat demográfiai és migrációs adatokat gyűjt az EU-tagállamok nemzeti statisztikai intézeteitől (NSI) és szinte valamennyi nem uniós európai tagállamtól (beleértve az EFTA-országokat és az EU-tagjelölt országokat). Az adatokat nemzeti és regionális szinten gyűjtik. A kapott adatok alapján az Eurostat egy sor érvényességi ellenőrzést követően kiszámítja a demográfiai mutatókat, és közzéteszi a statisztikákat. Bővebben

A népesség, a vitális események és a migrációs trendek alapján az Eurostat háromévente népesség-előrejelzéseket is készít, hogy megbecsülje a népesség várható jövőbeli méretét és szerkezetét.

A népszámlálási adatokkal ellentétben, amelyeket általában tízévente gyűjtenek, ezeket az adatokat évente frissítik. Az országok évente több alkalommal szolgáltatnak demográfiai adatokat az Eurostatnak, amelyek aztán az Eurostat adatbázisának frissítésében tükröződnek:

• A demográfiai egyenleg adatgyűjtés az n-1 év első demográfiai adatait az n év június végéig szolgáltatja az Eurostatnak: az n-1 év születéseinek, halálozásainak és a nettó vándorlásnak az összesített száma alapján megbecsülik az n év január 1-jei teljes népességet. Az adatok július elején állnak rendelkezésre az adatbázis demo_gind táblájában.
  • Metaadatfájlok:
• A teljes szokásos tartózkodási helyű népesség adatai augusztus végéig kerülnek összegyűjtésre az EU-tagállamoktól az uniós jogalkotáshoz kapcsolódó különleges célok, különösen az Európai Unió Tanácsában a szavazatok minősített többséggel történő súlyozása érdekében. A népesség meghatározása tehát ebben az esetben minden ország esetében egységes. Ezeket az adatokat szeptember végéig teszik elérhetővé az adatbázis demo_urespop.
  • Metaadatfájlok táblájában: Általában január 1-jei állandó népesség
• Az országok november végéig havi adatokat szolgáltatnak a (referencia)évben történt születésekről, halálozásokról, bevándorlásról és kivándorlásról, amelyeket aztán december elején a demo_fmonth és demo_mmonth adatbázis táblákban tesznek közzé.
• A fő éves adatgyűjtésre az év utolsó negyedévében kerül sor. A népesség, az élveszületések, a halálozások, a bevándorlási és kivándorlási áramlások különböző bontásaira vonatkozó részletes adatokat nemzeti és regionális szinten egyaránt minden n év végéig szolgáltatják az országok az n-1 évre vonatkozóan, és márciusban (n+1 év) állnak rendelkezésre az Eurostat adatbázisában, az Eurostat által ezen adatok alapján kiszámított demográfiai mutatókkal együtt.
  • Metaadatfájlok:
    • Népesség
    • Népességváltozás – Demográfiai egyenleg és nyers arányszámok regionális szinten
    • Fertilitás
    • Halandóság
    • Nemzetközi vándorlási statisztika
    • Akvizíció és elvesztés a állampolgárság
    • Házasságok és válások
    • Népesedési előrejelzések

Az országok az év folyamán küldhetnek frissítéseket (a korábbi adatok javítását) az általuk korábban szolgáltatott adatokhoz. Ennek megfelelően az Eurostat adatbázisában az itt vázolt négy fő frissítésen kívül is történhetnek frissítések.

2. Az Eurostat menekültügyre és irányított migrációra vonatkozó statisztikái az EU és az EFTA tagállamok belügyminisztériumaiból és a kapcsolódó bevándorlási hivataloktól származnak (bővebben lásd a Módszertan szakaszban és az adattáblákhoz csatolt metaadatokban).

Az adatokat a tagállamok a migrációs statisztikákról szóló rendelet (862/2007/EK rendelet) alapján a 2008-as referenciaévtől kezdve szolgáltatják, kivéve a kérelmekre és az elsőfokú határozatokra vonatkozó menekültügyi adatokat, amelyekre vonatkozóan 2008 előtti adatok is rendelkezésre állnak.

Menedékjog: beleértve a menedékkérőkre, az elsőfokú és a fellebbezéssel elbírált kérelmekre vonatkozó végleges határozatokra, az áttelepítésre, a menedékkérők visszavételére vagy átvételére vonatkozó adatokat (dublini statisztika). Bővebben

Tartózkodási engedélyek: nem uniós állampolgároknak kiadott tartózkodási engedélyek az engedély kiadásának okai szerint, érvényes tartózkodási engedélyek állománya, huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők állománya, kék kártyák kiadása. Bővebben

A bevándorlási jogszabályok végrehajtására vonatkozó statisztikák (EIL): az EU külső határain megtagadott vagy az EU tagállam területén illegálisan tartózkodó nem uniós polgárok, a tagállam területének elhagyására vonatkozó kötelezettségek, azon nem uniós polgárok kitoloncolása, akiknek jelenléte jogosulatlan volt. Bővebben

Minden adatot a nemzeti gyakorlatnak megfelelően állítanak elő, és az adatgyűjtés egyes részeire vonatkozó Eurostat módszertani és technikai útmutatónak megfelelően szolgáltatnak az Eurostatnak.

• A menekültügyi adatgyűjtés havi (menedékkérelmek), negyedéves (elsőfokú határozatok) és éves (jogerős határozatok, áttelepítés és kísérő nélküli kiskorúak kérelmei) statisztikákat nyújt. A havi és negyedéves adatokat a referencia-időszak végét követő két hónapon belül küldik meg. Az éves adatokat a referenciaév végét követő három hónapon belül küldik meg. Metaadatfájlok és adatgyűjtési iránymutatások:
  • A menedékkérelmek
  • A menedékkérelmekről szóló határozatok
• A dublini adatgyűjtés éves statisztikákat szolgáltat. Az adatokat a referenciaév végét követő három hónapon belül kell megküldeni. Metaadatfájl és adatgyűjtési útmutató
• A tartózkodási engedély (Resper) adatgyűjtés éves adatokat szolgáltat. Az adatokat a referenciaév végét követő hat hónapon belül kell elküldeni. Metaadatfájl és adatgyűjtési útmutató
• A bevándorlási jogszabályok végrehajtása (EIL) adatgyűjtés éves adatokat szolgáltat. 2018 óta önkéntes alapon negyedéves bevallási statisztikákat gyűjtenek. Az adatokat a tárgyév végét követő három hónapon belül küldik meg. Metaadatfájl és adatgyűjtési útmutató

3. A nép- és lakásszámlálási adatok a népességstatisztikák alapvető forrását jelentik a legkisebb földrajzi körzetektől a nemzeti és nemzetközi szintekig. Az itt bemutatott adatok egy sor európai statisztikai jogszabályon alapulnak, amelyek meghatározzák a legfontosabb statisztikai definíciókat, és meghatározzák az előállítandó adatokat és metaadatokat. A nemzeti népszámlálásokat az Egyesült Nemzetek Szervezete által az Eurostattal együttműködve kidolgozott nemzetközi iránymutatások és ajánlások alapján végzik. Ez hozzájárul az uniós népszámlálási adatok összehasonlíthatóságának biztosításához.

A nép- és lakásszámlálás a legtágabb értelemben vett nemzeti statisztikai művelet, amelynek célja egy adott ország teljes népességének és lakásállományának megszámlálása és a főbb jellemzőkre (földrajzi, demográfiai, társadalmi, gazdasági, valamint háztartási és családi jellemzők) vonatkozó információk gyűjtése.

Az Eurostat adatainak földrajzi lefedettsége az EU bővülésével együtt fejlődött, de mindig több országra terjedt ki, mint az EU tagállamai. Jelenleg a lefedettség általában 32 országot foglal magában, a 27 EU-tagállamot és a négy Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országot. Az adatkészletek időbeli lefedettsége is változhat, attól függően, hogy az adott változó szerinti bontás mikor kezdődött. Ezenkívül az adatkészletek egy része kötelező a tagállamok számára, míg más adatkészleteket csak önkéntes alapon szolgáltatnak az Eurostatnak, és ennek következtében gyakran az országok egy szűkített részhalmazát fedik le.

A nemzeti statisztikai hivatalok által gyűjtött adatok gazdagsága és mennyisége az adattovábbítás új módját is megkövetelte. E kihívás megválaszolására az adatok és metaadatok továbbítására és terjesztésére modern és innovatív technikai megoldást fejlesztettek ki – a Census Hubot.

EU ügynökségek:

A bel- és igazságügyi ügynökségek információk és tanácsadás nyújtásával, valamint a belügyek területén végzett operatív tevékenységek és szakpolitikai döntéshozatal támogatásával támogatják az uniós intézményeket és a tagállamokat. Ezen ügynökségek némelyike szerepet játszik az EU migrációs politikájának különböző aspektusaiban. Fogadják, feldolgozzák és kicserélik a tagállamok által gyűjtött, migrációval kapcsolatos adatokat, valamint összesített adatokat, statisztikákat és jelentéseket terjesztenek. Az érintett ügynökségek a következők:

• Frontex (Európai Határ- és Költségvédelmi Ügynökség): a tagállamok határőrizeti hatóságaival közösen felelős az európai integrált határigazgatás megvalósításáért, és feladatai közé tartozik a migrációs áramlások nyomon követése. A Frontex adatainak és jelentéseinek (például a Frontex kockázatelemző hálózat FRAN-jelentései) listáját lásd: >
• EASO (Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal): tudományos és technikai segítségnyújtással támogatja a közös európai menekültügyi rendszer végrehajtását az EU tagállamaiban, különösen azon tagállamok számára, amelyek menekültügyi és befogadási rendszere különösen nagy nyomás alatt áll. Az EASO adatainak és jelentéseinek listáját lásd: >
• FRA (Európai Unió Alapjogi Ügynöksége): az emberi jogok előmozdításán és védelmén dolgozik az EU-ban, a migránsok esetében is. Az FRA adatainak és jelentéseinek listáját lásd: >
• eu-LISA (a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű információtechnológiai rendszereinek üzemeltetési igazgatásával foglalkozó európai ügynökség): felelős a Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II) központi elemeinek, a Vízuminformációs Rendszer (VIS) és az EURODAC (ujjlenyomat-adatbázis) üzemeltetési igazgatásáért. Az eu-LISA adatok és jelentések listáját lásd: >
• Europol (az EU bűnüldözési együttműködési ügynöksége): segít – a 2016-ban létrehozott Európai Migránscsempész Központon keresztül – koordinálni a tagállamok válaszlépéseit az EU-ba irányuló migránscsempészet elleni küzdelemben, és elősegíti a rendőrségi együttműködést/információcserét, operatív és elemzési támogatást nyújt.

Más források:

A Migrációs és Demográfiai Tudásközpont (KCMD) az Európai Bizottság kezdeményezése a jobb tudásmenedzsmentről a megalapozott uniós szakpolitikai döntéshozatal érdekében. A migráció által kínált lehetőségekre és kihívásokra adott átfogó bizottsági válasz erősítése érdekében a KCMD célja, hogy referenciapontként támogassa a Bizottság szolgálatainak és a tagállamoknak a migrációval és a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatos munkáját. A KCMD két adatportált tart fenn:

• Migrációs adatkatalógus – a nemzetközi szervezetek, európai intézmények és szervek (nevezetesen az Európai Bizottság és az uniós ügynökségek), valamint egyes tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatállomány-leírások jegyzéke. Az adatkészletek közül sok európai szinten összesített nemzeti adatokat mutat be, néhány csak egy uniós tagállamra vonatkozik, míg mások globális lefedettségűek. A katalógus minden egyes adatkészlethez összefoglaló leírást, az adatkészletre mutató linket és a legfontosabb metaadatokra vonatkozó információkat (pl. földrajzi és időbeli lefedettség, valamint a frissítés gyakorisága) tartalmaz, amelyek felvázolják a főbb erősségeket és korlátozásokat. A katalógus bővítésére irányuló erőfeszítések folytatódnak, új adatkészletek hozzáadásával, amint azok elérhetővé válnak.
• Dynamic Data Hub – egy egyedülálló eszköz, amely hozzáférést biztosít számos rendelkezésre álló migrációs adatkészlethez egy olyan felületen keresztül, amely lehetővé teszi a felhasználók számára az idősorok megjelenítését és az országok közötti adatelemzés elvégzését. A Hub célja a politikai döntéshozók támogatása és a migrációval kapcsolatos ismeretek eljuttatása a nagyközönséghez. Jelenleg több mint 50 adatkészletet tartalmaz, amelyeket európai intézmények, uniós ügynökségek, kiválasztott tagállamok és nemzetközi szervezetek gyűjtöttek Európában és világszerte. A központ a migrációval kapcsolatos számos szempontot lefed, az állományokra, az áramlásokra, a migrációban részt vevő gyermekekre vonatkozó adatoktól kezdve a kényszerű kitelepítéseken át a demográfiai és társadalmi-gazdasági mutatókig. A fejlődő adatkatalógusnak köszönhetően a központ idővel további adatkészletekkel is gazdagodni fog.

Az Európai Migrációs Hálózat (EMH) a nemzeti kapcsolattartó pontok hivatalos, az egész EU-ra kiterjedő hálózata, amely naprakész, objektív, megbízható és összehasonlítható információkat nyújt az európai migrációról és menekültügyről az uniós szakpolitikai döntéshozatal és a szélesebb nyilvánosság tájékoztatása céljából. Az EMN jelentéseket, tanulmányokat és szakpolitikai összefoglalókat tesz közzé, amelyekben elemzi a szakpolitikák és a jogszabályok kidolgozását és végrehajtását.

Az Európai Bizottság Migrációs és Belügyi Főigazgatósága (DG HOME) éves statisztikákat ad ki a határok nélküli schengeni térség államai által kiadott rövid távú vízumokról.

A nemzetközi szervezetek (OECD, ILO, IOM, UN OCHA, UN DESA, UNHCR, Világbank, UNICEF) adatgyűjteményei szintén európai szintű képet adnak a migrációval kapcsolatos különböző szempontokról.

Vissza a tetejére

Az adatok erősségei és korlátai

A migráció területére vonatkozó uniós jogszabályok célja az adatok nagyon magas szintű összehasonlíthatóságának elérése a jogalapban meghatározott harmonizációnak és a tagállamok megfelelésének uniós szervek (Eurostat) általi nyomon követésének köszönhetően. Az adatokhoz való könnyű hozzáférés egy másik erősség, mivel az országstatisztikák egyetlen hozzáférési ponton (Eurostat) keresztül érhetők el.

A migrációs adatok Európában általában jó minőségűek, de vannak korlátok. Ezeknek a korlátoknak a következőkben bemutatott elemzése egy nemrégiben készült KCMD-jelentés összefoglalója. Ez a jelentés a migrációs adatok hiányosságait az uniós szakpolitikai döntéshozatal szempontjából vizsgálta, amely gyakran nem korlátozódik az európai eseményekre, hanem globális hatókörű. Az alábbi korlátozások ezért európai vagy globális lefedettségű adatokra vonatkozhatnak. A jelentés a korlátozások négy fő csoportját azonosítja:

• Az időzítéssel, minőséggel és bontással kapcsolatos hiányosságok a meglévő adatokban: Az uniós jogszabályok a legalább 12 hónapos tartózkodási idejű hosszú távú migrációs adatokra, valamint a t naptári év referencia-időszakában – a t év január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakban – bekövetkezett bevándorlási és kivándorlási eseményekre vonatkoznak. Ezeket az adatokat az Eurostat a jogszabályban meghatározottak szerint évente, a t+1 év december 31-ig gyűjti, és a t+2 év februárjáig közzéteszi. Nyilvánvaló, hogy ezzel a meghatározással és az uniós jogszabályban meghatározott határidővel ezek az adatok nem állhatnak rendelkezésre korábban, és a politikai döntéshozók számára későn érkezőnek tekinthetők. Az uniós jogszabályok meghatározzák azokat a bontásokat, amelyeket az országoknak kötelezően rendelkezésre kell bocsátaniuk. Az Eurostat emellett önkéntes alapon gyűjt egy sor táblázatot, de nem minden ország szolgáltat ilyeneket. A migrációs statisztikákat például nem minden adatszolgáltató tagállam esetében bontják az egyes korábbi lakóhely szerinti országok szerinti bontásban, csak az országok széles csoportjai szerint, ami az uniós rendeletek szerint kötelező adatszolgáltatás. Bizonyos esetekben a kivándorlási adatok minősége korlátozott lehet, mivel a szolgáltatott adatok alulbecsülik a jelenség valódi dimenzióját.
• Terjesztési kérdések: Az adatok felhasználók számára történő bemutatásának módjával kapcsolatban számos olyan szempont van, amely megakadályozhatja az adatok teljes körű kiaknázását. Ilyen például a nem egyértelmű feltételezések vagy módszertanok; ez általában olyan helyzetekre vonatkozik, amelyeket nagyon nehéz mérni (például a belső kitelepítés), és ahol ad-hoc adatgyűjtési módszereket dolgoznak ki. Egy másik kérdés egyes adatok csökkent láthatóságával kapcsolatos; itt a kihívást az jelenti, hogy egyensúlyt kell teremteni a potenciális adatfelhasználók széles körének igényei között, akiket érdekelhetnek bizonyos táblázatok, és a hatékony terjesztési platform megőrzésének szükségessége között, amely korlátozza az azonos tartalmú közzétett táblázatok számát.
• Nem gyűjtött adatok: Egyes migrációs témákra vonatkozó adatok nem mindig kerülnek összegyűjtésre vagy nem állnak rendelkezésre, mint például a menekültek iskolai végzettsége, a gyermekekre vonatkozó részletesebb információk vagy a harmadik országok állampolgárainak EU-n belüli mobilitása.
• Hasznos adatok, amelyek jelenleg nem hozzáférhetők: Az adatok – még ha léteznek is – nem mindig könnyen hozzáférhetők. Ennek oka lehet az adatokhoz való hozzáférést szabályozó jogi vagy kereskedelmi feltételek, mint például egyes uniós tagállamok uniós ügynökségek által tárolt adatai vagy új adatforrások, például mobiltelefon-adatok vagy a közösségi média esetében, adatvédelmi aggályok, vagy az adatok innovatív vagy fáradságos elemzésének szükségessége, mint az új adatforrások és felmérések esetében.

Vissza a tetejére

Regionális folyamatok

A migrációs adatok Európában szinte kizárólag az uniós tagállamok által nemzeti szinten gyűjtött adatokból származnak. Az elsődleges adatforrások népszámlálások, adminisztratív adatok vagy felmérések. A tagállamok ezeket a migrációs adatokat saját terjesztési platformjaikon keresztül teszik közzé, általában a nemzeti statisztikai hivataloktól függően vagy közvetlenül a nemzeti minisztériumok által. Amint az a mellékelt infografika bal felső részén látható, a migrációs szempontok országos perspektívája iránt érdeklődő felhasználók az adott tagállam platformjához férhetnek hozzá.

A tagállamok továbbá saját szakpolitikai információs igényeiknek megfelelően dolgozhatják ki az adatokat, ami az adatok országok közötti összehasonlíthatósági problémákat eredményezhet. Mindezek a problémák nagyon megnehezítenék a migrációs helyzetről alkotott homogén és koherens európai szintű kép kialakítását. Egy ilyen regionális kép elengedhetetlen az uniós szakpolitikák meghatározásához, végrehajtásához és értékeléséhez, és ugyanilyen fontos más adatfelhasználók, például a kutatók és az újságírók számára is.

Az uniós intézmények alkotják a szükséges réteget az adatok tagállamok közötti összehasonlíthatóságának eléréséhez. Az Európai Bizottság által javasolt és az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által jóváhagyott uniós jogszabályok meghatározzák, hogy a tagállamok milyen adatokat kötelesek benyújtani a különböző uniós intézményeknek (az Eurostat a statisztikai adatok esetében, az EASO a menekültügyi adatok esetében, a Frontex a külső határok biztonságára vonatkozó adatok esetében, az eu-LISA az olyan szempontok esetében, mint a digitalizált ujjlenyomatok, a határokon átnyúló bűnözés vagy a vízumadatok).

A jogszabályok leírják az adatok előírt bontását, az adatszolgáltatások gyakoriságát és ütemezését, valamint az adatgyűjtésre vagy -készítésre vonatkozó elfogadott módszertani iránymutatásokat is. Az uniós intézmények végzik az adatok minőségellenőrzését, konszolidálását és terjesztését. E jogi keret célja a magas színvonalú, harmonizált eredmények elérése, és ezáltal az adatok összehasonlításának megkönnyítése. A hozzáférési pontok számának csökkentésével az adatokhoz való hozzáférést is megkönnyíti. Ezt az infografika jobb felső része szemlélteti. Európa mint régió kiváló minőségű, uniós szintű, országos szintű migrációs adatokkal rendelkezik, amelyek könnyen hozzáférhetők és összehasonlíthatók a közös meghatározásokra összpontosító, kimeneten alapuló uniós rendeleteknek köszönhetően.

A tagállamoktól az uniós intézményekig és a végfelhasználókig áramló adatok minőségének folyamatos javítására irányuló erőfeszítéseket rendszeres párbeszéd támasztja alá, amint azt az előző bekezdésben leírtuk. Ez a folyamat különböző szakaszokban zajlik (az infografika alsó részében magyarázva). Az egyik szakaszban az Európai Bizottság különböző migrációval kapcsolatos szakpolitikákért felelős főigazgatóságai, nevezetesen a Migrációs és Belügyi Főigazgatóság, valamint az Eurostat közötti megbeszélések során megpróbálják azonosítani azokat a szakpolitikai információs igényeket, amelyeket új statisztikai adatokkal (vagy a meglévő adatok javításával, például az adatok gyakoriságának növelésével) lehetne kielégíteni.

A következő szakaszban a tagállamokkal létrehozott munkacsoportok keretében megvitatják az azonosított statisztikai igények kielégítésének megvalósíthatóságát. Az adatok minősége e folyamatos párbeszéd révén fokozatosan javul. Ezek a fejlesztések kezdetben olyan új adatok formájában valósulhatnak meg, amelyeket a tagállamok önkéntes alapon nyújtanak be az Eurostatnak. Végül az új adatszolgáltatásokat új uniós jogszabályokba foglalhatják, garantálva a nagyon magas szintű minőséget és megfelelőséget.

Ezt a tematikus oldalt a globális migrációs adatportálhoz való regionális hozzájárulásként C. Santamaria, G. Tintori és M. Vespe, Európai Bizottság, Közös Kutatóközpont, az Eurostat és az Európai Bizottság Migrációs és Belügyi Főigazgatóságának hozzájárulásával írta.

Vissza a tetejére.